Filozófiai mélységű beszélgetést folytatott Ferenc pápa a Nemzetközi Űrállomás (ISS) hatfős legénységével. Az űrhajósokat mindenekelőtt arról kérdezte, hogy hol az ember helye a világegyetemben.
A történelemben most másodszor beszélt pápa a világűrben tartózkodó űrhajósokkal, első ízben XVI. Benedek pápa tette ezt 2011 áprilisában, aki a bolygó jövőjéről és a környezeti kérdésekről faggatta az akkori legénységet.
Jó napot vagy jó estét kívánok, mert amikor a világűrben van az ember, ezt sosem lehet tudni
– kezdte mondandóját Ferenc pápa a Vatikán egyik termében ülve, amikor műholdas kapcsolatba lépett az űrhajósokkal.
A csillagászat, amelynek segítségével megcsodálhatjuk a világegyetem végtelen horizontjait, kérdéseket ébreszt fel bennünk: honnan jövünk, hová megyünk? Világűrbeli tapasztalataik alapján mit gondol az ember helyéről a világegyetemben?
– kérdezte a katolikus egyházfő Paolo Nespoli olasz űrhajóst.
Randy Bresnik, az ISS amerika parancsnoka azt mondta Ferenc pápának, hogy a legnagyobb öröm a világűrben keringő laboratóriumban dolgozni, mert minden kissé más perspektívából látható, mint ahogy Isten megteremtette.
A pápa azt kérdezte a három amerikai, két orosz és az olasz űrhajóstól, hogy miben lelik a munkájukban a legnagyobb örömet.
Bresnik azt válaszolta:
Az ember nem jöhet fel ide és nem láthatja a Föld leírhatatlan szépségét anélkül, hogy ne érintse meg a lelkét.
A pápa megkérdezte a legénységtől azt is, hogyan értelmezik Danténak azt a megállapítását, amely szerint a szeretet mozgatja az univerzumot. Alekszander Miszurkin orosz kozmonauta válaszában megjegyezte, hogy az űrben olvasta Saint-Exupéry A kis herceg című regényét, és megragadta, ahogyan a kisfiú a szeretetet értelmezi.
A szeretet ad erőt ahhoz, hogy valaki másért odaadjuk az életünket
– mondta az orosz űrhajós.
