Artur Domosławski: Halál Amazóniában [Śmierć w Amazonii] – Typotex Kiadó, 2017 – fordította Wolosz Vera – 340 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2794-20-4
Nem lehet bezárkózni, nincs esély arra, hogy a világban zajló folyamatok hatásai alól kivonjuk magunkat. És igazából mindegy is, hogy természeti, gazdasági vagy társadalmi folyamatokat nézünk. Domosławski tudja, az eredmény egyértelmű: bolond az, aki azt hiszi, hogy a kívülről érkező hatások elkerülhetők, saját magát csapja be, aki nem figyel a látszólag messze zajló eseményekre.
Aki nem figyel, az nem fedezheti fel a hasonlóságokat és nem vonhat le érvényes tanulságokat sem. Ami távol van, az legfeljebb annyiban különbözik a közelitől, hogy hatását áttételeken keresztül fejti ki, s így nehezebben felismerhető azok-okozati összefüggés. Ami kétségtelenül létezik!
- A Pokol alsó-sziléziai kapuja elnyelt egy várost
- Azt hiszed, tudod, mikor tört ki a második világháború?
- Az étkezés manapság lassú öngyilkosság
- Dobd el az órát, figyeld az időt! – A filozófia néha nem kamu!
Ezért kell, és ezért érdemes odafigyelni a távolban zajló eseményekre, akkor is, ha – bármely irányba indulva – egy óceán választ el minket… például Dél-Amerikától. Tavaly belefutottunk egy döbbenetes könyvbe, melynek szerzői a kokain útját követték – kis magyar kitérőt is bemutatva – Amerikán keresztül, és egy kis kitérő jutott Pablo Escobar drogbárónak is. Ahogy a dél-amerikai emigrációban élt magyar arisztokraták is felbukkantak. A Typotex Kiadónál megjelent kötet Amazóniát mutatja be, de nem annyira természeti szépségek, mint inkább az emberi tevékenység felől.
Azt már iskolai tanulmányaink során megtanulhattuk, hogy az Amazonas vidékén található őserdők alkotják „a bolygó tüdejét”, és azt is, hogy az őserdők pusztítása az egyik legkomolyabb hatású természetkárosítás, ami nem lehet egyetlen ország belügye… S bár bizonyára mindannyiunkban fészket vert a gondolat, hogy az őserdőket meg kell menteni, nem hiszem, hogy a tankönyvek alapján pontos elképzeléseink lehetnek arról, ami ott zajlik.
Artur Domosławski, aki büszkén vallja magát Ryszard Kapuściński (1932-2007) tanítványának, hároméves munkával könyvet is írt mestere életéről. Az Lengyelországban nagy visszhangot kiváltó kötet – mely miatt Kapuściński özvegye perrel fenyegetőzött – 2011-ben jelent meg magyarul Háborúk és forradalmak költője címen, s bár itthon nem aratott zajos sikert, mégis megalapozta Domosławski hírnevét.
Az 1967-es születésű szerző többször járt Amazóniában, s vissza-visszatérései következményeként nem csak pillanatfelvételt készít, de érzékenyen mutatja be a folyamatokat és változásokat is. Elnyerte az ott élők bizalmát, így hiteles és megrendítő tájékoztatást ad az ott zajló háborúról. Mert tényleg háború zajlik Amazóniában! Ráadásul nem is egyszerű és könnyen átlátható módon, hanem több egymással összefüggő, különböző érdekek által megrajzolt frontvonal mentén.
Az amúgy is globalizáció- és kapitalizmus-kritikus Domosławski számára az területen élő szegények – részben az őslakosok leszármazottai – az igazi „hősök”. Azok az emberek, akik nem a meggazdagodás reményében, nem a természet kizsákmányolásával és tökre tételével próbálkoznak, hanem valamifajta törékeny egyensúlyt fenntartva, harmóniára törekedve igyekeznek életben maradni. Ők azok, akik a gazdag vállalkozók – a fakitermelők, a szénégetők, a szarvasmarha tenyésztők – és az általuk megvett rendfenntartók és bürokraták ellenfelei. Ők a köröm alatti szálka, akiknek nem nagyon van más lehetőségük/esélyük, mint a nyilvánosság figyelmének felkeltése. És éppen ezért ők azok, akik közül a leghangosabbakat időről-időre meggyilkolják… ha éppen úgy alakul, akkor a rokonaik szeme láttára, vagy a rokonaikkal együtt.
Arra talán még esély is van, hogy a konkrét gyilkosságok elkövetőit utoléri a törvény, de az a legritkább esetben fordul elő, hogy a megbízók – akik gazdagságuk okán szinte sérthetetlenek – bíróság elé kerüljenek. Domosławski az őserdő peremén zajló folyamatok hátterét és résztvevőit igyekszik minél alaposabban bemutatni. Emberek, jellemek, karakterek állnak szemben hallgatásba burkolózó gazdagokkal, akik mögött – egy lépcsőfokkal feljebb – már multinacionális nagyvállalatok állnak. Olyan cégek, melyeknek a termékeit mi is használjuk, olyan cégek, melyek arcpirító cinizmusáról nem is tudunk. Vagy ha tudunk, akkor nem hisszük el, s ha elhisszük, akkor igyekszünk is elfelejteni…
…mert egyikünk sem akarja tudni, hogy embervérrel készülnek a globális piac termékei. A könyv egy pillanatra sem álszent vagy álszemérmes. Az oldalakon feltárulnak a kereskedelmi útvonalak, a termék-előállítás piszkos stratégiái, s hogy ne ringathassuk magunkat az eddigi illúziókba, az általunk is ismert cégnevek is ott sorakoznak a könyv lapjain. Nincs titok, csak a hallgatás foszladozó fátyla, amit előbb-utóbb félre kell lökni, mert amíg tisztességes és jóakaratú emberek hallnak meg az őserdők védelmében, addig…
