A volt Jugoszláviában a Forum-Marketprint kiadó gondozásában számos magyar nyelvű képregény került kiadásra az idők során, amelyeket Magyarországon is forgalmaztak anno. A legnépszerűbb Asterix és Talpraesett Tom történetek mellett Hagar kalandjait is kiadták. A Rettenetes Hagar nemzetközi hatósugarú barbár hódító, amúgy: régi üzletember. (Magyarán: rabló.) Ha éppen nem ellenfeleit vagdossa miszlikbe, vagy nem alkoholmámorban fetreng, esetleg üvöltözik súlyosan hallássérült énekesként a söröshordó tetejéről, akkor gyengéd, szerető családapa. – Jó állapotban lévő gyűjtői példányokat ajánl a Forum Kiadó képregény-bolhapiaca a neten. Azt, amije van, de itt ettől a hagari adok-veszemtől tüstént elkanyarodunk. Ugyanakkor Hagar marad a górcső alatt.
Nos, a viking Hagar alakja Dick Brown amerikai karikaturista és képregény-rajzoló fejéből pattant ki, majd lett az egyik legsikeresebb a maga műfajában. Mellesleg nem téveszthető össze a bibliai Hágárral, aki a héber Írás szerint az emberiség történetének kulcsfigurája. Hágár jelentése idegen, bujdosó; arabul: Hádzsar/Hágar. A héber Biblia úgy tudja – némely változatában hozzáadva a kalandozó vagy a hódító jelzőt –, hogy Ábrahám feleségének, Sárának a szolgája volt. Mivel úgy tűnt, Isten szemében is, hogy Sára terméketlen, ezért ő maga küldte a szolgálót Ábrahámnak – ha jól értem, ugyanez az Úr s. k. –, hogy utóda születhessen Sáránál Ábrahámnak. Ebből a kapcsolatból származik az Úratya elsőszülött fia, Ismáel, akit az arab népek ősatyjának tekintenek. Hagart ugyanakkor nem tekintik a vikingek ősatyjának, de manapság leginkább általa marad meg, aki notórius kihágó, Hagar révén marad meg a fejekben és a lelkekben a viking nép, ha akár egy immár jóval leépültebb formában is. Hagar révén, akinek a figurája könnyedén beleillik e mai világba.
– Knapp a dolog.
Nos, van, ahogy van, mindenesetre így látta, rajzolta hát szép reményekkel Dick Brown. Menő dolgot pillantott meg atyaként a figurában, és lőn. Mivel Hagar tényleg világraszóló sláger lett, visszahódította a földkerekséget, Dick Brown pedig rákban meghalt, fia, Chris folytatta a kalandozást – a mai napig sikerrel. Hagarról, a vikingről még pszichoanalitikus tanulmány is született. Igazából nem is egy. Ugyanis annyira hihetetlenül pontos megtestesítője egy lélektani iskola kelléktárába illő, történelmi korszakokon átívelő, túlélő férfi szindróma-együttesnek, hogy az halhatatlanná avatta. A kérdés viszont, hogy vajon milyen körülmények uralkodhattak a Brown családban, valahogy elkallódott a nagy fegyveres és tudományos hódítás közben.
Na, de vessünk egy pillantást minderre amolyan magyar és szerb, balkáni viking vonalon. Hagarra, a sztriphősre. Vagy, ahogy magyarul nevezik a kilencvenes évektől: Hagarra, a tulokra.
Ahogy a csenevész magyar-magyar (mert, ugye, Hagaréknál is van fokozásként a viking-viking!) képregény-világocska és annak halovány tükörképe egyaránt mutatja, a képregény műfajában is megjelent, majd kiéleződött az úgynevezett társadalomkritika. Mármost, ha a szerb NIN hetilap olvasói vagyunk a Belgrád–Budapest vonalon közlekedő, csigalassú „Yokohama Expressen” akár, könnyen ráfutunk arra, amit manapság nagy szaktudással a magyar Filmvilág tálal a képregényből magyar, éppenséggel pedig az említett NIN szerb nyelvterületen. Mindkettőnek létezik immár külön képregény rovata. A NIN valamelyik magunkkal vitt frissebb számában olvashatunk Hagar szerepéről a szerb társadalomban. A cikk szerzőjétől, Zoran Preradovićtól szintúgy nem idegen a társadalomkritika, amikor megjegyzi, hogy Hagar nagyon népszerű a szerb lakosság körében, ugyanakkor mégis bizonyos fokú gyanú él iránta. De hogy miért is? Hát azért, érkezik rögtön a válasz, mert túlságosan is hasonlít a balkáni férfiú archetípusára. Kinek óriási szégyenére a saját Hamlet nevű fia könyvekkel a kezében szaladgál fel-le a világban, s hallani se akar a kard forgatásáról. Rabláshoz és pusztításhoz szokott apja borzasztó szégyelli a dolgot, de nem tud mit tenni, amikor a gyermek anyja, Helga ugyanezt nem látja rossznak. Inkább behúzza a nyakát, s halkan szitkozódva, mert nem mer hangosan, kiviszi a szemetet.
Amúgy kész feldúlni a világot. És meg is teszi, amikor teheti, de túlnyomórészt csak hadonászik immár csorbult kardjával, és hihetetlen mértékig frusztrált, hogy képtelen kifosztani a nálánál erősebbeket. Gyakorta elvéti a dolgot régi vélt és valós dicsőségeinek fényében, rosszul méri föl az erőviszonyokat, beleszalad a nagy pofonba, amiért később minduntalan az egész világ a hibás, csak ő nem. Hiszen ő csupán azt próbálja tenni, amit egy viking férfiúnak tennie kell ősidőktől az idő végezetéig: egyik kezében korsóval, a másikban fegyverrel.
Hagar sima lúzer, aki gyakorta alkoholba fojtja bánatát, mert immár nem érti, mi folyik körülötte. Egyébként, állapítja meg cikkíró, Hagar minden mérce szerint alkoholista, de ez cseppet sem egyedülálló dolog azon a tájon, ahol ez a férfiasság mércéje mind a mai napig. Állandó vedelése a vendégekkel annak a jele, hogy a házban minden rendben, semmi sem hiányzik, a gazda rendes és jószívű, mindjárt kitárja a spájzajtót. Különben meg valamitől meg kell halni, ahogy hangzik a bölcsesség. Egészségesen meghalni a legnagyobb ostobaság. Akkor hát: éljen!
A bandában Hagar szüntelenül papol, kielégítetlen vágyait vetíti ki, és imád okoskodni. Azok a figurák közé tartozik, akik úgy vélik, élettapasztalatuk feljogosítja őket arra, hogy prédikációt tartsanak bárkinek, miközben az egész iskolából csak a tornagatyájuk maradt meg. Azt is a molyok eszik valahol a szekrény alján. De ebben sincs drága vikingünk egyedül, mert ugyan ki nem futott össze manapság bárhol valami önmaga kinevezte „lájf kouccsal”, aki felkínálta aprópénzért az összes probléma megoldását. Esetleg egy egyenes megbeszélés lehetőségét magával az Úrral. Be kell vallanunk, mi az a pár fitying a felkínáltakért? Ne legyünk kis faszarágik már megint, mint mindig. Ne hozzuk magunkat kínos helyzetbe Isten mindenlátó szeme előtt. Hát nem?
Hagar viselkedése, reakciói mindenáron egy olyan erős típusnak próbálnak megfelelni, szögezi le Preradović, akinek minden szál ott van a markában. Ezzel szemben az igazság az, hogy minden kicsúszni igyekszik a kezéből. Még a saját házában is vesztésre áll az erkölcsileg és szellemileg nagyságrendekkel felette álló feleségével, Helgával szemben, miközben lassan a lányával is teljesen elveszíti a kapcsolatot. Semmit se ért a Honi nevű bakfis gondolataiból és cselekedeteiből. Honiéból, akihez egy szép napon ezekkel a szavakkal fordul az anyja:
– Idefigyelj, Honi, már nem vagy gyerek. Még egy pici, aztán felveszed azt a legtökéletesebb formát, amire az ember képes: nővé válsz.
Hagar morog. Persze, akár élete árán is megvédené a lányt, ugyanakkor mások lányának a molesztálása nem áll távol tőle. Ez szintén egy a Hagarokra jellemző viselkedési formák közül. Félre ezt is, Hagar abszolút kisvállalkozó – nyer záró megállapítást a NIN-ben –, ideális célpontja a különböző start-up kölcsönöknek. Egyedüli probléma, hogy könnyen bajba kerül a vagyoni nyilatkozattal, lévén hogy eredeti foglalkozása a rablás és fosztogatás. A vagyonbevallást persze az is nehezíti, hogy Hagar funkcionális analfabéta, persze, nem akar tudni róla. Egyben ideális hágai célpont, ahol több vádpont is szerepelhet ellene, míg ő elsősorban a börtönben tapasztalt ételfejadagok szerénységére panaszkodna, a sör hiányáról nem is szólva. Itt hagyjuk magára Hagart, a bíróságon. Az eredményt majd olvashatjuk az újság valamelyik következő számában. Lassan megérkezünk a Keletibe. (Csak szeretnénk, ugye?)
Balázs Attila
