+ Színház

A korrupt politikusról szóló színdarab örökérvényű

Mundruczó Kornél ikonikus rendezése, a Nehéz istennek lenni, nyolc év töretlen siker, számos nemzetközi állomás után 2018 májusában újra Budapesten.

Fotó: Tony Lewis

Mundruczó Kornél ikonikus rendezése, a Nehéz istennek lenni, nyolc év töretlen siker, számos nemzetközi állomás után 2018 májusában újra Budapesten.

A Proton Színház első nemzetközi koprodukcióban készült színdarabja az emberkereskedelmet és a korrupt politikusok leleplezését helyezi középpontba, aktualitása a bemutató óta semmit sem vesztett. Sőt! Mindez különleges helyszínen, két kamionon játszódik:

„Még a föld meg a raktár szagát is érzed… Nem lehetett tudni, hol van az előadás és a valóság határa. Kezdéskor például Nagy Zsolt megszólítja a nézőket és segítséget kér tőlük. Ez eleve egy olyan helyzet, amitől elbizonytalanodik az ember, hogy tényleg segítséget kérnek-e tőle vagy már belecsöppent az darabba.”

– mondja Büki Dóra, a Proton Színház ügyvezető igazgatója.

Szex, farmer, politika. A Nehéz istennek lenni itthon 69. alkalommal foglalja el rendhagyó pozícióját a Gyömrői úti kamionokon.

Alább a korábban megjelent nemzetközi kritikákból idézünk:

„Ijesztően közeli Mundruczó Kornél Nehéz istennek lenni című rendezése, amelyben fantasztikus színészek lépik át a valóság és a látszat közti határvonalat.”

(Süddeutsche Zeitung – Németország)

„Ilyet még nem látott Zürich! A sokat próbált színházrajongók is alig tértek magukhoz a majdnem két órás előadást követően. Vajon a kamion egy Pulp Fiction partiautó volt vagy mégis inkább egy Magyarország posztkommunista pornópiacáról származó prototípus? A gonosz és a zseniális különleges ötvözete! A sokat díjazott film és színházi rendező munkái szembe mennek a kapitalista világgal. (…) Mundruczó őrülete erőszakkal, iróniával és törésekkel taglózza le a nézőit. Átgázol rajtunk. Felszabdal minket. Budapest mindenhol ott van.”

(Mundruczó Kornél erőszakábrázolása letaglóz – Tages Anzeiger, Svájc)

Fotó: Tony Lewis

„Egy másik bolygóról érkezett megfigyelő napjaink globalizált világának bugyraiba kalauzolja a nézőket: Mundruczó Kornél Nehéz istennek lenni című rendezése egy erőszakos és kíméletlen valóságot ábrázol, négy fiatal nővel az embercsempészek markában.

Az emberkereskedelem kínos témája felett hazánkban könnyen szemet hunyunk annak ellenére, hogy ez egy kifejezetten aktuális és európai probléma. Ezért is különösen fontos a magyar Proton Színház vendégjátéka.”

(Sex, farmer és politika – nahaufnahmen.ch, Svájc)

“Mundruczó tehetsége részben abban áll, hogy van mersze megmutatni egy olyan történetet, amely nem akar hihetőnek látszani (…) mégis alaposan felrázza az embert.”

(Le Mouvement – Franciaország)

Korábban megjelent magyar kritikából:

„A téma, mint a rendező minden munkájánál, felzaklató. Nem egy plüssmackó-szaküzlet mindennapjaiba, hanem szexipari kisvállalkozás hátborzongató világába pillantunk be. Bár a tőrbe csalós történetben feltűnnek Kárpátaljáról csempészett prostik, gonosz madame, őrült politikusgyerek, sőt, egy űrlény is, a darab mégsem a sztoritól erős.”

(Földes András – Ne legyetek szexrabszolgák!)

A darab csak 18 éven felülieknek ajánlott!

Külső Helyszín: Budapest, X. Gyömrői  út 156. A Trafó az előadásokra buszjáratot indít. Indulás az előadás kezdete előtt 45 perccel (19:45-kor ) a Trafó elől, visszaérkezés az előadás után ugyanoda. A buszra csak az előre megváltott kombinált jegy érvényes.

Előadások:

2018.05.22. 20:30
2018.05.23. 20:30
2018.05.24. 20:30
2018.05.25. 20:30
2018.05.26. 20:30

A korrupt politikusról szóló színdarab örökérvényű
1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara szerint:

    Minden komédia megfinomodott Budapesten. Csak 1 nem: a politikai komédia! nívótlanabb 1 peceszőllősi előadásnál. Már pedig minden komédiás tanul, készül, növekszik, csak a magyar politikusok nem tanulnak! Ady Nagyvárad 1903!
    Vezető státusz férfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek.
    Országházunk bemutatja, Az értetek vagyunk című bohózatot! Szereplői a honatyának öltözött, rosszarcú, indulatú, vagyonszerzésre koncentráló, pénzért mindenre vállalkozó, ki- és megválasztottak! Két fő csoportjuk, ódaluk van, jobb, és bal! A jobbnak csak a neve jobb. A bal meg a Kölcsey-féle balsors, kit régen tép, akkor érünk víg esztendőt, ha nem érnek többé jövendőt!
    A színjáték rossz, az előadás még rosszabb! A feszültség csak a két tábor között. A darab témája, ki hazudik nagyobbat, ki lop többet, ki a nagyobb gazember! A másik eredményét fel, magukét alulértékelik! A vita eldöntetlen eldönthetetlen! Igazi „eredményeikkel” egyik sem dicsekszik, azt a másik kutatja, rákiabálja, míg az elkövető titkolni igyekszik! Szemérmetlen, és szégyentelen mindkét azonos nemzeti gyökerű, csak „világnézetük” más! Elvi szemmel néznek mindent. Mit tudok elvinni! Nem a balhét, a vagyont! A megúszás világbajnokai! Nincs olyan párt bíró, aki fel ne mentené őket!
    Leplezetlen, szégyenteljes önzés az ország-házában

    Az ügyetlenkedő, új mohók helyett visszaszavazták a régit, avagy egy illúzió elvesztése.

    Öt évvel ezelőtt nagyok voltak a remények, szépek az ígéretek, talán túlzóak az elvárások. Visszakaptuk a szabadságot (kivonult az idegen hadsereg) és a nemzeti önrendelkezést (szabad választások).
    Közben megfeledkeztünk arról, hogy Magyarország számára a szabadságnak rettenetes ára van.
    Mára teljes az apátia, az illúzióvesztés. ’89-ig balsorsunkért okolhattuk a “moszkvai bábukat” és a párthűség okán kontraszelektált országvezetés hozzá nem értését.
    Gerinctelenségünkre mentség volt a megváltoztathatatlanba (?) való, beletörődés. Tűrésünknek ára volt a biztos munkahely. “Bele nem pofázásunknak” a kisstílű, olykor megtűrt lopással elért gazdagodás.
    Közben mindenki fújta az elvárt “nótát”, az újságíró, a tanító, a történész.
    A kollektív hazugság körhintáján szédült a társadalom.
    Szülő a gyerekéhez, testvér a testvérhez nem volt őszinte és egyenes, mert az hátha elszólja magát.
    Most ezek a jól begyakorolt hazugok mégis fel vannak háborodva, hogy “becsapták” őket! Mert akkoriban mindenki “felmondta a leckét”, de úgy tudta az igazság más!
    Kilencvenben azt hívén, hogy minden bajunk forrása: az idegen uralom, és annak kiszolgálói megszűntek, eltűntek, jobb lesz, más lesz, ha magunk kezébe vesszük a magunk sorsát.
    No, hát nem szűntek meg! Jó anyagként átalakultak a maguk hasznára, a mi kárunkra.
    A bajok forrásának hitt igazságról is kiderült, hogy vélt igazság.
    Az elmúlt öt (négy) év legnagyobb, legtragikusabb vesztesége annak a hitnek az elvesztése, hogy vannak olyan szakembereink, politikusaink, akik az elmúlt negyvenöt (hetven) év csődtömegét kezelni tudják. Kiderült, hogy nem tudják!
    Sőt nem is akarják!
    Amikor az egész ország tudta, hogy ég az “ország háza”, a bent ülők azon vitatkoztak, milyen virágot tegyenek az ablakba!
    Utána csodálkoztak, hogy az általuk kimondott szakértelem hitegetése fordítódott magyarról magyarra.
    Választott képviselőink másodlagosan “intézik” az ország ügyeit. Az első: a gyors (újra) meggazdagodás, személyes párt és egyéb pozíció szerzése, megerősítése.
    Leplezetlen, szégyentelen önzés, személyeskedés az ország házában, az ország nyilvánossága előtt.
    A legbutább ember is rájött, előbb-utóbb, ezek az emberek nem nekünk akarnak jót csak maguknak! A “demokráciájuk” álarcnak bizonyult, kilógott belőle a kezdő kapitalizmus farkasfoga.
    A választók erre cinikus választ adtak. Az ügyetlenkedő új mohók helyett visszaszavazták a régit.
    Az ismerőst, a bejáratottat, ahol nekik is volt esélyük a, szegényes de biztos megélhetésre. Aztán most rá kell jönniük, az a régi mégsem jön vissza. Az állam soha nem adott, adhat mindenkinek munkát.
    Az elmúlt negyvenöt évben is csak fizetést adott mindenkinek, alibi munkahelyen, alibi munkáért is. Most újra mindenkinek magának kellene megkeresni a maga munka. és mindenféle helyét a világban.
    Erről is leszoktatták őket, mint a munkáról, önképzésrő1, igazmondásról, küzdésről. Sokan kétségbeesetten néznek a tél, a jövő elé. Lassan belátják, hogy helyzetük kilátástalan: ez tettekre sarkallja őket.
    Lesz, akit tanulásra, lesz, akit lopásra, betörésre, utcai zavargásra. Ettől, ekkor mindnyájan belátjuk majd helyzetünk megoldhatatlanságát, kilátástalanságát. cikkem 19954

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top