Török Gábor: A lakott sziget / Utazás a politika világába – Athenaeum kiadó, 2017 – 312 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2936-94-9
A politika (közvetlen tapasztalataink alapján) valami nyálkás, gusztustalan, gerinctelen „izé”, ami mindenhová bemászik, mindent összemaszatol. Ja, és büdös is. – Nagyjából ilyen érzése van a hétköznapi embernek, ha szóba kerül a politika. Márpedig szóba kerül! És nincs is miért csodálkozni azon, ha ilyes érzetet generál. De ez csak érzés, ami nagyon távol áll az ismerettől, vagy a megértéstől. A politika egy mumus, amivel a felnőtt gyerekek ijesztgetik egymást. Pedig már Kököjszi és Bobojsza óta, egy másik Töröktől tudjuk: „Akármilyen butus okkal, / Ijesztgetnek mumusokkal, / Tanuld meg a tudományt, / Hogy a mumus sose bánt!” Illetve, ha bánt is, akkor az nem a politika-mumus, hanem a politikát működtetők. Akik minden valószínűség szerint emberek.
A politikáról mindenki beszél,
mindenkinek van véleménye (érzeménye), s közben úgy csinálunk, mintha elfelejtenénk, hogy – ha nem is a politika, de – a politikáról való beszéd ma már tudomány. Olyan tudomány, mely túl a bölcselmeken, tényleges és valós folyamatokat vizsgál, gyakran számok és mérések tükrében, az egzakthoz közelítő módon. Ez a politológia, ami úgy tűnik sokak szükséglete, de kevesek kiváltsága. Török Gábor könyve, A lakott sziget pont attól fontos könyv, hogy a politikához való viszonyra, a politikától való iszonyra lehet alapvető hatással. És erre bizony szükség lenne.
A legkülönbözőbb tudományágakkal ilyen-olyan színvonalon találkozunk a közoktatásban. Például az időjóslásból kinőtt meteorológia – sokan ma is kétségbe vonják, hogy tudomány – megjelenik a földrajz-oktatásban, vagy az elvadult nyelvészektől is megvédhet minket a középiskolai nyelvtan. A politológiának ilyesfajta „alapozó kurzusa” nem nagyon van, bár például a történelem-oktatásának része lehetne valamifajta, „állampolgári ismerteken” túlmutató vizsgálódás. A politika és ebből következően a politológia több annál, mint hogy orbánviktor lebuzizza vonagábort.
Gyakran tapasztalom, mekkora meghökkenést vált ki, amikor István királyt vagy Koppányt politikusnak nevezem éppúgy, mint a mai magyar miniszterelnököt vagy az ellenzék egyik vezetőjét. pedig pontosan ugyanolyanok: politikai szereplők, akik politikai céljaik megvalósításához politikai eszközt keresnek. Koppány nem óriásplakátokon támadta Istvánt, a mai miniszterelnök pedig nem négyeli fel legyőzött ellenfeleit
– bár utóbbira mintha egyre nagyobb igény mutatkozna, tehetjük hozzá halkan, miközben elgondolkodunk a politika (és a politikáról szóló beszéd) mibenlétén. A fenti bekezdésben, valljuk be tisztességgel, Török Gábor nem találta fel sem a szögletes buborékot, sem a mellékhatás-mentes gyógyszert, de tett egy kijelentést, ami leírva már triviálisnak tűnik, és éppen ezért fontos. A könyv könnyen befogadható állításokat tartalmaz, jól felépített struktúrában, és életközeli példákkal megtámogatva. Ha azt írnám, hogy átlátszó, mint a víz, és egyszerű, mint egy kalapács, akkor azt talán sokan értelmeznék negatív kritikaként. De erről van szó. Tudomásul kell vennünk, hogy a víznél jobbat még nem találtak ki, legyen szó szomjoltásról vagy tisztálkodásról. És azt gyanítom, hogy kalapács is van szinte minden működő háztartásban.
Én magam, ha annak helye van, nagy híve vagyok a rafináltságnak, de vannak olyan helyzetek, amikor – tapasztalataim szerint – a rafinéria nem célra vezető. [Mint tárgyhoz nem tartozót, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a lengyel rafineria szó, szemben a magyar rafinériával nem agyafúrtságot jelent, hanem olajfinomítót. De ezt most hagyjuk.] Szóval, A lakott sziget nagyszerűségét az egyszerűsége adja. A lakott sziget egy fogalomtisztázó- és beavató könyv, s ebből a szempontból egyedülálló a magyar könyvpiacon.
Jó lenne, ha kézbe vennék azok, akik tudatosan igyekeznek nem-foglalkozni a politikával, és jó lenne, ha elolvasnák azok, akiknek szilárdnak tűnő politikai meggyőződéseik vannak. Kezébe kellene adni azoknak, akik éppen most szocializálódnak, és jó lenne, ha elolvasnák, akik tágra zárt szemmel csodálkoznak rá napjaink történéseire… illetve arra, ami ebből hozzájuk eljut.
Török Gábor könyve mindegyik célcsoport számára alkalmas „első könyv”.
Nyelvezete nem fennkölt és nem elvont, példáit nem a távoli múlt ismeretlen szerzőitől citálja, hanem a mai filmek és népszerű könyvek világából. Utópisztikus gondolatkísérletnek tűnik, de ha elegen olvasnák és értenék ezt a könyvet, akkor talán többen és többet értenének a politikából. Hétköznapi és gyakorlati haszna lehetne a politológiának: nehezebb lenne átrázni az embereket, a szavazókat, a polgárokat.
…Nincs politika emberek nélkül. A politika kulcsszereplője tehát az ember. Minden olyan meghatározás, amely nem veszi figyelembe a közösségben élők jellemzőit, céljait, akaratát, döntéseit, tévúton jár…
A lakott sziget áttanulmányozása során meggyőződtem arról, hogy a politikában nem/sem, jut szerep a mumusoknak, így elsősorban rajtunk múlik, hogy a lakott sziget ne változzon lakhatatlanná…
