Furcsa történetek a XX. századból magyar sajtócikkek alapján – 1923 – a képen Genova ebben az évben: Nemzetközi eukarisztikus kongresszus
október, Japán – A folyamatos földrengések miatt egész nyersselyem-készletek semmisültek meg, ezért a kereskedők kénytelenek voltak Olaszországból importálni. Pedig az igazi selyem mégis csak japán, mondta egy nő. Meg tudnád mondani, hogy ez a ruha milyen selyemből készült? A nő nézegette, simogatta, az arcához simította, és azt mondta, olasz. A másik nő csípőre vágta a kezét, és még fél órát vitatkoztak.
október, USA – New Jersey állam Hoboken városában nem régiben megnyílt a vadállatok áruháza. Odabent vad lárma, a falak mentén ketrecek, bennük elefántok, tigrisek, zsiráfok, és dresszírozott lovak. Akkoriban érkezett egy New York-i filmgyárból az a komoly megrendelés, amelyben kétszáz tevét igényeltek. A rendelést négyhónapos átfutással vették fel. Viszont az egy liter kígyóméregre egy évet kellett várni.
október, Németország – Egy hónap alatt harminc százalékkal csökkent Berlin idegenforgalma. Egyesek szerint a hűvös ősznek köszönhették, mások szerint annak, hogy Berlin messze került mindentől, és ha így haladnak tovább a dolgok, még messzebb lesz.
november, Olaszország – A genovai svájci konzulátuson betörők jártak. Alaposan szétnéztek, majd úgy döntöttek, hogy az értékekkel nem babrálnak, csak útlevélnyomtatványokat és bélyegzőket vittek magukkal. Minden jel arra mutatott, hogy néhány ember, megunva a zaklatott életet, a semleges ország nyugalmára vágyott.
november, Panama – Az eső már napok óta megállás nélkül esett. A férfi a vízszintet figyelte a Panama-csatornán, az őrházban egy órákat aludt. Még tíz centi, és le kell állítani a hajóforgalmat. Sötétedett. A szeme káprázott, nem akarta megvárni az éjszakát. Hajózni pedig kell, gondolta, de nem ma.
november, Németország – Egy férfi sétált az utcán, órák óta csak ment, nem volt megállása. Mintha menekülne, pedig nincs honnan és hová. Berlin éjszakai feliratait olvasta, aztán megállt egy táblánál. Egy kiló kenyér 105 milliárd márka. Nem mozdult. Úgy tűnt, valaminek a közepébe ért.
december, Románia – A férfi csónakba szállt, hogy kihalásszon az anyósának a Gyilkos-tó facsonkjai közül egy darabka édesvízi szivacsot, amit errefelé gyászpirító néven ismertek, és remekül kezelte a reumát, csúzt, köszvényt, de használt fog- és fejfájásra is. Egészen szép darabokat talált, szinte sajnálta, hogy nem fáj semmije.
december, Görögország – Százezres tömeg verődött össze a Zeusz-templom előtt, parasztok, királypartiak. Mikor a szónok utolsó mondatát is elüvöltötte, három lövés dördült, ami folyamatos puskaropogásba ment át. A tömeg egymást tiporva menekült, kávéházak, boltok vasredőnyei csapódtak a kövezetre. Aztán csend lett. Egy halott férfi feküdt az angol nagykövetség lépcsőjén.
december, Olaszország – Íróasztala mögött ült a római pénzügyminiszter, egy aláírandó okmány hevert előtte, melyen 38 millió lírát rendeltek a papok életkörülményeinek javítására. Ki vagyok én, emelte a tollat a papír fölé, hogy isten szolgáinak adományt nyújtsak? Aztán négy vonással aláírta, de mintha kissé eltért volna a szokásos szignótól.
