Cserépfalvi Cserépfalun
November 11-én, szombaton délután ünnepség keretében megnyílt az új Cserépfalvi Emlékszoba Cserépfalun. Az 1900-ban született Cserépfalvi Imre szülőfaluja tiszteletére vette fel később annak nevét, testvéreivel együtt. Könyvek tekintetében a döntő hatást párizsi tartózkodása tette rá a 20-as évek közepén. Már a Szajna-parti könyvárusok megigézték, később tanulmányai közepette a jónevű Hachette kiadó alkalmazta árumozgatóként, majd irodai munkára is. Életre szóló élménye is itt született: megismerte, és saját élete hossziglan elkötelezett barátja, támogatója lett József Attilának.
Hazajőve könyvkereskedést nyit,
ő lesz a francia könyvek megbízott terjesztője, s a Párizs-Budapest repülőjárat beüzemelése nyomán a párizsi napilapok délután már kaphatóak nála. A kereskedés hamarosan találkozóhely is lett, Cserépfalvi pedig útnak indította kiadóját is. 1931-től az 1950-es államosításig jóval több, mint 400 címet adott ki. Köztük József Attila legendás Nagyon fáj című kötetét (az utolsót a költő életében), Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Karinthy Frigyes, a kortárs francia szerzők között André Malraux-t, André Gide-et, Henri de Montherlant-t, Louis Aragont és másokat. Ugyanakkor elszánt kiadója volt a falukutató, új szociográfiai irodalomnak, Szabó Zoltán (A tardi helyzet, Cifra nyomorúság), Kovács Imre (A néma forradalom, A kivándorlás stb.) műveinek, egyik első kiadója a vidék nyomorúságát feltáró kortárs szociofotónak (Kálmán Kata képei Tiborc címmel jelentek meg a Cserépfalvinál, és fontos történeti, kultúrtörténeti munkákat jelentetett meg.
1991-ben történt halála után 1992-ben már emléktáblát kapott Cserépfalun, Kósik István polgármester pedig 1998-ban – már akkor Tokjai Nagy Erzsébet kurátori segítségével – megalapította az első Cserépfalvi-emlékszobát. 2000-ben az emlékszobának helyet adó Közösségi Ház előtt pedig Pauer Gyula Cserépfalvi-szobrát állították fel, Cserépfalvi Katalin, az Írószövetség akkori elnöke, Pomogáts Béla, Boros Géza és mások részvételével. Az ünnepi műsort akkor Hobo adta.
A Közösségi Ház évekig tartó felújítása és átalakítása során az emlékszoba nem tudta betölteni funkcióját, ezért ugyanott, ugyanabban az épületben, de jobb helyen, a helyi könyvtárral egybenyílva tervezték meg az új Cserépfalvi-emlékszoba helyét. Az ide megalkotott állandó kiállítás Cserépfalu és Cserépfalvi viszonyát, továbbá a magyar irodalom történetét merészen formáló kiadói munkásságát mutatja be, amelynek anyagát Tokaji Nagy Erzsébet Cserépfalvi- és Szabó Zoltán-kutató, Boros Géza művészettörténész (maga is cserépfalui születésű) és Szkárosi Endre költő, irodalomtörténész állították össze Rónai Zsuzsanna és Tóth Péter szervezési, illetve informatikai segítségével. A kiállítás tervezői az egri Eszterházy Károly Egyetem Média és Design Tanszékének fiatal oktatói, Juhász Éva és Zeman Zoltán. Az installációban Pelyhe Tibor dekoratőr-mester működött közre. A kiállítás készítői sok segítséget kaptak Gál Gáspár cserépfalui asztalostól, az egri Garamond-nyomdától – és természetesen Cserépfalu önkormányzatától, így Csendes Péter polgármestertől is.
Az Emlékszoba létrehozóinak elképzelése
nyomán az egyik fal – évente változóan – a Cserépfalvi Kiadó egy-egy szerzőjét, témakörét jeleníti majd meg. A nyitó alkalommal ez a szerző nem is lehetett más, mint Szabó Zoltán, aki első emlékezetes szociográfiai munkáját a szomszédos Tardon készítette. Így a mostani kiállításon az ő emlékezete is megjelenik, nem csupán a már citált munkái, hanem a nyugati emigrációban végzett, kiemelkedő értékű tevékenysége alapján is.
A kiállítás létrejöttét Balog Zoltán miniszter és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, segítséget nyújtott hozzá a Petőfi Irodalmi Múzeum, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár (Miskolc), a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága.
A nyitóeseményen felszólalt Dr. Prokai Margit, a Megyei Könyvtár igazgatója, Tokaji Nagy Erzsébet kurátor, Csendes Péter polgármester, Benson Attila kulturális munkatárs pedig felolvasta a Balog Zoltán üdvözlő levelét. Cserépfalvi Imre lányának, Cserépfalvi Katalinnak az köszöntő üzenetét pedig Szkárosi Endre tolmácsolta.
Az ünnepi műsort a Kaláka együttes szolgáltatta – a bicentenráiumra tekintettel – Arany János-költeményekkel, továbbá megzenésített József Attila-versekkel, továbbá néhány kortárs költő művével. A halaszthatatlan orvosi vizsgálat miatt távol maradó Galkó Balázst Szkárosi Endre helyettesítette, József Attila és Radnóti Miklós néhány versének elszavalásával, illetve A táj sorsa című részlet felolvasásával Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című könyvéből.
Az ünnepséget szívélyes fogadás zárta a falu részéről, kiváló borokkal és harapnivalóval.
