Cserna-Szabó András legfrissebb kötetében, a 77 magyar pacalban benne van minden, amit a pacalról nem tudtunk. Azaz: majdnem minden. Az élő kortársak közül megidéztetik Garaczi, Kerékgyártó, Podmaniczky…
A librarius.hu mélyén akadtunk rá egy – majdnem elfeledett, 2012-es – írásra, melynek szerzője Hartay Csaba (Holtág, Nem boci!,…).
Pacal ez is:
Mucinál csókolóztam először pacallal. Orális pacalszex volt ez.
Én már annyi pacalt ettem harmincöt év alatt, hogy abba bele lehetne bújni. Sátrat lehetne húzni belőle. Burok helyett bendőben élek. Ragacsos, körmös pacalmázban hadonászom évek óta. Az első szerelem? Ne is mondd. Nekem Mucinál esett meg. Gyurmával mentünk, gyalog, nem csörögtek bele a beszélgetéseinkbe holmi mobilok. Automobilok se. Mondom, sétáltunk odáig. Ő majd megmutatja. Előtte egyszer már ettem pacalt, apu hozta a Csobolyóból, emlékszem az ízére, a sűrűjére, velejére. Velejéig romlott pacalista vagyok. De nem is ez a fontos. Hanem Muci, a hely, a kiszolgálás, a fellépés fehér köpenyben, mintha egy tudományos pacalkísérleten vennék részt, ez az, ami nem változott húsz éve. A Meggy márka íze számban, hol meggy, hol meg kóla, ha kifogyott a pisztácia. De nem káromkodunk. Mucinál csókolóztam először pacallal. Orális pacalszex volt ez. De nem akarom kikergetni a kiskorúakat. Na, milyen? – kérdezte Gyurma mosolyogva. Rohadt finom. Miért nem jöttünk ide már korábban? – kérdeztem vissza. Mert csak délben van pacal, és pénteken. – válaszolta somolyogva Gyurma. Milyen szép is a péntek. Pacallal van bekenve, attól is csillog, nem csak eleve evidenciában. Most gondolj bele, ha hétfő lenne a pacalnap. A hétfő fekete, nincs az a vérvörös pacalragacs, ami mosolygóssá tehetné ezt a borús „h” betűt. A háborút. A hétfőborút. Ugye, hogy megérte ennyit gyalogolni? – folytatta Gyurma a csípős kérdéseit. Várjál, innom kell rá, olyan erős az anyag. De megérte. Én ezért a pacalért elgyalogolnék egészen akárhová is. Levezetem nektek. A pacalt legjobban Magyarországon főzik. Ezen belül az Alföldön, még beljebb a Viharsarokban, legbeljebb Szarvason. Az első pacalcsók után azért még kalandoztam, flörtöltem, bevallom. Meglátogattam a következő helyeket is: Négy muskétás vendéglő, Régimódi. Ebben a Bermuda háromszögben kapom a marhagyomrost péntekenként. Pacalgengszter vagyok, és nem válunk el, inkább pacalháremet tartok. Diéta? Ugyan, a pacallal értéket teremtek. A hasamon, körbe a derekamon nem háj van, hanem aranyöv.
***
Az írás eredetileg az alábbi linken jelent meg:
https://librarius.hu/2012/07/06/kepben-vagyunk-21-pacalszex/
