Thomas W. Hodkinson és Hubert van den Bergh: Művelt társalgók könyve [How to Sound Cultured – Master The 250 Names That Intellectuals Love To Drop Into Conversation] – Partvonal Kiadó, 2018 – fordította László Zsófia és Szűr-Szabó Katalin – 384 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5783-09-8
Zavarba ejtő darab a Művelt társalgók könyve, hosszas tanulmányozás után sem tudom eldönteni, hogy szeretni kell-e vagy inkább utálni. Annyit viszont biztosan állíthatok, hogy erős indulatokat/érzelmeket kiváltó munka… ha egy kicsit is komolyan vesszük magunkat. A hangsúly ebben az esetben az „önkomolyanvevés” mértékén van, hiszen, ha kicsit sem vesszük komolyan magunkat, akkor ez a könyv – legfeljebb – a felhőtlen szórakozás múló epizódja lehet, ha meg nagyon komolyan vesszük magunkat, akkor ez a könyv pont minket akar kifigurázni. Szóval, csak lazán, könnyedén és nagyvonalúan!
„Vonnegut mindenhogyan remek, társalgásba bedobandó név, mert németesen hangzik, miközben amerikai volt. Ettől könnyebb olvasni, továbbá azért is, mert divatos, laza és ironikus stílusban írt.”
Mindannyian ismerhetjük az a kellemetlen szituációt, amikor magukat nagy műveltségűnek tartó emberek „társasági élet” címén végtelen és – többé-kevésbé megalapozott – gyanúnk szerint értelmetlen locsogásba kezdenek. A téma általában fennkölt és elvont, s ha nem rendelkezünk a tárgyban hatalmas ismeretanyaggal, akkor sem leállítani, sem bekapcsolódni nincs lehetőségünk. Márpedig a fent nevezett társalgókon kívül senki nem gondolja magáról, hogy a „mindenhez és a bármihez” is ért. Ilyenkor marad a csendes és udvarias figyelés, az észrevétlen visszavonulás, vagy a trollkodás.
„Bár randevúzott férfiakkal, Susan Sontag amerikai kultúrkritikust legtartósabb szerelmi kapcsolata egy nőhöz, Annie Leibovitz fotográfushoz fűzte. A kapcsolat vitákat váltott ki. Leibovitz ugyanis lefényképezte a rákban haldokló Sontag utolsó hónapjait, amit némelyek nagyon rossz néven vette.”
A felsorolt lehetőségek közül az első kettő egyértelműen kudarcélménnyel jár és lehangoló. A harmadik lehetőség a trollkodás, amiben megvan a (jogos) gonoszkodás öröme, és végeredményként – ha jól csináljuk – még valamiféle egészséges diadalérzetet is adhat. (Utóbbitól és általa elért társasági sikertől nem szabad elszállni! mert akkor pont olyanokká válunk mint azok, akik ellen harcolunk.)
„Szerencséje volt Lukács György magyar filozófusnak, hogy néhány évvel a Csillagok háborúja bemutatása előtt meghalt…”
A Művelt társalgók könyve – felépítésének és tartalomgazdagságának köszönhetően – ideális eszköz, ha szembe akarunk szállni a sznoburalommal! Nagy csokorra való (250) neves emberről, főként művészekről és tudósokról tartalmaz furcsa tényeket. Olyanokról, akiknek a neve a sznobok szájból úgy potyog, mint a popcorn a mozik előterében felállított kukorica-pattogató gépből.
Persze, mint minden ilyen kísérleti jellegű munka, a Művelt társalgók könyve is egyszerűsít. Sokkal alaposabban, mint bármi más. Sokkal alaposabban, mint mondjuk a bulvár-média! Ami valljuk be, nem egyszerű – s közben titokban/elismerően jegyezzük meg: hihetetlenül nagy mennyiségű valódi tudást igényel az ilyen jellegű adatok összeszedése. Ráadásul a könyv két kitűnő szerzője, miközben fejre állítja a kultúrtörténet ikonikus alakjait, még arra is gondot fordít, hogy a könyv szereplői egy „szabad asszociációs lánc” mentén kövessék egymást. Ebből meg az következik, hogy az Olvasó akarva akaratlan bennragad a könyvben, s elolvassa a következő – meg az azutáni és az azt követő – szócikket is. Hallatlanul vicces kalandozás. A szerzők értékítéleteit nem kell, nem szabad komolyan venni – az is a játék része!
Figyelmeztetés talán csak azt érdemes felhozni, hogy ha mély ismeretekkel rendelkezünk valamelyik személyről, akkor azt a szócikket érdemes kihagyni, mert egészen biztos, hogy fel fog bosszantani. Illetve fel fogjuk bosszantani magunkat… főleg, ha útközben valahol elhagytuk a humorérzékünket és a lazaságunkat. Ahogy a dalban is énekelhetné az egyik magyar bárd:
„Mindannyian sznobok vagyunk
Bár egyben-másban hasonlítunk
Mindannyian sznobok vagyunk
Még jó, hogy van néhány közös idolunk, akire mind-mind felnézünk, hogy ne kelljen a saját üres életünkkel foglalkoznunk.”
Ami rossz ebben a könyvben, az hűen tükrözi a világ állapotát, ami jó a Művelt társalgók könyvében az meg maga a dudorászó Olvasó.
