Az előadás látványvilága az elmém kivetülése – Interjú Szeri Viktorral

Szeri Viktor

Új témák kezdenek érdekelni, viszont még mindig megvan bennem a lázadó, érzelmekkel túlfűtött, örökmozgó tini énem, aki soha sem nyugszik.

Techno, füst, stroboszkóp és több plüssállat várja a nézőket Szeri Viktor Get ahold of it című táncos darabjában, amit április 22-én mutatnak be a Trafó Stúdióban. Az előadás a realitás és a képzelet határán próbálja megragadni a felnőtté válás előtti pillanat legnagyobb dilemmáit, a látványvilág pedig különösen fontos szerepet kap. Szeri Viktor előadóként vett részt Molnár Csaba: Az Ökör és Vass Imre: Taking place című darabjaiban, Vavra Júliával pedig a Sziget Fesztiválon is felléptek a Sugárveszély című közös produkciójukkal. A Get ahold of it a fiatal alkotókat támogató Antré programsorozatnak köszönhetően kerül bemutatásra. Szeri Viktorral beszélgettünk a darabról. Interjú.

– 2014-ben végeztél a Budapesti Kortárstánc Főiskolán. Független pályakezdőként indultál. Nem féltél, hogy „légüres térbe” kerülsz?

Független előadóként és alkotóként a légüres tér érzésével elég sűrűn találkozom, amit legtöbbször a félelem táplál, hogy mi lesz velem, mind szakmailag, mind emberként és az anyagi helyzetemmel. A főiskola elvégzése után nem tudtam, hogy pontosan mit is szeretnék csinálni. Elmenni egy nagy társulatba, mint táncos, és utazni, pénzt keresni, vagy pedig itthon maradni és alkotni, projektekben részt venni. Annyit tudtam, hogy mindig tenni kell valamit, ami eredményre vezet, és szerencsére ez nem nehéz, mert erre nekem is szükségem van. Ez ad biztonságot, ami miatt ritkán érzem, hogy légüres térben lennék.

– A mostani fiatal magyar táncos generáció összetartó közösséget alkot. Nem mindenhol jellemző ez. Mit gondolsz a közösség és a személyes ambíciók viszonyáról?

Egy iskolában tanultunk, ismerjük egymást. Barátok is vagyunk és érdekeljük egymást, ami miatt jó együtt dolgozni. Talán ez az, ami miatt itthon maradtam. Nagyon jó érzés valahova tartozni. Ez egy nagyon kreatív, oldott, embert formáló közeg. A személyes ambíciók számomra még jobban színesítik ezt. Izgalmas figyelni, hogy az iskola elvégzése után ki milyen irányba megy el, hogyan alakul ki az érdeklődési körünk, stílusunk. Mivel sok időt töltünk együtt, az is sokszor érdekes, ahogy a különböző projektek változtatják az emberek közötti kapcsolatokat.

You Take my Breath Away című daraboddal tavaly részt vettél az Artus generációs programjában. Mit jelent számodra, hogy egy ilyen programban szerepelhetsz? 

A YTMBA-t először a tranzit.huban mutattam be először, ahova körülbelül 20 néző fért be. Ez volt az első fázisa a darabomnak, majd a berlini CHB-ban is előadtam, ahol már átalakítottam, a CHB terére formáltam. Viszont azt éreztem, hogy ebben a darabban még sok a lehetőség, ezért dolgoztam még rajta. Átalakítottam, majd megkerestem az Artust, hogy az Arccal a halnak programjukban megcsinálhatom-e; és befogadták. Pályakezdő alkotóként az Artus új generációs programja és a Trafó – Műhely Alapítvány Antré programja nagy segítség. Érdekes, ahogy a rendszer működik. Pályakezdő művészeknek nagyon kevés pályázatot írnak ki, ha mégis, az nálam idősebbeknek szól, akik már bizonyítottak, letettek valamit az asztalra. Ahhoz, hogy ezekkel a lehetőségekkel élhessen az ember, muszáj létrehozni előadásokat és aktívnak lenni, amihez ezek a programok nagy segítséget nyújtanak.


– Több külföldi fellépéssel is büszkélkedhetsz. Mesélj erről egy kicsit! 

A berlini CHB-nak (Collegium Hungaricum Berlin: a magyar állam által alapított és működtetett kulturális intézet Berlinben – a szerk.) létezik egy Montag Modus kiírásuk, amire pályáztam a You Take My Breath Away című szólómmal, és kiválasztották az előadásom. Fontos élménynek tartom, hiszen itthon az a tendencia, hogy egymást nézzük vagy legalább is javarészt ismerjük a nézők nyolcvan százalékát. Berlinben teljesen ismeretlen volt mindenki, előtte még nem voltam a városban, ezért nem tudtam, hogy milyen az ottani légkör, mi tetszik az embereknek, milyen az érdeklődésük, szóval jó tapasztalás volt valamit felvállalni emberek előtt, akik nem a személyedért vannak ott. A tavalyi évben Molnár Csaba Ökör című darabjában volt szerencsém leginkább a külföldi fellépésekhez. Nyáron egy hónapot töltöttünk Prágában, majd a premier is kint volt. Utána Varsóban, majd itthon a Trafóban adtuk elő.

 – Művészeti galériákban is felléptél. Szerinted hol és miben találkozik tánc és képzőművészet?

Érdekel a képzőművészet és az is, ahogy a művészek ott megragadnak momentumokat. Máshonnan kezdenek hozzá a munkához és a produktum létrehozásához vezető út is más, mint amit én megszoktam és amit látok, hogy társaim is csinálnak. Szerintem ezeknek az utaknak a találkozása mindig sokat tanít és új helyekre visz el. Szász Lilla kiállításához kapcsolódóan előadtam egy rövid performanszt, Muskovics Gyula és Soós Andi: Szívünk egy másik ország kiállítására pedig Molnár Csabival kreáltuk a megnyitó performanszt, amiben Vavra Julcsival és Cuhorka Emesével dolgoztunk együtt. Ezek mindig nagyon izgalmas munkák számomra. A test bekerül a galériába a műtárgyak közé, amik olykor nagyon sokat érnek. Szeretek játszani a térrel és azzal is, hogy ki mit gondol intézményekről, szakmákról és azoknak határairól.

Get ahold of it című darabod a pályakezdő alkotókat támogató Antré programsorozatnak köszönhetően kerül bemutatásra a Trafó Stúdióban. Számodra mi a lélektana egy ilyen válogatásnak? 

Ez egy nyitott program, jelentkezni kell, és a Műhely Alapítvány választja ki az előadást. Teret adnak, ahol bemutathatod munkádat egy olyan programban, ami jelzi, hogy hol tartasz a pályádon belül, és a Trafó segít abban, hogy ez az emberekhez eljusson a promócióval.

– A darab a felnőtté válás előtti pillanat legnagyobb dilemmáit kívánja megragadni. Számodra melyek ezek és hogyan vagy képes mozgásban megfogalmazni? Hogyan működik a transzformáció?

Úgy érzem, hogy most egy szakasz végéhez értem. Már sokkal inkább vállalok felelősséget a döntéseimért és tetteimért. Új témák kezdenek érdekelni, viszont még mindig megvan bennem a lázadó, érzelmekkel túlfűtött, örökmozgó tini énem, aki soha sem nyugszik. Most valahol ezen a határon “táncolok”, sokat gondolkozom azon, hogy különböző helyzetekben hogyan viselkedtem, hogyan dolgozok fel élethelyzeteket, ebben a darabban ez mind megjelenik. Azon is gondolkoztam, hogy mennyire lehet egy művésznek kihelyeznie saját magát, megmutatni absztrahálva, mi is történik vele. Előző munkáimra is jellemző ez, én ebből dolgozom. A darabomban a látvány nagyon sokat hozzátesz ezeknek a kérdéseknek a megjelenítéséhez, a mozgás, hang, jelenlét pedig különböző, sarkított állapotok megnyilvánulását segíti.

– Egy 40 férőhelyes teremben lépsz majd színpadra 22-én. Mit jelent a produkció szempontjából a nézők száma?

Már az előző szólómban is kísérleteztem a nézők számának leszűkítésével. Mivel személyes élményeket osztok meg a Get ahold of it darabban, ezért a 40 néző szerintem ideális, hogy azonosulni tudjanak ezekkel az állapotokkal, részesei lehessenek.

– Milyen látványvilágra számíthatnak a nézők? Előadás közben érzékeled, elhelyezed magad ebben a látványvilágban, vagy mi játszódik le legbelül?

Techno, füst, stroboszkóp, plüssállatok. Az előadás látványvilága az elmém kivetülése. A nézők azt érzékelhetik, ahogy én a világot szemlélem, érzékelem, látom, persze túlzásokkal.

– Bár még fiatal vagy, de ha ki kellene választani eddigi karriered csúcspontját, melyik lenne az?

Nem tudok különbséget tenni események között, mert minden lehetőség egy folyamat. Egyik szüli a másikat. Ezért a csúcspont mindig az, ahol éppen tartok és ezt a jelent kell mindig megélni, benne lenni.