Nagy lelkesedéssel olvastam valaha ezt a Brecht-verset, ha jól emlékszem, Garai Gábor fordításában. (Ebből lehet következtetni az életkoromra.) Kerestem a kötetet, de nem találtam meg. Így saját fordításomban teszem közzé.
Bertolt Brecht:
Buddha példázata az égő házról
Gotama Buddha szólt a
Mohóság kerekéről, melyhez kötve vagyunk, s ajánlotta:
Mondjunk le minden vágyról, és
Így lépjünk át a Semmibe, melyet Nirvánának nevezett.
Egy napon azt kérdezték tőle tanítványai:
Milyen ez a Semmi, Mester? Mindnyájan
Szeretnénk lemondani a vágyainkról, ahogy ajánlod, de mondd,
Ez a Semmi, melybe belépünk,
Olyan-e mint az eggyé válás minden teremtménnyel,
Mint mikor az ember könnyű testtel a vízben lebeg, délben,
Gondolattalan, lustán lebeg a vízben, vagy elalszik, s
Alig tudja, míg takaróját megigazítva,
Gyorsan álomba merül, vajon ez a
Derűs, a jó Semmi, vagy ez a Semmi csak
Egyszerűen semmi, hideg, üres, értelmetlen.
Hosszan hallgatott Buddha, aztán könnyed szóval mondta:
Nincs válasz a kérdéseitekre.
De este, amikor sétálni mentek,
Buddha a kenyérfa alatt ült, s elmondta
Azoknak, akik nem kérdezték, a következő példázatot:
Egy égő házat láttam nemrég, a tetőt
A láng nyaldosta. Odamentem és észrevettem,
Hogy emberek vannak még benn. Beléptem az ajtón, s felszólítottam őket,
Mivel lángban áll a tető,
Gyorsan menjenek ki. De úgy tűnt,
Nekik nem sürgős. Valaki megkérdezte,
Mialatt már a tűz a szemöldökét perzselte,
Milyen az idő odakint, vajon nem esik-e,
Nem fúj-e a szél, lesz-e ott egy másik ház,
S hasonlókat. Válasz nélkül kijöttem. Ezek – gondoltam –
Meg fognak égni, mivel nem hagyják abba
A kérdezősködést. Valóban barátaim,
Akinek lába alatt nem oly forró a talaj, s inkább marad, minthogy
Menekülne, annak
Nincs mondanivalóm. Imígyen szólt Gotama Buddha.
….
Itt nem fejezte be Brecht. Még aktualizálta a példázatot: írt még a kapitalizmus felszálló bombázó repülőgépeiről is… Úgy gondolom ez a példázat minden magyarázat nélkül megáll önmagában. Kései felismerés: az égő háznak talán nincs is kijárata.
Ladányi Péter
