A Trafóban pár nap múlva, 2018. március 9-én látható a Tatiana című táncelőadás bemutatója. Egy erőteljes, autonóm női karakterbe bújva négy táncos a mindent felforgató önkifejezéssel, önfelfedezéssel foglalkozik. Furulyás Dórával, az előadás egyik alkotójával beszélgettünk.
Most dolgoztok először együtt így négyen Biczók Annával, Dányi Viktóriával és Vadas Zsófia Tamarával. Hogyan jött létre ez az együttműködés?
Biczók Anna kezdeményezte a közös munkát. 2016-ban ültünk össze először tervezni. Pályázatunk nyert az NKA-nál, majd a Trafó és a Műhely Alapítvány is beállt a projekt mögé, mint támogató. Partnerünk még a Katlan Csoport Közhasznú Egyesület.
2016-ban már megvolt a Tatiana alapötlete?
Távolabbi, általánosabb elképzeléssel indultunk, majd ahogy intenzíven foglalkozni kezdtünk vele, bizonyos témák „hegyként” kiemelkedtek belőle. Az viszont nem változott, hogy a nőiségből indulunk ki, nők csoportosulásából.
Milyen „témahegyek” bújtak így elő a próbák során?
Fontos lett Tatjána Anyeginnak írott levele. Ahogy felvállalja magát, nem törődve azzal, hogy ennek milyen következményei lesznek. Mert az, ha kiadja az érzelmeit, még mindig jobb, mint ha nem ad hangot neki. Ebből kiindulva kezdtünk azzal foglalkozni, hogy milyen is az a szükséglet, motiváció az emberben, hogy önmagát kifejezze. Mind kicsiben, mind társadalmi léptékben.
Önmagunk felvállalása különleges kérdés, hiszen amióta megszülettünk, folyamatosan kommunikáljuk magunkat. Mégis ott van az a részünk, az a mag belül, ami csak akkor látszik, ha lehántjuk magunkról a megszokott élethelyzeteket. Amikor képesek vagyunk újrafelfedezni saját magunkat. Az előadás sokat foglalkozik azzal is, hogy milyen módjai vannak az önkifejezésnek. Nem csak az lehet, ha valaki szózuhataggal mindent elmond magáról. Önkifejezéssé válhat az is, ha valaki csendben marad. A rejtőzködés is kommunikáció.
A másik fő téma, ami időközben központi lett, az életben létrejövő krízisek kérdése volt. Azt szoktuk gondolni, hogy a krízisek nyomasztóak, szeretnénk elkerülni őket. Pedig elkerülhetetlenek és fontosak. Mi mind a négyen abban az életkori krízisben vagyunk, ami a harmincas években zajlik le. Átéltük, hogy milyen alapvető változás következik be a személyiségstruktúrában. Olyan mélyen átmossa a személyiséget, hogy az addigi ember meghal, és főnixmadárként újjászületik.
Meg tudsz fogalmazni egy-két mozzanatot, hogy az önkifejezés vagy a krízis hogyan jelenik meg a táncban?
Az egység, az együtt mozgás hatalmas erőt tud átadni, és nagy erőkifejtést jelent. A pusztítás, a teljes rombolás is végbe megy a mozgásban, amihez az előadás zenéje is hozzájárul. Mintha földrengés söpörne végig a színpadon. Fontos elem még az idő kifeszítettsége. Hiszen a krízis előtt is sokáig tart, amíg a helyzet kiéleződik. Az előadásban a kínosan hosszúra nyúló idővel éppúgy dolgozunk, mint az idő rövidítésével, sűrítésével.
Négyen hoztátok létre az előadást. A hasonlóságotok vagy a különbözőségetek dominál benne?
Hasonló korúak vagyunk, de más élethelyzetekből jövünk. Mind a négyen a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztünk, ami közös szemléletet alakított ki bennünk, de az azóta eltelt 10-15 évben más utat jártunk be. Különböző ágazatokban dolgoztunk, saját munkákban vagy társulati létezésben. És persze a magánéletünk is máshogy alakult, négy különböző variáció. Éppen ezért a próbafolyamat elején sokat beszélgettünk, hogy közös nyelvünk alakuljon ki mind a szakmai, mind a magénéleti dolgokról. Egybe kellett keverni négyünk személyiségét. Majd improvizációk alapján hoztunk létre jeleneteket. Kinevezett koreográfusunk nincs, demokratikus az együttműködés. Nagyon gazdag és termékeny az ilyen közös alkotás, de időbe is telik, amíg egyesíteni tudjuk a különböző szempontokat.
Mennyire egyesítettétek őket? Tatiana egy karakter, vagy négy nézőpont, négy figura jelenik meg?
Egy karakter változatai láthatóak. Kiben hogyan jelenik meg Tatiana? Ki kicsoda a nagy Tatianán belül? Más a mozgásunk, a személyiségünk, a jelenlétünk, de attól még egy lényként tekintünk önmagunkra az előadás során.
Az előadás promóciós fotói olyan látványvilágot mutatnak, ami elüt a kortárstánc-előadások megszokott letisztultságától. Valóban így lesz?
A kép különbözik a darab látványvilágától, de viszonyban vannak egymással, reflektálnak egymásra. A darabban inkább lehántjuk a nők közösségére utaló képi jeleket, és keressük a látvány mögött mélyebben lapuló erőket.
Mit gondolsz, kiknek szól az előadás?
Akiket a következő hívószavak bevonzanak:
nyers erő, zsigeri, minimalizmus.
A Tatiana premiere 2018. március 9-én lesz a Trafóban, majd az előadás másnap is látható.
