Az eltévedt űrhajós te magad vagy – interjú Szabó Ottó „Robotto” szobrászművésszel

szabó ottó3

Szabó Ottó szobrász csak két évvel idősebb nálam. Talán ezért is ugranak be alkotásai láttán „közös” gyermekkorunk emlékei, a transzformerek, a legórobotok és a különféle fémépítő játékok. Persze Ottó fémből készült szobrai nemhogy nem férnek el gyermekkézben, hanem akkorák, mint mi, vagy egyenesen fölénk magasodnak. Szépek? Ijesztőek? Művésziek? Emberiek? A múltra emlékeztetnek, vagy inkább a jövőt vetítik előre? Az (esetleg újrahasznosított) anyagnak múltja, a belőle megszülető robotnak saját egyénisége és története van. Ezekről kérdeztem Szabó Ottót egyik újonnan, Szentendrén kiállított szobra, Az eltévedt űrhajós kapcsán.

Hogyan készül egy ilyen szobor? Mennyi ideig készül a vázlat, az alapanyag, miképpen alakul ki a kész műalkotás?

Esetenként változó. Kisebb méretű szobor akár néhány perc alatt is születhet, de előfordul, hogy évekig ülök egy ötleten. Van olyan ötletem, amit már az ötödik vázlatkönyvembe vezetek át, mert mindig eszembe jut egy újabb kiegészítés hozzá. A legutóbbi szobromhoz, Az eltévedt űrhajóshoz még az utolsó nap is készültek kiegészítő tervek, pontosító rajzok, például, hogy hogyan markol a keze, vagy merre áll majd pontosan a feje.

Részlet egy korábbi tervből

Korábban azt nyilatkoztad, hogy minden szobrodnak története és háttérvilága van. Tudsz erre mondani egy példát?

Úgy gondolom, hogy mindig kell egy kis rávezetés a nézőnek, hogy el tudjon indulni a szobor világában. Éppen ezért szeretem, ha a szobraim, installációim kiegészülnek egy háttértörténettel. A Csepel G.E.-t (gépembert) például egy fiktív szocialista intézmény, a Magyar Robotikai Vállalat egyik prototípusaként alkottam meg, teljes mitológiát építettem mögé. Így ha sikerül felkelteni a néző érdeklődését, a szobor is egyre többet árul el magáról. A gépembert – története szerint – a szocialista időkben készítették, hogy megtornáztassa a gyárakban keményen dolgozó munkásokat a szünetekben.

Szentendrén nemrég állították ki Az eltévedt űrhajós című munkádat. Mit jelent számodra ez a szobor? Milyen érzést, gondolatot válthat ki a befogadóból?

Nekem az útkeresést jelenti. Szerettem volna ha “kizoomol” a néző és olyan figurát lát, ami emberi, de nem köti a nemi, faji, vallási hovatartozása. Egy olyan figura, aki eltévedt és keresi a helyét, akivel bárki tud azonosulni, ha szeretne, ezért lett egy antropomorf űrhajós.

Szoboravató. Muladi Brigitta, Szabó Ottó, és a Robot. Fotó: Szabó Krisztián.

Ezt a szobrot is narratív hozzáállással készítettem. Sok kellékkel láttam el: térkép, táska, szkafander. Utóbbi alapján biztosan tudjuk, hogy egy űrhajóst látunk, és ennyi elég is háttértörténetnek. Sokkal fontosabb, hogy a néző kapcsolatba kerüljön vele, megálljon pár percre és alkosson egy neki tetsző történetet, felidézzen egy olyan pillanatot, amikor ő is elveszve érezte magát vagy egyszerűen csak felfedezze a részleteket a szobron.

Szerinted merre tart az emberiség? Köztünk fognak járni a robotok, vagy maga az ember tévelyeg majd az űrben új bolygót keresve?

A robotok zavartalanul fejlődnek, köszönik szépen. Reméljük, hogy hasznunkat fogják majd venni és segítenek rendbe tenni a bolygót, hogy ne kelljen másikat keresnünk.