A Xi-cc CERN-ből
Kiss Zoltán J., fügetlen kvantumenergia-kutató írása az Eddig soha nem látott egzotikus részecskét figyeltek meg a CERN-ben című hír kapcsán
Ha lemegyek a műhelybe és azt mondom, hogy fiúk, lányok, van itt valami: nagyon-nagyon rövid ideig tart, de minél rövidebb az ideje, annál nagyobb a hatása. Akkor egészen biztosan rávágják, hogy ez egy impulzus.
A felfedező fizikus pedig azt mondja, erről a CERN-ben mért hatásról, hogy ez nem más, mint amikor két charm kvark, egymás körül táncol, mint két nap, a harmadik, kisebb pedig körülöttük kering. Ami természetesen az átlagolvasónak szól, de azért erősen az elképzelés kategóriája. Azt is mondja, hogy ez a barion család most felfedezett legnehezebb tagja. (Pedig van már olyan megmért „családtag”, tehetjük építőleg hozzá, aki már önmagában „nehezebb”, ennél 50-szer.) De a hivatalos fizika annyira elkötelezte magát abban, hogy az anyag alkotóját részecskében keresi, hogy nem is lát más utat.
Pedig, ha mindezt folyamatként vizsgálom, akkor nincs itt semmi meglepő. A 172 GeV impulzusból idővel annyi lesz, mint amit most éppen mértek, vagyis 1,8 GeV. Hogy kettőt találok most ilyet, abban sincs semmi különös, mert a családom, mint folyamat, párhuzamosan futó anya-apa-gyerek felépítmény. És lehet hogy anyu idővel akkorát tud rúgni a labdába, mint én magam. Úgyhogy vagy én rúgom a tizenegyest, vagy ő.
De van olyan változás is, aminek az iránya, ennek éppen az ellenkezője. Amikor a megmért érték a barion családban az ezerszeresére nő. Nyilván nem vagyok az életem egyik szakaszában egy tíz kilós részecske, a másikban meg majdhogynem egy száz kilós, hanem élek és változom. És ezt a változást kilókban, mint gravitációs hatásban folyamatosan mérhetem – meg másban is.
Abban maradtunk a műhelyből kijövet, hogy a gyártás előtt minden lehetőséget vizsgálnunk kell, ha jó terméket akarunk.
