Jussi Valtonen finn író félezer oldalas regényéről még a sokat látott Csányi Vilmos is azt mondta, hogy letehetetlenül izgalmas, és olyan problémákat boncol, melyekre sürgősen megoldást kell találni az emberiségnek. A könyvbemutató különlegességét tovább növelte, hogy a Finlandia-díjas regény írója a szombat délutáni könyvbemutató kezdetén felolvasott egy angol nyelvű kiáltványt, melyben – a Magyar Kormány aktuális döntéseivel szemben – kiállt a tudományos- és tanszabadság, valamit a CEU mellett. Álságos lett volna, ha erről nem kérdezzük.
– Számomra ez a regény elsősorban a kommunikációról, az információáramlás- és feldolgozás mai, szinte beláthatatlan viszonyairól szól…
– Ez igaz, de a könyv reményeim szerint ennél több, hiszen sok szó van például az emberi kapcsolatokról, és különböző etikai kérdésekről is. Az is nagyon érdekelt, hogy a jelenlegi technikai szinten az ember mihez tud kezdeni azzal a sok újítással, ami az információáramlásnak egy egészen új mennyiségi és minőségi szintjére lépett. A digitális média és főleg a közösségi oldalak előretörésével már elmondhatjuk, hogy az emberekhez már nem ugyanaz az információ jut el, mint korábban. Az információnak az ilyen differenciálódása pedig azzal jár, hogy ugyanarról a dologról mást tud az egyik ember, mint a másik. A regényben megjelenő iAm-készülék szerepe csak annyi, hogy még egy kicsit gyorsít a világban ma tapasztalható folyamatokon.
– A CEU melletti elköteleződés nyilvános megfogalmazása után meg kell kérdeznem: ti, ott Finnországban mennyit és mit láttok a magyarországi történésekből?
– Szeretném, ha Finnországban az emberek a jelenleginél részletesebben és alaposabban figyelnék a CEU-val kapcsolatos történéseket. Nálunk a kormány csökkentette a felsőoktatás finanszírozását, és bár ez uralta a finn médiát, mégis, azt látni kell, hogy az otthoni kérdések közel sem olyan horderejűek, mint az, ami Magyarországon történik. A globális médiának köszönhetően – és honnan máshonnan tájékozódhatnánk? –, például a New York Times felületein remekül figyelemmel kísérhető az, ami Budapesten zajlik. Ezen túl, és ez talán itt kevésbé érződik, a nemzetközi tudományos közvélemény is szoros figyelemmel kíséri az eseményeket, hiszen a CEU ennek a közösségnek megbecsült és nagyra értékelt tagja.
– Az, amit a magyar kormány csinál fedésbe hozható a regény címével: nem tudják, mit cselekszenek?
– Az olvasó joga, hogy így értelmezze a könyv címét, de alapvetően ez akkor is megmarad bibliai utalásnak…
– … ami a regényen belül konkrét helyzetben, konkrét személyre vonatkoztatva is előfordul, mégis mintha a regény minden szereplőjére, az egész megrajzolt világra vonatkozna…
– Az a nagy nehézség, és úgy tűnik, a helyzet csak romlik, hogy ma már azt sem nagyon tudjuk, melyek azok a tények, amelyre egy vitát alapozni lehet. Így pedig nagyon nehéz arról beszélni, hogy mit kellene tennünk azért, hogy ez a világ élhető maradjon.
– A regény alapján nem merném megválaszolni a kérdést, de van okunk az optimizmusra?
– Vannak jobb napok… nagyon nagy elánnal vetjük bele magunkat a világban zajló, vagy éppen a magánéletünket meghatározó folyamatokba, és közben néha nem igazán tudunk arra fókuszálni, hogy mi történik valóban. Az aggaszt leginkább, hogy nem látjuk, nem tudjuk kiválogatni azokat az információkat, amelyek alapján döntenünk kell.
– A Nem tudják, mit cselekszenek sikere után elhagytad a tudományos pályát, és főállású íróként dolgozol?
– Pillanatnyilag főállású íróként dolgozom, és így is képzelem el a jövőmet, de kérdezz rá egy vagy két év múlva, addigra talán kiderül…
– Várhatunk a következő regényedre?
– Remélem, a következő könyvem is megtalálja majd az utat a magyar olvasóhoz is. Most még nagyon nehezen körvonalazható az, amin dolgozom, így nem is szívesen beszélnék róla.
***
A KÖNYV MEGRENDELHETŐ ITT, a lapozás után elolvashatod, miként méltatta a regényt Csányi Vilmos író, etológus.
LAPOZZ!
