Hoppá! Ez nem az én könyvem? Biztos nem az, de úgy néz ki. Há’ de vicces! (…) Ez őrület!
Krasznahorkai László
Krasznahorkai László számára egy szentendrei kiállításon derült ki, hogy az ő könyvét találta a legjobbnak a zsűri. A jelöltekről az idén is forgattak portréfilmet, Krasznahorkai úgy tudta, annak a forgatására kell a Ferenczy Múzeumba mennie. Cserpán Margit, Drevenka Edit és Winkler Nóra azonban – hosszas szervezőmunka és a beavatott múzeumi dolgozók segítségének eredményeként – olyan meglepetéssel várta, ami bizonyosan megmarad az emlékezetében.
A világ legelismertebb kortárs magyar írója, Krasznahorkai László kapta az Aegon Művészeti Díjat és a vele járó nettó hárommillió forintot Báró Wenckheim hazatér című regényéért. A könyvből Máté Gábor szíve szerint Gothár Péterrel rendeztetne meg pár jelenetet, vagy „úgy pontosabb, hogy Gothár rendezésében láttam, miközben olvastam”.
A most tizenkettedik alkalommal átadott Aegon Művészeti Díj Magyarország legrangosabb, független, legnagyobb pénzjutalommal járó magánalapítású elismerése, az előző év kiemelkedő kortárs szépirodalmi alkotását díjazza. Az Aegon Magyarország a kortárs magyar irodalom elkötelezett támogatója, több száz millió forintot költött a területre. A szerzőknek járó nettó hárommillió forint fölött évente közel 40 millió forint értékű médiamegjelenést hoz a díj a kortárs irodalom számára.
A díj egyre szélesebb körben, fesztiválokon, iskolákban, összművészeti eseményeken kelti fel az érdeklődést a kortárs magyar irodalom iránt
– fogalmazott Winkler Nóra.
Mérhető üzleti eredménye is van a kiadók számára: az első megjelenés után gyakran a harmadik, negyedik, olykor az ötödik újranyomást is megélik a döntős és nyertes kötetek, a szerzők korábbi műveit is új figyelem övezi, ezeknek is új kiadásokat generál, megduplázza az eladásokat és megsokszorozza az olvasókat.
2017-ben Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regénye számíthat erre a kitüntetett figyelemre.
Zatykó Péter, az Aegon Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint a díj hitelességét mi sem mutatja jobban, mint hogy már külföldön is jegyzik: a díjak felsorolásában szerepel az Aegon is.
Nagyon jó érzés, hogy az irodalom kapcsolatot teremt a pénz világa és az ’emberek világa’ között
– mondta.
Fontos, hogy miközben akár több ezer éve halott művészek műveit tanulják a fiatalok, a mai világból is eleget kapjanak. Ne essünk abba a hibába, hogy a múlt kiszorítja a jelent, amiről szívesen olvasnának az iskolában, mert meg akarják ismerni a körülöttük lévő világot. Azt gondolom, az Aegon Díjjal kapcsolatos közös tevékenységeink segítenek ebben. Már hatodik éve készítjük a középiskolai tanároknak szóló óravázlatokat, és most a budapesti Eötvös Gimnáziummal közösen elindítjuk az első országos irodalmi versenyt középiskolásoknak Irodalom másképp címmel
– jelentette be Zatykó.
… folyton mondatok vannak a fejemben, születőben lévő és kész mondatok, de nem szabad írás közben a díjakra gondolni, sem a szakma, sem a közönség elismerésére, tilos, kizárólag arra szabad figyelni, hogy a szöveg létre akar jönni
– mondta a Man Booker-díjas Krasznahorkai Winkler Nórának pár perccel azelőtt, hogy megtudta, az egyik legnagyobb nemzetközi irodalmi elismerés után elnyerte a legrangosabb hazai irodalmi díjat is.
A Báró Wenckheim hazatér a szerző nyolcadik regénye, és mint egy kivétellel mindegyik, ez is a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. A főhős, az Argentínából hazatérő báró Wenckheim Béla – Szirák Péter zsűritag szerint egy „klasszikus Dollár-papa történettel van dolgunk” – visszatér ősei földjére, a Viharsarokba. És közben szétnéz, szétnézeti a szerző, és szinte ugyanazt találja, amit itt hagyott.
- „ Az én történetem szerény: valaki egész életében egyetlen szerelem igája alatt él. És meghalni visszatér oda, ahonnan ez a szerelem származik. S hogy közben az emberi világ működik, hogy megmutatja magát? S hogy ugyanolyannak mutatja, mint volt száz és ezer évvel ezelőtt? És hogy mindez épp a mai kor Magyarországán esik meg? Ezt a véletlen számlájára írom. Mert mindent a véletlen számlájára írok. A rohadt véletlenére. ” (Szegő János interjúja Krasznahorkai Lászlóval)
A zsűrit két meglepetés érte Krasznahorkai regénye olvastán. Az egyik az volt, hogy a szerző visszatért a Sátántangó helyszínére, a másik, hogy a korábbi műveiben lappangó játékosságot, humort most szabadjára engedte. A Sátántangó kádári világának szereplői élnek túl a poszt-kádári érában, ügyeskednek, szerencsétlenkednek, elbuknak, kivonulnak, és mi hol gúnyos, hol szarkasztikus, hol humoros, hol részvéttel teli leírásukban ráismerünk arra, amiben élünk.
- „… de akkor már a földön volt, a szék hangtalanul oldalra csapódott, s ő csak azt látta, hogy mekkora por van a falak mellett (…) amitől aztán az utolsó gondolata az volt, hogy szólnia kell a takarítóknak, mert ez a trehányság nem engedhető meg (…) porcicák a szegélyléceknél a falak mellett végig, ez egy nagytárgyalóban nem.” (Báró Wenckheim hazatér)
A kritikusok az életmű összegzésének tekintik a gigantikus regényt. Felsorakoztatását mindannak, amit Krasznahorkai az elmúlt több mint harminc évben prózaíróként kimunkált.
,,… Bele sem merek gondolni, hogy micsoda teher lehet egy ilyen, egy ekkora életmű. Azazhogy mekkora erő kellhet ahhoz, hogy valaki egy ilyen, egy ekkora teherrel játsszon. Merthogy, kérem szépen, Krasznahorkai játszik, Krasznahorkai mulattat, Krasznahorkai bohóckodik, Krasznahorkai gúnyolódik, Krasznahorkai ironizál. Nagybani alapon, vadabbul, mint eddig bármikor.” – írja laudációjában Bazsányi Sándor, a zsűri elnöke. Azé a zsűrié, amely többkörös, komoly szakmai vita után hozta meg döntését. Az utolsó körben Zoltán Gábor Orgia című könyvével maradt versenyben a Báró Wenckheim hazatér.
Amikor Winkler Nóra a tökéletes mondat megalkotására való törekvésről kérdezte a díjazottat, azt mondta: a kötet megszületése épp annyira köszönhető neki, mint a hagyománynak, amely az embert mindig arra ösztönzi, hogy tovább tisztítsa, csiszolja a tevékenységét. ,,Annak a mesterembernek a belső fejlődéséhez hasonlítható, aki egyetlen munkafolyamatot végez egész életében, mondjuk gyalul. Nem könyvekből tanulja a gyalulást, hanem az általa istenített mester mozdulatait imitálja, és az ismétlések végtelen sorával sajátítja el ezt a mozgást. Aztán amikor mester nélkül, magára marad, már saját magától tanul. Úgy, hogy használja a mesterségbeli tudását. De ember legyen a talpán az az ácsmester, aki nem talál hibát a saját munkájában. Lehet, hogy első simításra úgy látja, hogy remek a darab, de aztán kiderül, hogy elbizakodott volt, mert vannak benne szálkák.”
Krasznahorkai László (fotó: Valuska Gábor)
Winkler Nóra elmesélte, hogy amikor Krasznahorkaival forgatott a stáb Szentendrén, rövid időre meg kellett állítaniuk az autóforgalmat. ,,Odaszaladtam az egyik kocsiban ülő emberhez, hogy pár perc türelmet kérjek tőle, mire azt mondta: ‘Egy ideje mászkálok a városban, és látom, hogy mindig ezzel az úrral van. Segítsen: ki is ő’?. Mondtam, hogy Krasznahorkai László. ‘Hosszú filmek, hosszú mondatok’, mondta a férfi”.
A szerző és a zsűritagok életrajza, fényképe megtalálható az aegondij.hu-n.
