Furcsa történetek a XX. századból magyar sajtócikkek alapján – 1923 – a Képen a régi Tibet
április, Spanyolország – A madridi utcán egymással szemben sétált egy hadnagy és egy közlegény. A közlegény valamin nagyon elgondolkodott, talán a hitvesi ágyban kalandozott, mert nem köszönt a tisztnek, aki hirtelen haragjában végig vágott botjával a katonán. Több se kellett a tömegnek. Miért bántja azt a szegény katonát, kiabálták, és néhány férfi nekigyürkőzött, hogy szépen meglincseli a hadnagyot. A rendőrség autón menekítette ki a tisztet, aki azt állította, nem érti, miért nem tisztelték az egyenruhát.
április, Anglia – Kétszáz év óta először történt ilyen az újság életében, aznap nem jelent meg a London’s Gazette, mert a nyomdászok sztrájkoltak. Több bért, jobb munkakörülményeket követeltek, és mikor a petíciójukat fogalmazták, az egyik nyomdász azt javasolta, ha lúd, legyen kövér, írjuk bele azt is, hogy színvonalasabb újságot akarunk.
április, Tibet – Azokban a tibeti falvakban, ahol több a nő, ott többnejűségben éltek, ahol pedig több a férfi, ott többférjűségben, merthogy a tibeti emberek csak a falujukban házasodtak, az utazás számukra ismeretlen fogalom volt. Egy férfi mégis azon gondolkodott, vajon mi lehet a szomszédos faluban, de mert azt gondolta, ugyanaz, ami itt, fölhagyott a gondolkodással. Mert mindenki ott van jól, ahol van, az utazgatás taoistáknak való.
május, Anglia – Az évtizedek óta tartó harc fonetikusok és nem fonetikusok között most számszakilag is a fonetikusok felé billentette a mérleg nyelvét. Kiderült, ha az újságokat és könyveket fonetikus angollal írnák, akkor sokkal rövidebbek lennének a szövegek, és ennek köszönhetően 37 millió 500 ezer dollárt takarítanának meg évente. Sőt, ha se könyvet, se újságot nem nyomtatnának, hanem csak fonetikusan beszélnének, akkor még ennél is jóval nagyobb lenne a megtakarítás.
május, Ausztrália – A földeket elborították a kaktuszok, kb. 100 millió hektáros terület vált hasznavehetetlenné. A kormány fölvette a harcot a kaktuszokkal, amelyre kiváló módszert találtak, arzénnal irtották a szívós növényt, amely, sajnos, nem agavé volt, mert akkor tequilát csinálhattak volna belőle.
május, Franciaország – Egy párizsi mecénás 15 ezer frankos regénypályázatot írt ki. Nem adott meg semmiféle tematikus szempontot, bármit írhattak a pályázók, viszont kikötötte, hogy a húsztagú zsűri kizárólag festőkből állhat, így került a zsűribe például Picasso. Na, gondolkodtak a regényírók, vajon hogy olvasnak a festők? Az egyik író, aki kivált szerette volna megnyerni a díjat, még nem tudta, miről fog szólni a regény, de a címet fölírta: Ecset.
június, Kanada – Az eső nem esett, a férfi köpenyben állt ki az útra. Már messziről látta a közelgő tornádó örvénylő tölcsérét. Egy pillanatra arra gondolt, hogy bevárja, tudni akarja, mi történne vele. Hirtelen nem értette, hogyan képes betölteni a kíváncsiság a félelem helyét. Napok múlva hallotta, hogy a felhőszakadás és a vízár 12 vasúti hidat döntött romba. Pedig azok még csak kíváncsiak se voltak.
június, USA – Egyetlen hír lázában égett az amerikai férfiak szíve. Úgy hírlett, a kormány olyan törvényjavaslaton dolgozik, amely a külföldieknek engedélyezi, hogy alkoholt hozzanak az országba. Több millió férfi víziójában jelent meg a Dél-Amerikából és Európából özönlő férfiak tömege, akik pálinkák, rumok, sörök és borok rekeszeivel repülnek Amerika felé, akár a mentőangyalok.
június, Spitzbergák – Az Advent-öbölbe érkezett a Frint nevű széngőzös és a Farm névre hallgató tengeri jármű, hogy támogassa Amundsen legújabb vállalkozását, amelyben az Északi-sarkot kívánta körülrepülni. Úgy vonzzák ezt a férfit a sarkok, mondta az egyik matróz, mint mágnes a szöget.
