Miért nem kezelte pszichoanalitikus Ady Endrét?

ady lajosne kaizler anna szépmíves az ismeretlen ady

Ady Lajosné Kaizler Anna: Az ismeretlen Ady – Szépmíves Könyvek, 2017 – 368 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-566-230-0

Az Ady körül már életében burjánzani kezdő kusza kultusz eredményeként talán nincs olyan magyar költő, akinek életéről – jó esetben ideértve az írásművészetét is – több könyv jelent volna meg. Ezek a könyvek néha egymásnak is ellentmondva, makacs küldetéstudattal próbálnak „valamit” bizonyítani a legnagyobb hatású magyar költőről. Valamit, amit csak ők tudnak.

(Az sem véletlen, hogy a mostani hivatalos kultúra peremén felbukkanhattak olyan fazonok, akik Ady népszerűségét próbálják a legkülönfélébb vádakkal tépázni: „a szabadkőművesek hálójába került” – harsogják néhányan. Hiszen Soros-bérencnek mégsem titulálhatnak egy majd száz éve halott költőt!)

Kaizler Anna, Ady sógornőjeként nem vádolható azzal, hogy olyasmiről írna, amiről fogalma sincs. Ráadásul, a könyv alcímében említett „érmindszenti levelesládából” olyan exkluzív információkkal fűszerezhette visszaemlékezéseit, amihez senki más nem jutott hozzá. Már az első, 1942-ben megjelent kiadás kapcsán is komoly visszhangot váltott ki a kötet, s – bár a benne foglalt ismeretek zöme azóta már szét- és átszivárgott mások könyveibe is – vitathatatlanul ma is érdekes és élvezetes olvasmány. Kaizler Anna – a kor mércéjével mérve – szokatlanul őszinte, nem titkolja, nem mentegeti Ady Endre hibáit: beszámol nőkről, borról, hanyatlásról, bizonytalanságról és gőgről is. Néha szinte(!) bulvár-közeli közvetlenséggel mesél a költő körüli történésekről, de ez sem „öncél”, hiszen minden ilyen morzsa – adalék, ami irodalomtörténeti jellegű kérdésekre (is) választ ad.

Az objektivitás kapcsán mondhatnánk, hogy „baj van a kréta körül”. De nem mondjuk! Inkább azt mondjuk, hogy baj van azzal, aki egy ilyen relációban született írásmű körül az objektivitást kéri számon! Kaizler Anna nem tudós, nem irodalomtörténész volt, hozzáállása bevallottan személyes… és őszinte. Éppen ezért, miközben az általa közölt tények, történések, levélrészletek zömét elfogadhatjuk hitelesnek, ezt a hitelességfogalmat nem kell kiterjesztenünk Ady Lajosné érzelmeire és véleményére. Például a költő körül felbukkanó különös nők sokaságát – Dénes Zsófia kivételével – ki nem állhatta. Erről így vall:

…nehezen melegedtem fel Ady „múzsái” iránt. Én kivétel nélkül ellenszenvesnek találtam, akit csak megismertem körülötte mint nőt.

Minden jó szándékú és jól sikerült törekvése ellenére ez a könyv is csak egy szeletet mutat/mutathat be Ady Endréből. Szükségszerűen ösztönzi arra az olvasót, hogy megnézze, mit írt Adyról Csinszka, Dénes Zsófia, vagy éppen Bölöni György! Mert a visszaemlékezések összessége az, ami közelebb viszi/viheti az olvasót Adyhoz.

De, hogy a címben feltett – jogos és megalapozott – kérdést se feledjük, arra is választ ad Az ismeretlen Ady című kötet.

Adyról tudható, hogy irtózott az orvoslás és a gyógyítás legkülönbözőbb nemeitől, és Ferenczi Sándorral is csak Ignotus hathatós győzködésére volt hajlandó leülni. Ferenczi a beszélgetés végén nem ragaszkodott Ady kezeléséhez, és ezt a költő győzelemként élte meg:

…öröm ért ám engem, nagy öröm: nem vagyok butább, mint egy Freud-orvos! Féltem tőle, hogy okosabb. Hogy lepipál. Sarokba szorít. De nem. Lajos, hidd el. Kifogtam még az ő eszén is!

– így büszkélkedett a költő Ady Lajosnak. S hogy mit tesz hozzá ehhez Kaizler Anna? Na, az tényleg érdekes.

Hogy ő nem csapta be Ferenczit, hogy az mélyen belelátott, és főként fogalmat kapott lelki válságai természetéről, azt ő maga sohasem tudta meg. Arról Ferenczi csak Ignotusnak és Hatvanynak tett célzást (aminek híre Lajoshoz idővel visszakerült) azzal az orvosi kijelentéssel együtt, hogy ő lángészhez nyúlni nem mer. Amit a természet ilyen módon teremtett remekbe – vallotta az orvos –, ahol a betegséget is átformálja a maga módján alkotóképességgé – ott doktor ne kontárkodjék belső dolgokba.

Ferenczi szanatóriumi kezelést javasolt Adynak, akinek sorsát barátként továbbra is figyelemmel kísérte… még évekkel később, a költő halála előtt néhány nappal is meglátogatta Adyt a Liget-szanatóriumban.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!