Furcsa sztorik a XX. századból magyar sajtócikkek alapján – 1930 – a képen sétáló könyvtár Londonban, ’30-ban
július, Svájc – Bad Ragaz népiskolájának egyik öreg tanítója nyugdíjba vonult ezen a nyáron, s mert egy kis levegőváltozásra vágyott, elköltözött a két kilométerre lévő falucskába, ahol egyre csak várta a kiérdemelt nyugdíjat, de az nem jött. Helyette viszont levelet hozott a posta, amelyben arról értesítették, hogy a nyugdíját csak abban az esetben tudják folyósítani, ha visszaköltözik Bad Ragazba.
július, Mexikó – Amerikai turistabusz érkezett Matamoros városkapujához. A katonák megállították a társaságot, és ellenőrizték az öltözetet. A törvény ugyanis megtiltotta, hogy nadrágot viselő nők lépjenek be a városba. Erre a férfiak és a szoknyás nők elgyalogoltak a legközelebbi üzletig, ahol bevásároltak, majd visszatérve hatalmas pikniket rendeztek a városkapu melletti árokparton; a katonáknak csak úgy csorgott a nyála.
július, Anglia – Egy kisvárosi könyvtár olyan otthonos atmoszférával rendelkezett, hogy az igazgató kénytelen volt egy táblát kifüggeszteni, amely szerint: tilos a könyvtárba piszkos arccal belépni, az asztalon aludni, olvasás közben falatozni, dohányozni, a berendezést összetörni, kutyát bevinni, részegen kölcsönözni, és szexuálisan illetlenkedni.
augusztus, Brit-India – Az angol úr lopással vádolta indus szolgáját a bíróságon. A bíró első kérdését a felpereshez intézte. Miért visel a szolga ilyen melegben cipőt? Micsoda, értetlenkedett az angol, majd hosszas szakértői vizsgálat következett, amely megállapította, hogy az indusnak pókerarca van, nem lehet leolvasni róla semmit, ellenben ha hazudik, nem tudja nyugton tartani a lábujjait.
augusztus, Spanyolország – Egy átutazóban lévő férfi állított be a sevillai óráshoz, aki megvizsgálta az órát, majd azt mondta, hogy két nap alatt hét pezetáért képes megjavítani. A férfi másnap délben sürgönyt kapott, hogy legkésőbb az este tízkor induló vonattal kelljen útra. Az órás félretett minden munkát, és tíz óra előtt harminc perccel átadta a ketyegő órát. Mivel tartozom, kérdezte a férfi. A megrendelésnek szabott ára van, mondta az órás, de szívességért pénzt nem fogadok el.
augusztus, Mexikó – Egy iskola igazgatója szerződést kötött az államvasutakkal, amely szerint egy mozdonyt és három vasúti kocsit bocsátottak a rendelkezésére. Két kocsit tanteremmé alakíttatott, a harmadikat a két utazótanárnak rendezték be szálláshelyül. A szerelvény eldugott kis falvak között közlekedett, és hogy a tanítási idő alatt a mozdonyvezető se unatkozzon, egy remek szakácskönyvet ajándékoztak neki, szabad tűzön készíthető ételekről.
szeptember, Mongólia – A sivatagban lovagolt egy mongól férfi, mikor váratlanul hatalmas erejű szélvihar támadt rá. A férfi egyháza legfőbb szentjéhez könyörgött rémületében, hogy mentse meg az életét, hálából eladja a lovát, és az árán áldozati viaszgyertyákat vásárol. Mikor hazaért, kivitte a piacra a lovat, meg a legsoványabb tyúkot. A lovat húsz filléren, a csirkét kétszáz pénzért árulta, de csak együtt volt hajlandó eladni őket. Mikor végre megkötötte az üzletet, elballagott a gyertyaárushoz, és a húsz filléren egyetlen szál gyertyát vásárolt.
szeptember, Magyarország – A nyári színpadon új operettet próbált a színház, melyet maga az igazgató rendezett. Kiállt a színpadra az angol tisztet játszó tenorista, és dalra fakadt. „Piros egyenruhám…” Állj, állj, állj, szakította félbe az igazgató, ez így nem lesz jó, a ruhatárban csak kék egyenruha van, úgyhogy, kérem, ennek megfelelően módosítsa a szövegét. Értettem, igazgató úr, mondta a tenorista, és ismét dalra fakadt. Kék egyenruhám, kék a szám, kék a lázongó szívem…”
szeptember, Kanada – Bálnabordákból és bálnabőrökből kis templomot építettek az eszkimók, majd elhívták a winnipegi püspököt, hogy szentelje fel az épületet. A püspök hat hónapon át utazott csónakban és szánon. Mikor a faluba ért, egy megvadult kutyafalka nekiesett a templomnak, és csontostul bőröstül földig rágta az építményt.
