Aktuális szociális és társadalmi témákkal foglalkozik az 1968-as diáklázadások és szakszervezeti sztrájkok ötvenedik évfordulóján a 71. cannes-i filmfesztivál: a francia Stéphane Brizének a hivatalos versenyprogramban bemutatott En guerre (Háborúban) című filmje egy észak-franciaországi gyár bezárása ellen harcoló munkások tiltakozásáról szól.
Miközben a francia vasutasok gördülő sztrájkja több mint egy hónapja bénítja Franciaországban a közlekedést, a megmozdulást szervező legradikálisabb szakszervezet, a CGT péntek délutánra a cannes-i fesztiválpalota elé hirdetett tüntetést.
A CGT elszánt, de egyre reménytelenebb harca a munkáltatókkal, a politikával, a médiával és a közvéleménnyel szemben a témája az Arany Pálmáért versenyző En guerre című játékfilmnek is, amelyet ötven évvel azután mutatták be, hogy 1968-ban a fesztivál félbeszakadt az országos sztrájkokkal való szolidaritás jeléül.
Stéphane Brizé alkotása dokumentarista módon meséli el egy bezárásra ítélt észak-franciaországi gyár alkalmazottainak harcát a munkahelyük megtartásáért. A film főhősét Vincent Lindon alakítja, aki a rendező előző, Mennyit ér az ember? című filmjében nyújtott játékáért 2015-ben elnyert a legjobb férfialakítás díját. Rajta kívül a film valamennyi szereplője amatőrszínész.
A történet Laurent Amédéóra, a képzeletbeli Perrin Industrie egyik szakszervezeti vezetőjére koncentrál. A gyár egy német konzorciumhoz tartozik, amely az előző évi rekordnyereség ellenére be kívánja zárni a francia üzemet, és a termelést áttelepítené Romániába. Az 1100 munkás először a francia elnöki hivatalnál, majd a munkáltatói szövetségnél keres támogatást azért, hogy a német elnök-vezérigazgatóval tárgyalni tudjanak a franciaországi munkahelyek megtartásáról.
A szakszervezeti képviselők egymás közötti éles vitáit, illetve az egyeztetéseket a döntéshozókkal részletesen és nagyon feszes tempómban végigkísérő filmet a Continental abroncsgyártó egyik észak-franciaországi gyárának 2009-es bezárása és az Air France légitársaság szakszervezetei harcai ihlették.
A filmben egyetlen lövés sem dördül, mégis végig háborús hangulat uralkodik, a front két oldalán, két teljes más nyelvet beszélő csapatként mutatja be a rendező a vezetőség tagjait, akiket a nemzetközi konkurenciára és a rentabilitásra hivatkozással a pénzügyi érdekük jóval erősebben tart össze a dolgozóknál, akik viszont egymás között sem tudnak megegyezni és azon vitáznak, hogy mennyiből fognak a jövőben élni és hogyan vesznek ételt és ruhát a gyerekeiknek.
„Semmit sem én találtam ki, nekem nincs ekkora képzelőerőm. A filmben megidézett vállalat létezik. Nem Perrin Industrie-nek hívják, mint a filmben, de rengeteg cég van ugyanilyen helyzetben. Naponta zárnak be üzemeket, és nem értem teljesen, miért kell őket bezárni, amikor pénzt termelnek”
– mondta a rendező Cannes-ban.
Stéphane Brizé meggyőződése szerint „politikai filmet készített abban az értelemben, hogy a világ működését vizsgálja”.
A francia vidék szociális helyzetével foglalkozik az a dokumentumfilm is (La Traversée), amelyet az 1968-as diáklázadások két volt vezetője, Romain Goupil és Daniel Cohn-Bendit készített. Az ötven évvel ezelőtti eseményekre való emlékezés helyett a volt diákvezérek egy két és fél órás roadmovie-t forgattak a mai Franciaországban. A versenyen kívül szerda este bemutatásra kerülő dokumentumfilm egyik különlegessége, hogy amikor Cohn-Bendit egy kávéházban alkotótársának felveti, hogy fel kéne keresniük az államfőt, Emmanuel Macron hátulról belép a képbe és bekapcsolódik a szociális helyzetről folyó kávéházi vitába.
Venczel Katalin
