PERCEPCIÓK 4 című kiállítás, 2016.09.23. – 2016.10.14., Art Salon Társalgó Galéria, 1024 Budapest, Keleti Károly utca 22
Kiállító művészek:
Ábel Tamás, Balázs Imre Barna, Csáki Róbert, Csík István, Gyémánt László, Incze Mózes, Paulikovics Iván, PAF, Rajcsók Attila, Szabó György, Zalakovács József
Deák Csillag
Az azonosság kérdőjelei
Talán soha nem volt még ennyire találó a kiállítóhely neve: Art Salon Társalgó Galéria. Művészet, egy elegáns szalonban, ahol nem csak mi, látogatók társalgunk egymással és a képekkel, hanem a művek is egymással, a kortársak a klasszikusokkal. Rendhagyó felállítás, ami még provokatívabbá teszi a tárlat címét: #artforsale. Nem csak társalgunk, szemlélődünk, hanem adunk, veszünk? Kortársak licitálnak klasszikusokra? A művészet bőrét visszük vásárra? Megmérettetünk?
Gyémánt László Art for sale Gyémánt (2016) műve címével is ráerősít a tárlat címére, önreflexív, miközben a klasszikusokat idézi, formailag és tartalmilag. Stílbravúr. Minket is gondolkodóvá tesz. Incze Mózes Eladva (2016), Elejtve (2016) Trófea (2016) képeinek beszédes címei az ember belső és a külső világgal való egységének hiányát jelzik, a birtoklási vágyat, és azt a felismerést, hogy az ember túlhajszolt értelme a végtelen ürességet hordozza, beszorulva, beskatulyázva, csak egy dobozon keresztül tekint ki a világba.
A látomásos és experimentális festészet változtatja nézőpontjait, a perspektívát oldja fel, szünteti meg, ill. olyan helyzetben ábrázolja, hogy maga a perspektíva esik elemeire, töredezetté válik, egyik nézőpont sem lesz döntő. PAF (Pintér András Ferenc) #artforsale (2016) műve egyúttal figyelmeztet, a művészet áru is, pénzt fial. Egyre bonyolultabb képi struktúrákat hozunk létre, hogy legyőzzük a modern ember végzetes bizonytalanságát, mi végre is van itt a földön, és létezik-e még erkölcsi világrendje, vagy az csupán illúzió. Csík István Kaotikus energiák (2016) műve. atomi világ, az egyensúlyi állapotok felbomlását és egy új egyensúly kialakulásának reményét villantja fel. Az atomi világ jelenségeit követjük nyomon. Az ismeretlent, a leírhatatlant, a csodát, magát a titkot, a létezés titkát, ami rejtve van előttünk. A részletek uralmát látjuk, az összkép háttérbe szorul. Eltépődnek a szálak, szilánkosra darabokra töredezik a kép, a vonalak, amelyek folyton egymást keresik, mert eltéphetetlenül összetartoznak. Szilánkosra tört tükröt látunk, csillogást, fényt, formát és sötétséget, sőt ürességet. Balázs Imre Barna Flux CIII. 2016 vulkanikus erőt és világot robbant a térbe Az élettelen anyag mozgalmassága a madarak csapatban való repülését is felidézi, de a poklot is, amit minden művésznek meg kell járnia. Ábel Tamás Tolerancia mező I. (ragasztott, csiszolt, polírozott üveg, 2016) műve csőlátásunk ellen beszél, hogy egy kis szoborban is meglássuk az univerzumot, a finoman összeillesztett üvegrétegek változatos színelegye egy új színt és minőséget hoz létre, minden mindennel összefügg.
A teljességre vágyunk, de tudjuk, hogy ez a teljesség maga a reménytelenség birodalma, meghódíthatatlan. Hogy mégis törekszünk rá, hogy valami bizonyosságra jussunk? Cervantes pikareszk regénye, a Don Quijote most nyeri el modern értelmét, a világgal való hadakozás értelmetlenségét és szépségét, halhatatlanságát. A Percepció 4 kiállítás erénye, hogy emlékeztet az időre, az előzményekre, de úgy, hogy arra ösztönöz, feledjük is el a korábbi látványokat. Felejtsük el az időt. Időn kívül vagyunk. De talán még időben. Olyan teremtmények, akik az emberi tapasztalás reductio ad absurdumát élik át.
Kölüs Lajos
Az érzékelés illúziói
A percepció hipotézis, az illúzió téves hipotézis – mondja Gregory (R. L. Gregory – E. H. Gombrich Illúzió a természetben és a művészetben, Gondolat Kiadó, 1982). A Percepciók 4 a nézőtől aktív tevékenységet vár el, mert most egy sajátos jelenség is nehezíti a tekintet tisztaságát, ugyanis a közbeiktatott múlt századi képek egészen más világot ábrázolnak, mutatnak, kontextusuk is más. Egy olyan asszociációs erőtér jön létre, amelyben a tekintet folytonosan oszcillál, váltakozik, nincs kitüntetett pontja, csak pontjai vannak. Skatulyázunk, a szokványos és közhelyes úton akarunk maradni, az ellentétek nyilvánvalóak, de megfogalmazásuk már nem az.
Szabó György Éjjeli bozótlakó titkos kertje I.-IV. sorozata, valamint Csáki Róbert Prelúdium, 2015 műve a létezés titkát keresi, kutatja. Lélektani pillanatot látunk. Gondolatban a részletekbe bonyolódunk, mintha egy sötét erdőben egyre mélyebbre és mélyebbre jutnánk. Nincs viszonyítási pontunk, nem látjuk sem az elejét, sem a végét, de a közepét sem. Nincs centrális világ, senki sem igazít útba, nem ad jelet, hogy merre is menjünk. Zalakovács József Sarokpont, Bent-Kint, Tér-Nyitás, 2016 alkotásaiban a tér belső struktúráját elemzi, kiterjedésével játszik, színfragmentumokra bontja. Rajcsók Attila Insider, 2016 műve hegesztett üveggyöngy, krómacél, a végtelen világot, a sohasem bejárható űrt hozza közelünkbe. Hallgataggá válunk. Hallgatunk akkor is, amikor valami tragikust látunk, szemlélünk: Mednyánszky László Lövészárokban, Tájkép katonákkal közel vagyunk a mához, közelebb, mint gondolnánk.
A művek szerkesztésmódjában és stílusában fedezzük fel a filozófiát, Csáki Róbert Largo (2015) művében minden aranyló ködben áll, csak sziluettet látunk. A csendet, a magányt, az utat, a véget nem érő utazást. Belső út ez, ha külsőként is fogjuk fel. A megtorpanás is ott van, a bizonytalanság, hova és merre. Iványi-Grünvald Fürdőzők képén viszont ez nem lehet kérdés, dévaj ünnepet látunk. Virágcsendélete is ellenpont a kiállítótérben, mint Koszta József Virágos csendélete, Virágcsendélete, Sebastian Wegmayr Csendélet, fragmentuma. Párhuzamot, helyesebben kapcsolódást találunk Csáki Róbert és Koszta festészete között, a szín és a forma fölényes technikai tudást jelentek. Paulikovics Iván Várakozás, 2016 műve a kígyóbűvölő szobra, szintén a csendet formázza, a belső gondolatot. Perlmutter Izsák Párizs, 1917 a tükörbe néző dámát ábrázolja. A felsőtestet takaró anyag feketesége utalhat a veszteségre, a gyászra is, de a piros rózsa kijózanít bennünket, itt a szerelem világában járunk.
Fényeket látunk, a sötétség eltűnt. Mintha nem lenne Gonosz, vagyis ez is egy illúzió, reménykeltő, de inkább reményvesztett. Látjuk és hisszük. Nem hisszük és nem látjuk. A Percepciók 4 a látványban létezik, a nézésben, a tekintet felfüggesztésében, feláldozásában. Képzeleten innen és képzeleten túl. A monokróm világból a polikróm világba vezetnek a Percepció 4 alkotói.
