Ne nyugodjunk békében! Tóth István (1923-2016)

toth-istvan-hosszu-ut-volt

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

(Ady Endre)

Pista bácsi, Tóth István, az Évszázad Kiváló Fotóművésze (New-York, 1980) halála után nem azért írom ezt a néhány sort, mert a fotóiról akarok zengedezni, amelyekről mellesleg van mit zengedezni, hiszen az én váltott lakásaim falán az alagsori szárítóhelyiségtől a lakótelepi kasznikon át a gyerekkori álmot beteljesítő kertes házig is ott volt negyvenöt éven át mindenütt a kép, a Hosszú út volt öregember arca, és ott van ma is, előttem. Nem, nem… A fotóművészetéről énekeljenek mások. Én arról akarok szólni, hogy Magyarország milyen elképesztően gazdag. Pontosabban, milyen elképesztően gazdag lehetne.

Nézzünk csak rá erre kis magyarra! A nyáregyházi földműves nagyszülők unokája vásárol egy üveglapos fényképezőgépet, amit kezdetben kezelni sem tud… És most ugorjunk! Ötvenkét országban több mint 2200 kiállításon vett részt, és 327 díjjal jutalmazták a képeit. A történet olyan, mint egy népmese. De nem mese ez, gyermek!.

toth-istvan

Tóth István fotóművész a Hosszú út volt című képpel.

Tehetséges volt, azt mondjátok, meg zseniális? Igen, az volt. De higgyétek el, ebben az országban még milliók voltak, s vannak hasonlóképpen tehetségesek. No, de akkor miért éppen Tóth István csillaga ragyogott fel, s világított Indiától New-Yorkig? Hol vannak a többiek? Egy szakember (Dr. Gyarmathy Éva) szerint minden átlagos, azaz kb. 120 IQ-s gyerekből, tehetségét sikerre váltó felnőtt lehet. Miért nem lesz?

Tény Pista bácsi apja akarattal, ambícióval ruházta fel fiát, az anyja érzékenységgel oltotta be, tanítói nem darálták a masszába, és a magyar sors őt is meghengergette a történelmi törmelékben, ami igen hasznos, túlélésre tanító tanfolyam lehet. No, és akkor mi van? Másnak nincs apja, nincs anyja? Másnak nincsenek tanítói? A magyar sors mást megkímélt?

Vezetőink többnyire azt hiszik, a gazdasági élettől függ a gazdagságunk. Ideig-óráig, rövidtávon, négy évig, nyolc évig, amíg ők uralkodnak, igen. De hosszú távon, csak a szülők magatartása, az iskolai tanítás, a médián, a neten áramló életre nevelés tesz egy nemzetet naggyá, és hoz kiemelkedő GDP-t.

A legnagyobb tőke nem a bányákban, az üzemekben, a bankokban, hanem az agyakban, no meg a szívekben van. Vagy lehetne.

Tudom, Pista bácsi kivételesen megbocsát, hogy nem csak róla írtam, amit írtam, s nem munkássága dicsőítésére használtam élete példáját.

Nyugodjon békében! De mi ne nyugodjunk békében!

Nógrádi Gábor



1 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. István Torma

    “minden átlagos, azaz kb. 120 IQ-s gyerekből” Legjobb tudomásom szerint az átlagost tekintik 100-nak!


Új hozzászólás