Idő mulató
Írta: Artner Sisso
A Radnóti Színház új, és máris népszerű darabja a múlt kétséges harmóniájáról, a boldog békeidőkről, az újrakezdésről, a feltámadásról, a nyitottságra való képességről szól szándéka szerint. Tulajdonképpen a kor szaváról, a ”kurva időről”, amit komolyabban kéne vennünk végre. Shakespeare késői (1610-11) műve, a sajátos hangvételű Téli rege a maga pásztorjátékba oltott példázat jellegével számos klasszikus nagy rendezőt inspirált Peter Brooktól Ingmar Bergmanig. Nem beszélve arról, hogy műfajokon áttörő alkotás, mert nem csak színház és film készült belőle, de balett, sőt opera is (Goldmark Károly, 1908). Miért ne készült volna belőle Valló Péter és a pesti vizuálisok verzió.
Pál András, mint Leontes, Martinovics Dorina (Hermione), Rusznák András (Polixenes). Fotó: Dömölky Dániel.
A Radnóti Színház újrafordíttatta Szabó T. Annával a szöveget, ami biztosítja az előadás kortárs nyelvezetét, valamint a humort, ami a legnehezebb pillanatokon is átsegít. Például, amikor Bálint András, – akit az idő metaforáját játszó főalakká avatott Morcsányi Géza dramaturg az előadásban – megjelenik a színen és valaki így szól: itt az idő. Aztán persze rohan is, meg fogy is az idő közben, de vegyük csak sorra az előadás mélyrétegeit és felületeit. Valló Péter rendezte, amiből, mint már említettük következtethetünk pazar látványra, erős banyáknak ábrázolt női szereplőkre, örökzöld moralitásra. Benedek Mari csinálta a jelmezeket, amelyek néha karneváliak voltak, az Andoktól a szicíliai mediterráneumig, ami a színvilágot illeti. Jól követték a darabbeli időváltásokat, sőt a maguk kortalanságában jelezték az egyes jelenetek időbeli és térbeli váltásait is. Az optikai tuning (Pater Sparrow ötletei ) szinte túlzó: hószínű műanyag hózápor, homokóra hózuhataggal, áttetsző szigetelőfüggöny, vetítés, amely során állni látszik az idő, régi metszetekből, fotókból, időábrázolásokból készített montázsokkal. Aztán ott volt még az Idő, mint fő figura, Bálint András képében (jutalomjáték és aktuális idő) a maga hosszadalmas, filozofikus monológjaival áttetsző esőkabátban. Mulatóhely. Néha ez a szó ugrott be nekem. Mulatóhely, ahol az időt mulatják el.
Bálint András, mint idő. Fotó: Dömölky Dániel.
Nem változott a darab eredeti menete, de a dramaturgia gondoskodott róla, hogy peregjen a látványban néha alámerülő sztori, és, hogy egy magasabb gondolati szint is megjelenjen az idő megtestesítésével, mint már említettük. A varázslat megtörténik, valahol a mese és a mitológia határmezsgyéjén, Leontes a féltékeny király megváltozik, elpusztít mindent maga körül, majd 16 év múlva visszaváltozik, de akkor már semmi sem ugyanaz. Fürdőzhetünk a happy endben, mégis vannak ennek a csatának olyan áldozatai, akik ártatlanul estek el és nem lehet őket újraéleszteni.
Pál András, mint Leontes. Fotó: Dömölky Dániel.
Az istenadta nők jól teljesítenek. Martinovics Dorina méltósággal szenvedő ártatlan Hermionéja a végén sóbálvány képében sem törik meg, bár újraélesztési jelenete kissé obskurus. Kováts Adél előrelátó, okos Paulinája megnyeri magának a teret, ha már ideje kevés. Pál András, mint kőkemény Leontes király úgy porlasztja el magát pusztító őrületében, ahogy csak az idő tud mállani. Játéka minimális, mégis egészen fizikai. Rusznák András Polixenese kevésbé erős, de szerepe szerint is ilyen. Aztán László Zsoltot kell még említeni vétlen Camillóként, meg Schneider Zoltánt vicces népiesként már a másik, a királyi udvarokon kívüli világból. De ott van Gazsó György, Gyabronka József, Olasz Renátó, Sodró Eliza, vagy Lovas Rozi és mind a többiek, akik ebben az egyszerre mérnöki és lakberendezői módon szerkesztett darabban a színen voltak, és mind kitűntek valami aprósággal, monológgal, mozgásban gazdag vicces jelenettel etc. Apropó mozgás, Hód Adrienn, a jelenlegi legizgalmasabb kortárs koreográfus munkáját dicséri. Illetve hát a nyüzsgés, ami a végén is volt rendesen. Csak a múltban otthagyottak álltak mozdulatlanul a háttérben. Hogy emlékezzünk az időre. Bálint András képében.
Radnóti Színház, Téli rege. Következő előadás április 17., hétfő, 19 óra
Fordította: Szabó T. Anna. Dramaturg: Morcsányi Géza. Játéktér: Valló Péter. Látvány: Pater Sparrow. Jelmez: Benedek Mari. Világítás: Baumgartner Sándor. Zene: Melis László. Koreográfia: Hód Adrienn. A rendező munkatársa: Őri Rózsa, Ari Zsófi. Rendező: Valló Péter.
Szereplők: Pál András, Murányi Amadé/Nyáry Brúnó, László Zsolt, Gazsó György, Gyabronka József, Vilmányi Benett e. h., Rusznák András, Olasz Renátó e. h., Schneider Zoltán, Figeczky Bence e. h., Dénes Viktor, Martinovics Dorina, Sodró Eliza, Kováts Adél, Lovas Rozi, Mészöly Anna e. h., Bálint András.
