Képzelj el egy embert, aki olyan, mint Che Guevara és Bob Marley összegyúrva, és akkor nagyjából megértheted, ki volt Fela Kuti!
A melbourne-i Herold Sun napilap így jellemezte röviden Nigéria ikonikus alakját, akinek, bár megérdemelné, még nem annyira ismert a neve, mint a vele együtt említetteké. Ezen szeretne változtatni néhány magyar zenész, akik idén ősszel először hozzák el hozzánk a nemzetközi Felabration fesztivált a Trafóba. Bognár Szabolcs billentyűssel beszélgettem az afrobeatről, a rendszerkritika és a zenei önkifejezés kapcsolatáról, a Fela Kuti-jelenségről és az ezt továbbéltető művészekről.
Idén tizenkilenc éve, hogy sok különböző országban egyszerre, azonos napon rendezik meg a Felabration fesztivált. Magyarország eddig valamiért kimaradt ebből, sőt, a ti alapzenekarotok előtt hazai afrobeat zenekar sem létezett. Mi lehet ennek az oka?
Ez jó kérdés. Egyrészt az afrobeat rétegzene, még mindig kevesen ismerik és szeretik az országban. De annak, hogy eddig nem alakult ki ilyen formáció, van egy gyakorlati oka is: nagyon nehéz annyi embert összeszervezni, amennyi egy afrobeat együtteshez kell, mert ezek jellemzően nagy létszámúak. Azért van rá egy-két példa a hazai zenei palettán is: régebben a Qualitons játszott ilyen zenét, mostanában meg a Dokkermanról lehet hallani. Körülbelül ennyit ismerünk.
Hogyan alakult meg az alapzenekar?
Hock Ernő basszusgitárossal és Halmos Andris dobossal már korábban is zenéltünk együtt, és összeköt minket az afrobeat műfaj szeretete. Ernő a Qualitonsban is játszik, közreműködött az együttes előbb említett afrobeat felvételeiben, és tudtam, hogy még sok hasonló ötlete van. Andris a Müpában és a Trafóban is dolgozott és szervezett már hasonló programokat, emellett aktívan zenél. Nekem pedig konkrét szerzeményeim is vannak az afrobeat műfajában. Régóta beszéltünk már arról, hogy kellene egy ilyen zenekar Magyarországon. A budapesti zenei életben általános gyakorlat, hogy a profi zenészek több bandában is játszanak, de az afrobeat esetében nem öt-hat ember eltérő időbeosztását kell összeegyeztetni, hanem mondjuk tizennégyét. Szóval sokáig húztuk-halasztottuk ezt a döntést. Aztán úgy két éve megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha elhoznánk Magyarországra a Felabrationt? Ernő és Andris is lelkesedett az ötletért, és hamarosan nekiláttunk a szervezésnek. Mindannyian nagyon szeretjük Fela Kuti zenéjét.
Na, de ki ez a Fela Kuti?
Ő a hetvenes években vált híressé, és ma már egyaránt kultikus alakja a zenei életnek és a politikai mozgalomnak Nigériában. Nem is lehet különválasztani ezt a kettőt, hiszen a forradalmi hangvételű zene a kemény, szókimondó szövegekkel maga is az ellenállás eszköze volt, és Felát komoly atrocitások érték, amikor a hatalom megpróbálta elhallgattatni. Egyébként nigériai mércével mérve jómódú családból származott, édesanyja is politikai aktivista volt – ő volt az első nő Nigériában, aki autót vezetett. Fela fiatalon Londonban tanult a Trinity College-ban, majd nigériai zenekarával Amerikát is megjárta. Itt találkozott az akkor éppen tetőponton lévő polgárjogi mozgalmakkal, például a Fekete Párducokkal, és ezek alapjaiban formálták át a hozzáállását. Visszatért hazájába, és innentől kezdve csak radikális hangvételű szövegeket írt. Illetve megalapította a saját kommunáját, a Kalakuta Köztársaságot, amely önhatalmúlag függetlenítette magát a nigériai államtól. Persze ezt nem hagyták annyiban: 1977-ben a katonaság lerombolta a kommunát, megölték Fela édesanyját, megerőszakolták a feleségeit és súlyosan bántalmaztak mindenkit, aki kiállt a zenész-aktivista mellett. Az afrobeat ezekből a véres összecsapásokból, az önként vállalt ellenállásból és meg nem alkuvásból született, ötvözve egy újszerű zeneiséggel. Fela a zenét fegyvernek tekintette, amellyel változást érhet el a hazájában.
Gondolom, ezért is lett ennyire népszerű.
Így van. Mindez egyébként egy olyan időszakban történt, amikor Afrika-szerte nagyon érdekes új műfajok születtek a tradicionális ritmusok, a gyarmatosítók által behozott nyugati zenék és az aktuálpolitikai események hatására. Fela Kuti társasága mindezen belül is nagyon magas színvonalat képviselt: az afrobeatnek a mai napig ő a fő hivatkozási pontja, aki sajátos, összetéveszthetetlen zenei világot teremtett egy nagyon erős zenekarral. Érdemes kiemelni közülük az egyik első felállás dobosát, Tony Allent és az ő izgalmas és egyedi ritmusait.
A Trafóban Dele Sosimi is fellép, aki szintén Fela zenekarának tagjai volt.
Fela zenekarában, az Africa 70-ben a hetvenes évek végén nagy változások történtek. Gyakorlatilag feloszlott az akkori formáció, a legtöbb zenész kilépett. Fela ekkor Egypt 80 néven alapított új bandát új emberekkel. Dele Sosimi nagyon fiatalon, alig tizenhat évesen került közéjük billentyűsként, és Felával egészen annak haláláig, 1997-ig együtt dolgozott. Ebbe beleesett az az időszak is, amikor Fela börtönben ült, ekkor Dele vette át a zenekar vezetését. A következő zenészgeneráció tagjait is nagyrészt ő fedezte fel és nevelte ki.
Szóval ő élteti tovább Fela életművét?
Ő az egyik. Felának két fia is híres zenész lett, és az apa halála után Dele Sosimi csatlakozott a legidősebb fiúhoz, Femi Kutihoz, akivel aztán még évekig zenélt együtt. Később Dele szólókarriert kezdett, jelenleg Londonban él, nemrég adta ki a harmadik stúdiólemezét. Amikor éppen nem zenét ír vagy a saját zenekarával koncertezik, akkor a Felabration évenkénti megszervezésében vesz részt. A két fiú, Femi Kuti és Seun Kuti után ő az afrobeat műfaj mai legnagyobb támogatója, na meg Fela örökségének őrzője. De az előbb említett Tony Allen is aktív még.
Szerinted milyen esélye van ennek a műfajnak Magyarországon? Nálunk is sok esetben összefüggött a politika a zenével, de nem egészen úgy, ahogyan Nigériában…
Az a szomorú, hogy pont azért van ennek a rendezvénynek nálunk is létjogosultsága, mert a kulturális különbségeken túl Fela zenéje rengeteg egyetemes gondolatot is képvisel, amelyekkel nálunk is sokan azonosulhatnak. Meghallgatom a szövegeit, utánajárok egy-két dal kontextusának – ezek szólhatnának akár a mai Magyarországról is. Persze a körülmények mások voltak, és így Feláék eszközei is. Azért itthon nem fordul elő olyan, hogy én kiadok egy kormánykritikus számot, és erre megerőszakolják a feleségeimet, engem meg félholtra vernek. Ennek ellenére a világ minden táján felmerül a kérdés, hogy ki mennyit és hogyan vállal magára az igazságtalanság elleni harcból, bárhogyan is nyilvánuljon meg az. Ahhoz, hogy az afrobeat a soha fel nem adás és az önfeláldozás zenéje lett, nagyban hozzájárult Fela karaktere és személyisége, illetve olyan afrikai zenei és kulturális hagyományok, amelyek Magyarországon még nem nagyon ismertek. Így, hogy nálunk is megrendezésre kerül a Felabration, talán sikerül ismertebbé tenni az afrobeatet és egyre több magyarral gazdagítani ezt a nemzeteken átívelő rajongótábort.
