Lázadás, röghöz kötés, kerítés mögé szorított kolóniák – A Gömb alaptörténete kísértetiesen úgy hangzik, mintha a szerző a modern társadalom jelenségeit gyűjtötte volna csokorba. Valóban ezt tette, de mindezeken keresztül egy antiutópisztikus Európát mutat be. Ebben a sztoriban hiába keressük Samuel L. Jacksont és Dustin Hoffmant, ez nem az 1998-as A Gömb című film és nem is Michael Crichton azonos című regénye, de rejtélyes gömbbel itt is találkozhatunk, csak most nem az óceán mélyén. A Móra Könyvkiadónál áprilisban megjelent kötet szerzője Zágoni Balázs író, forgatókönyvíró, akinek nevét a Barni-könyvek és a Kincses Képeskönyv sorozatnak köszönhetően ismerte meg az erdélyi és magyar olvasóközönség.
A regény a Fekete fény sorozat első részeként látott napvilágot. A Gömb egy olyan jövőben játszódik, melyben az Európai Unió felbomlott, országok helyett városállamok „szervezik” a társadalmat, a nyugdíjasok lázadnak, mert nincs, aki eltartsa őket, a gyerekek megöröklik szüleik tetemes adósságát, a városok falai mögött pedig kolóniák próbálnak túlélni, miközben gyilkos bögölydrónok repkednek az éjszakában. Főszereplőnk a tizenhárom éves Vik, aki egy gombászkolóniában él, mindennap a túlélésért küzd, és ha ez nem lenne elég, megismer egy rejtélyes Gömböt is.
Így neveld a Gömbödet!
Ma, amikor minden ujjunkra jut egy posztapokaliptikus sorozat vagy film, nem könnyű hasonló témájú alkotással felkelteni a tizenévesek figyelmét – pláne nem könyvben, ezt valószínűleg Zágoni Balázs is jól tudja. Éppen ezért A Gömb több szinten működik, kapunk egy kalandregényt, egy kis sci-fit, megismerünk egy disztópikus Európát, miközben az olvasmány társadalmi kérdéseket is feszeget, de nem szájbarágós, didaktikus módon. Ki és hogyan tartsa el az időseket? Mennyire szólhat bele polgárai életébe az állam? Elmosódhatnak-e egyszer az országhatárok? Mind olyan téma, ami régóta aktuális és továbbra is az lesz. Ezeket a kérdéseket a szerző ügyesen rejtette el az akciódús cselekmény mögé.
Ha már az akciónál tartunk, a könyv nem kerülgeti a forró kását, az olvasó rögtön az első oldalon dróntámadás miatt izgulhat a főhősért. Viknek – aki egyben a narrátor is – a történet során gyorsan fel kell nőnie, döntéseit kénytelen egyedül meghozni, miközben saját identitását is feladja. A szerző képes végig fenntartani a feszültséget, és nem kizárólag dirr-durr csitt-csattal, hanem Vik belső vívódásaival is.
Zágoni Balázs filmes látásmódja egyértelműen tetten érhető a regényen: nyelvezete visszafogott, ugyanakkor szemléletesen mesél, könnyen magunk elé képzeljük az általa megálmodott világot. Érdemes megemlíteni a könyvben megjelenő sci-fi vonalat is, ami ma már nem is annyira sci-fi: A történetben teljesen hétköznapinak számít, hogy az emberek önvezető autókkal közlekednek, okosszemüveggel fizetnek a metrójegyért, az asztalon felvillanó okosképernyőn választanak fogást az étteremben, és okostévén hívják a taxit. Zágoni Balázs 2013-ban kezdte el írni A Gömböt, és egy interjúban említette, hogy érdekes volt látni, miként terjednek el, jelennek meg a való életben is a technológiai vívmányok.
A Gömb merész vállalás volt, de nem vallott kudarcot: képes felvetni érvényes kérdéseket, miközben kalandregényként és disztópiaként is van benne kraft, így az idősebb korosztály is bátran kezébe veheti.
