Új sorozatot indított a Móra Kiadó: az ifjúsági irodalom megkerülhetetlen darabjait gyűjtik össze a Móra Klassz sorozatban az állatos könyvektől a kalandregényeken keresztül az indiántörténetekig ízléses kivitelben. Tavaly óta négy regény jelent meg a sorozatban, ezeket vesszük most górcső alá, de nemsokára érkezik az ötödik darab is (Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai).
A Móra Klassz-sorozat köteteit itt találod.
Viszonylag kései indulása és korai halála miatt Eric Knight életműve fájdalmasan vékony, kevés könyve közül kettőt viszont egészen biztosan jól ismernek a magyar olvasók is: a Légy hű magadhoz mellett a Lassie hazatér is sok kiadást megért már itthon. Előbbit Knight háborús élményei ihlették, utóbbit pedig a kutyatenyésztéssel is foglalkozó író egyik saját kutyája. Eddig javarészt válogatottan csúnya borítókkal jelent meg itthon Lassie története, azonban a Herbszt László által tervezett sorozat borítóira nem lehet panasz. Már nem is igazán emlékszem, hogy annak idején olvastam-e Eric Knight regényét, vagy csak a számtalan filmadaptáció valamelyikét láttam, most mindenesetre egy hosszúra nyúlt éjszaka alatt elolvastam ezt a kétségtelenül egyszerű, de szívet melengető történetet a hazakalandozó skótjuhászról és az őrlődő Carraclough családról.
Amennyire ismert név a magyar olvasók előtt Eric Knight, annál kevésbé lehet ismert J. M. Barrie. Bár a skót szerző termékeny és sikeres is volt, magyarul még a teljes Pán Péter-szöveget sem olvashattuk az elmúlt évekig, csak átdolgozásokban lehetett kapni Barrie történetét. Most Szabó Luca fordításában olvashatjuk teljes egészében a Pán Péter a Kensington Parkbant és a Péter és Wendyt. Ha a Pán Péter Disney-féle feldolgozását nézzük, az is a filmstúdió szomorkásabb tónusú filmjei közé tartozik, és ez a szöveg olvasása után nem is meglepő. Nem nehéz követni Barrie tényleg rendkívüli módon szárnyaló fantáziáját, de a Pán Pétert edzettebb olvasottságú fiataloknak tudnám ajánlani, akik talán kicsit koravénebbek már társaiknál, de mégsem ijednek meg, ha egy történetben tündérekkel találkoznak.
Az Egri csillagoktól az olvasókat sem a történelmi téma, sem a viszonylagos hosszúság nem tántorítja el: ezt bizonyította a 2005-ös Nagy Könyv-szavazás is, amit Gárdonyi Géza regénye játszi könnyedséggel nyert meg. Bemutatni szinte felesleges, népszerűségét pedig nem lehet azzal elintézni, hogy jó ideje a kötelező olvasmányok között van, mert ezen a szavazáson ugyan volt még egy ilyen dobogós (A Pál utcai fiúk), de a többi hagyományos kötelező jóval hátrébb végzett a ranglétrán (A kőszívű ember fiai, Kincskereső kisködmön, Szent Péter esernyője, a többiről nem is beszélve). Gárdonyi regényének jelenléte így megkérdőjelezhetetlen a sorozatban, én csak remélem, hogy például a Láthatatlan ember is a sorozat darabjai között lesz majd.
A regény utószava is rögzíti azt a tényt, hogy Mándy a negyvenes és az ötvenes években is számtalan átírást jelentetett meg, így pl. a Don Quijote-ből, a Münchausen báró kalandjaiból és a Tamás bátya kunyhójából is van Mándy Iván-féle változat. Ezek közül a legnépszerűbb a Robin Hood lett, amelynek alcíméből az idők során el is tűnt az átírásra vonatkozó passzus, így vált egyre inkább Mándy saját szellemi termékének tekintett mű a sherwoodi wannabe-vadász kalandjaiból. Bár tény, hogy az igazi Mándy Iván sokkal inkább átüt a fantasztikus Csutak-sorozatból, de a Robin Hooddal sem lehet melléfogni: Mándy változata nem véletlenül lett ennyire népszerű, és nem véletlenül olvastam el én is kétszer kisiskolásként meg most még egyszer. Jöhetnek a Csutakok!
