Nádas Péter öngyilkos késztetései is szóba kerültek

Szerző: Grozdits Hahó

Közzétéve 2018-03-23

Március 22-én délelőtt, jelentős érdeklődés mellett hirdették ki az Aegon Művészeti Díj idei nyertesét. Winkler Nóra köszöntötte az összegyűlteket, ismertette a díj odaítélésének folyamatát és az idei zsűri összetételét. Idén a zsűrielnök, Radnóti Sándor kritikus, művészetfilozófus, professor emeritus mellett Angyalosi Gergely irodalomtörténész, Balajthy Ágnes irodalomtörténész, kritikus, Diószegi Endre középiskolai irodalomtanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Tanári Tagozatának elnöke, Füle Ágnes kulturális szervező, blogger, Für Anikó színművész és Takács Ferenc irodalomtörténész, műfordító, író. nádas

A díjazott kilétét, ahogy azt már megszokhattuk, idén is sikerült titokban tartani, ezzel is növelve a súlyát annak a pillanatnak, amikor Zatykó Péter, az Aegon Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója némi összegzés és visszatekintés – kis időhúzás – után bejelentette, hogy az idei győztes

Nádas Péter Világló részletek című regénye.

A szakmai zsűri munkájáról és a döntés hátteréről Diószegi Endre mesélt. Az ő szempontjai között hangsúlyosan szerepelt, hogy a díjazott mű mennyire és miként hozható közel a mai fiatalokhoz, a középiskolásokhoz. nádas

„Ez egy enciklopédikus műalkotás, és ebből több dolog is következik, hiszen egy enciklopédiát nem szoktunk elolvasni az első oldaltól az utolsóig. Ez azért fontos, mert egy 1300 oldalas szöveg első látásra ijesztőnek tűnhet egy mai középiskolás diák számára, de megízleltethető olyan részletek segítségével, melyekről sokat hallhatnak otthon a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől.”

– oszlatta szét a terjedelem okozta esetleges ijedtséget a jelenlévőkben, s párhuzamos történetként elmesélte, hogy a második világháború végén az ő későbbi édesapja is hazahúzott madzagra kötve egy repeszgránátot. A nagypapa nem nagyon örült ennek, de megúszták…

Nádas Péter, Winkler Nóra és Diószegi Endre

A tízes lista könyvei kapcsán felhívta a figyelmet, hogy az idei termés azért is különleges, mert ez a tíz kötet olyan módon beszél a közelmúlt magyar világáról, ami egyre fontosabb: őszintén.

„Nagyon eláradt a hazugság a mi világunkban, s nagyon kevés olyan beszélővel lehet találkozni, aki vállalja – még akkor is, ha önmagával szemben kell kegyetlennek lennie – az őszinteséget. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a felnövekvő generációk számára fel tudjunk mutatni igaz dolgokat. Ez a könyv sok elhallgatásról lebbenti fel a fátylat, olyan elhallgatásokról, amelyekhez hasonlók minden családban vannak. Az a kérdés, hogy mikor és hogyan nézünk ezekkel szembe.[…] Annyiféle hamis próféta igéit látjuk felragasztva a falakra, és hangos vagy kevésbé hangos formában megszólalni, hogy ehhez képest tényleg itt az ideje, hogy beszéljünk a valóságról.”

A laudációt követően a győztes regény szerzője Winkler Nóra kérdéseire válaszolt (pontosabban: Winkler Nóra kérdései ürügyén mesélt hihetetlen érdekes dolgokat az emlékezésről, a múltról és a Világló részletek születéséről). Először arra kellett reflektálnia, hogy a magyar irodalmi életben „általa elfoglalt pozícióval” mit tud – mit lehet? – kezdeni: nádas

„Az ilyesmit az írónak félre kell tolnia, mert ez a napi munkájában zavarná. Ha van egy kis esze, akkor ezt teszi, ha nincs, akkor foglalkozik vele, és belezuhan egy zegzugos labirintusrendszerbe, ami lenn van a föld alatt. Ésszerűtlen ezzel a kérdéssel foglalkozni, félre kell rakni… s aztán tanulmányokat végezni arról, hogy miként lehet ezeket a dolgokat valóban félrerakni. A sértéseket is félre kell rakni és a dicséreteket is. Szerintem a dicséretek és a dicsőítések a veszélyesebbek a munka minőségére nézve.”

Majd az emlékek felfejtésének módjáról és a szöveg felépítéséről mesélt:

„Tulajdonképpen nagyon egyszerű a szöveg létrejötte, csak nagyon sok előmunkálattal jár. Az előmunkálatok ideje körülbelül ötven év. Az alapja egy pszichikai – valószínűleg fizikai – törvényszerűség, mégpedig az asszociációs sorok tekintetében:
az ember, ha emlékezni akar, akkor nem emlékezik, vagy szelektíven emlékezik. A szelektív emlékezés pedig nem igazi emlékezés. Az emlékezés egy egészen másfajta rendszerben tud csak működni. Ehhez nagy előmunkálatokat és kutatásokat nem kellett végeznem, mert Freud Zsigmond és Jung pszichológia oldaláról, Proust pedig az irodalom felől már elvégezték ezt a feltárást. Ennél jobbat nem lehet kitalálni, ugyanis ők törvényszerűségeket találtak meg. Vannak dolgok, amelyeket nem érdemes megkísérelni meghaladni, mert azok egyszerűen úgy vannak…”

Balról a harmadik Nádas Péter (forrás: Fortepan)

„Ifjúkoromban rászorultam volna analitikusra, mert súlyos depresszióm volt, de belecsúsztam egy önanalízisbe Jung és Freud nyomán. Polcz Alaine ellenőrzött az analízis során engem– és őt is ellenőrizte a saját pszichoanalitikusa, mert fontos, hogy az analízis ne történjen ellenőrzés nélkül, hiszen nagyon sok dolog félrecsúszhat. Azokban az években az öngyilkosság és az őrület volt a két engem fenyegető faktor, és ezt vette észre Polcz Alaine, mint gyakorló pszichológus. Meg is próbált beleavatkozni, de azt nem engedtem, mert akkor már világos volt, hogy ha a művészetbe terápiával beleavatkoznak kívülről, akkor az ártalmas. Ugyanis az analízis stabilizál engem egy sémarendszerben, és abból nem is enged ki. Egy művésznek és egy írónak – a kettőt szándékosan elválasztom – nincs szüksége erre… Inkább az őrület vagy az öngyilkosság. Ez nagyjából negyvenöt éve történt…”

S hogy mi és mennyire segíti az emlékezést?

„A fénykép keretezi az emlékezést, éppen ezért alig használtam fényképeket, s ha mégis, akkor idegen fotográfiákat használtam, azokat is inkább ellenőrzésként. Sokat kotorásztam például a Fortepan-on, és hihetetlen képekre bukkantam.[…] Mindent igyekeztem ellenőrizni, nem csak a képeket, lexikonokat is forgattam bőven, és a Google-t is használtam. Bár ez utóbbi sok esetben nagyon veszélyes, sőt, minél jobban távolodunk a kutatott korszaktól, annál veszélyesebb, mert nagyon félrevihet és sok olyan releváns adat van, ami az interneten keresztül elérhetetlen vagy torzítva jelenik meg.”

A rendezvény zárásaként Nádas Péter olvasott fel részletet a Világló részletekből.