Két Ligeti egy este a BMC-ben
Ligeti Györgynek, a világhírű magyar zeneszerzőnek és fiának is fölhangzanak művei a Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál koncertjén. Az Amadinda Ütőegyüttes bizonyára nem babonás, hisz hangversenyüket október 13-án pénteken rendezik a BMC-ben. Ezen elsőként hallhatjuk Magyarországon az Eighth Blackbird nevű chicagói kortárs zenei együttest. Egy ősbemutató is elhangzik. Lukas Ligeti a két zenekar számára komponált egy közös darabot Incandescence (Fehér izzás) címmel. Az eseményről Rácz Zoltánnal, az Amadinda vezetőjével beszélgettünk.
2011-ben Londonban volt egy nagy fesztivál, amelyet Steve Reich 75. születésnapja alkalmából rendezett a Barbican. Minket is meghívtak, bár az Amadindán kívül szinte csak angol együttesek voltak. Ott futottunk össze, ezen a fesztiválon. Az Eighth Blackbird nevét és néhány produkcióját ismertem, de ott egy teljes koncerten hallottam őket. Nagyszerűen játszottak! Az együttes tagjai kb. 20 évvel fiatalabbak nálunk, és nagyon meghatott, milyen jól ismerték a nevünket és a lemezeinket. Jól összebarátkoztunk, de semmi konkrét tervben nem állapodtunk meg. Három évvel később viszont, amikor az Amadinda 30 éves turnéja volt Amerikában, Chicagóban, összefutottunk. Akkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy hozzunk létre egy közös projektet. Ekkor ők is, mi is elkezdtünk ezen dolgozni, ennek az eredménye ez a mostani koncert.
Hogyan jellemezné az Eighth Blackbirdöt?
Ők Észak-Amerika egyik legjobb és legaktívabb kortárs zenét játszó kis ensemble-ja. Az együttes 1998-ban robbant be az amerikai zenei életbe, amikor megnyerte a Concert Artists Guild versenyét. Több Grammy-díjat is nyertek. Nem véletlen, hogy hol találkoztunk, mert Steve Reich 2009-ben nekünk írt darabot, pár évvel később pedig az Eighth Blackbirdnek is Double Sextett címmel. Az is összeköt bennünket, hogy az egyik legnagyobb élő zeneszerző mindkettőnknek komponált.
Önök ütősegyüttes, ők főképp fúvósok és vonósok. Hogy lehet összehozni a két csapatot?
Az Eighths Blackbird nagyon érdekes felállás, tulajdonképpen Arnold Schoenberg Piertot Lunaire című darabjának a felállása: fuvola, klarinét, hegedű, cselló, zongora, és ehhez vettek ők még egy ütőst. Bármilyen hangszeres együttest a zeneszerzői fantázia hoz össze. Lukas Ligetitől, Ligeti György fiától rendeltünk egy művet. Ennek most lesz az ősbemutatója. De az amerikaiak Ligeti Györgytől is eljátszanak néhány zongoraetűdöt, amelyeket ők hangszereltek át. Eljátsszuk még Steve Reich szextettjét, amelyet a teljes Amadinda ad elő a Blackbird két muzsikusával. Mi előadjuk egyik tagunk, Holló Aurél darabját, és az Eighth Blackbird is összeállított egy saját programot, amelyben játszanak egy amerikai kompozíciót.
Lesz folytatása a közös fellépésnek?
Valószínűleg igen. Elgondolásunk az, hogy Budapesten és Chicagóban is előadjuk a programot. Persze azért valamit változtatunk. Most úgy gondoltam, vendégeink játszanak egy kicsit többet, hiszen ők mutatkoznak be nálunk. Chicagóban majd egy kicsit változik az arány, ott mi vállalunk többet. Ez a hangverseny február 2-dikán lesz. Persze ott is eljátsszuk a szextettet, a Ligeti-etűdöket, és a kifejezetten nekünk írt darabot.
Lucas Ligeti milyen zenei stílust képvisel? Az édesapjáéhoz hasonlít a muzsikája?
Nehéz helyzetben van egy komponista, akinek az apja ilyen zseniális szerző. Nem könnyű függetlenedni tőle, ha a fiú is ugyanazt a hivatást választja. Bár már ő sem kezdő, 1965-ben született Bécsben. Élete utolsó szakaszában, a 90-es évektől Ligeti György nagy érdeklődéssel fordult az afrikai zenék, az ottani struktúrák, hangzás, hangolás felé. Ebben Lukas követte őt. Nagyon aktívan dolgozik például elefántcsontparti zenészekkel, CD-t is adtak ki. Két darabot komponált korábban nekünk, a Pattern Transformation és az Independence egy New York-i lemezkiadónál jelent meg, és koncerteken is gyakran játszottuk. Azokban is érezhetőek az afrikai hangulatok, és a mostani műben, amelyet a két együttesnek komponált, könnyen felfedezhető az a játéktechnika, ami nagyon jellemző a tradicionális afrikai zenére.
Lukas Ligeti tartja a magyarságát?
Nagyon keveset beszél csak magyarul, bár sok mindent megért. Bécsben született, külföldön nőtt föl.
Az Amadindának itthon nagy nimbusza van. Mondhatjuk, hogy most Önök prezentálják a magyar közönségnek ezt a fiatalabb amerikai csapatot?
Én nem egészen így fogalmaznék. Ők sem kezdők már. Mi pedig mindig törekszünk arra, hogy saját műfajunk legkiválóbbjait bemutassuk itthon, Budapesten is. Örülök, hogy a Café Fesztivál támogatásával és rendezésében sikerült összehozni ezt a koncertet.
