Barki Gergely művészettörténész is jelent volt, amikor január 12-én a Czóbel Múzeum falára került a nagy sajtóvisszhangot kiváltó festmény, a Ringelspiel. Tényleg fontos képről beszélünk, valóban egy hiányzó láncszem? A művészettörténész válaszai messzire vezetnek…
Mióta tudsz arról, hogy a most rekordáron elkelt Czóbel-festmény – amiről 1912 óta semmit nem tudtunk – létezik? Mióta reménykedsz a felbukkanásában?
Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el behatóbban foglalkozni Czóbel Béla életművével. Azt már akkor is tudtam, hogy az 1912-es nagybányai jubiláris kiállításon Czóbel hat festménnyel szerepelt, de ezek közül közül csak három-négy volt ismert. Az utóbbi években elég sok Czóbel-mű került elő a korai időszakból is, végül egyetlen festménye hiányzott már csak a hatból. Fel is írtam magamnak öles betűkkel, hogy „bárcsak előkerülne egy körhintát ábrázoló festménye”. Fél éve, amikor a BÁV jelentkezett, és átküldték a felbukkant Czóbel-kép fotóját, akkor szabályosan felugrottam a székből.
A festményt még fényképről sem ismerhették a kutatók, teljesítette a kép az előzetes várakozásaidat?
Én legalábbis nem ismertem, de azt gondoltam, hogy ez egy sokkal hagyományosabb festmény lesz, ami jobban belesimul a század első éveinek hangulatába. Ehhez képest ez egy „jó ropogós” posztimpresszionista kép, gyönyörű harsogó színekkel megfestve. Kis kompakt kép, de benne van minden, amit Czóbel addig magába szívott és átüt rajta a kor párizsi hangulata is.
Biztos, hogy Párizs?
A körhintáról azt hihetnénk, hogy bárhol lehet, Nagybányán ugyanúgy, mint Pesten vagy Párizsban. De utánanéztem, és a hinta karakteréből következtetve arra jutottam, hogy minden valószínűség szerint Párizs, és akkor már a Luxembourg-kert, ahol több ringlispil is volt akkoriban és van ma is. Ha valaki ma elmegy Párizsba, akkor ott láthatja azt a körhintát, amit először állítottak fel a parkban. További érdekesség, hogy Czóbel festménye után egy-két évvel Rilke is írt egy verset a Luxembourg-kert körhintájáról. (A verset Szabó Lőrinc fordította, az interjú végén elolvashatod). Az összefüggést az teszi igazán érdekessé, hogy Czóbel és a költő kőhajításnyira laktak egymástól. Rilkével egy házban lakott Bölöni György, Czigány Dezső, Berény Róbert, Gulácsy Lajos.
Ismerniük kellett egymást!
Rilke a földszinten lakott, és – bár ez még nincs igazán alaposan feltárva –, de biztos, hogy volt közöttük kapcsolat. Bölöni és Rilke ismerték egymást, de nyilván a többiek sem rekedtek körön kívül. Persze, maga a festmény ettől függetlenül is fontos, hiszen jelentős láncszem ahhoz, hogy kibontsuk Czóbel festészetének fejlődési irányát. Fantasztikus, hogy ma már összefüggéseiben látjuk, Czóbel stílusa miként változott, miközben megtartotta az egyéniségét.
A ’912-ben eltűnt festményről csak annyit tudtunk eddig, hogy egy körhintát ábrázol. Nem lehet, hogy több ilyen Czóbel-festmény is lappang?
Nem hinném, nincs ilyen adatunk, de ha mégis előkerülne egy másik, akkor újra kell írni a történetet. Nagy valószínűséggel ezt a képet kerestük, és azt is tudjuk, hogy akkoriban Czóbel egyik sógorának, Pogány Józsefnek volt a tulajdona. Pogány íróként, publicistaként tevékenykedett, és aktív baloldali politikus volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd onnan a Szovjetunióba emigrált, de 1922 és 1925 között az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedett, mint az ottani kommunista párt tagja. 1938 februárjában, a nagy sztálini tisztogatások idején végezték ki Moszkvában. Arról, hogy az itthoni ingóságaival mi történt, szinte semmit nem tudunk. Én itt, Budapesten találkoztam az unokájával, aki úgy tudja, hogy minden itt maradt, amikor a család emigrált.
Most, február 12-én a kép ideiglenesen bekerült a Czóbel Múzeum állandó, állandóan változó kiállításába. Ennek mi a háttere?
Másfél évvel ezelőtt keresett meg engem Gulyás Gábor, a szentendrei múzeumok igazgatója, azzal, hogy rám bízná a Czóbel Múzeum újrarendezését. Akkor én azzal a koncepcióval álltam elő, hogy a múzeum törzsanyagának hiányosságait úgy lehetne kompenzálni, ha az állandó kiállítás az állandósága mellett sem lenne statikus. A változó állandó kiállítás úgy működik, hogy magángyűjtőkkel és közgyűjteményekkel összefogva időről időre bemutatunk olyan képeket és tematikus egységeket, amelyeket ritkán láthat a közönség.
Működik a koncepció?
Eddig, akit megkerestem, mindenki kötélnek állt, és szívesen adta kölcsön a képét. Így lehetőség van arra, hogy egyéves periódusokban gondolkozzunk, ami nem azt jelenti, hogy az egész kiállítást minden évben elbontjuk és újraépítjük… Én úgy látom, hogy a múzeum anyagából főleg a korai képek hiányoznak, ezért főleg erre koncentrálunk.
Rövidesen lejár az első periódus…
A közeljövőben vissza kell küldeni a kölcsön kapott képeket, melyek között több olyan is van, aminek külföldi a tulajdonosa, s mostanában nyilván nem lesz látható. Úgy néz ki, hogy a márciusi újranyitáskor bőven lesz miből pótolni a kiállítás anyagát.
Ez a kép most a „régi” kiállításba csöppent bele…
Az biztos, hogy a márciusi újranyitásig itt lesz a kép, s hogy aztán mikor láthatjuk megint, azt ma senki nem tudhatja. A kép nagy valószínűséggel egy magángyűjteménybe kerül…
Külföldre?
Nem tudjuk. De a mostani kiállítási koncepció működőképességét jól mutatja, hogy egy-egy ilyen felbukkanó és árverésen elkelő képet nem csak az aukciós kiállítás két-három napján láthat a közönség, így lehet a Czóbel Múzeum referenciapont a közönség és a kutatók számára is.
A márciusban megújuló állandó kiállításról „csepegtetnél” valamit?
Szeretném, ha a kétoldalas képekre sikerülne felhívni a figyelmet. A tavaly januári újranyitásnál is szerepelt egy olyan vászon, aminek mindkét oldalára festett Czóbel. Ezt most nem lehet megtekinteni, mert a restaurátorok kicsit még dolgoznak rajta. De a múzeum törzsanyagában is vannak olyan képek, amelyeknek a hátoldalát még soha nem tisztította meg senki. Van például olyan hollandiai festmény, aminek a hátoldalán lévő kép nem is Czóbeltől származik. Ezt a lemázolt képet akkor fedeztem fel, amikor a Malomban rendezett nagy kiállításon beszélgettünk… Ahogy nézegettem, egyre erősödött a gyanúm, hogy ez egy Huszár Vilmos festmény lehet. Huszár és Czóbel már Nagybánya óta ismerték egymást, és egyszerre voltak Hollandiában. Márciusra talán megtisztul a kép, és akkor már biztosan eldönthető lesz, hogy Huszár Vilmos volt-e az alkotó.
Ha igen, az mit jelent?
Huszár Vilmos az akkori legprogresszívebb holland festőcsoporthoz a De Stijl-hez tartozott, a nonfiguratív festészet éllovasai voltak, és Huszárt a hollandok saját festőjükként tartják számon. Ha a sejtésünk beigazolódik, akkor ebből még nemzetközi szenzáció lehet, ami megint messzire vezethet…
Hány kétoldalas kép lesz kiállítva?
Az épület adottságait figyelembe véve túl sok ilyen síkból kiemelt képet nem nagyon lehet kiállítani, ráadásul az igazán izgalmas darabok mind a holland periódushoz köthetők, de azt szeretném, hogy mutassunk be hármat. Persze, ezzel a kétoldalas történetek még nem zárultak le, hiszen a korai képek között is van olyan, aminek festett a hátoldala, sőt ott is akad, amelyiknek a hátoldalán nem Czóbel dolgozott.
