Tavaly ilyenkor arra kértünk művészeket, tudósokat, közéleti szereplőket, hogy mondjanak véleményt a menekültkérdésről. (A cikksorozat itt található.) Most azt kértük tőlük, hogy foglaljanak állást az október 2-ai kvótanépszavazással kapcsolatban. Szalay Kriszta, Csepeli György és Majtényi László véleménye itt, Lévai Katalin, Bokros Lajos és Salamon András gondolatai itt, Heller Ágneséi, Radnóti Zoltánéi és Király Gáboréi itt, Törley Katalinéi, Nyáry Krisztiánéi és Márton Andráséi pedig itt olvashatók. Ezúttal Spitzer Gyöngyi, Iványi Gábor és Kenesei Marcell véleményét adjuk közre.
SPITZER GYÖNGYI (SOMA MAMAGÉSA) ELŐADÓMŰVÉSZ, ÍRÓ
Egyre többen érezzük azt, hogy torkig vagyunk ezzel a nonstop, szinte mindent beterítő félelem- és gyűlöletkeltéssel (ráadásul milliárdokért, a mi pénzünkből). Márpedig alaptörvény, hogy amibe energiát rakunk, az növekedni fog, és a félelem vonzza a félelem tárgyát.
Hamarosan döntenünk kell. Ha nem megy el valaki szavazni, az is döntés. Bajban levő emberek kérnek segítséget embertársaiktól.
Keresztény országnak valljuk magunkat, és még a legkisebb esélyét se akarjuk megadni annak, hogy azoknak, akik háborús övezetből menekülnek a családjukkal, úgy segítsünk, hogy mi magunk is jól járjunk vele. Mert aki ad, az kap is. Igen, hiszem azt, hogy ki lehetne dolgozni egy olyan rendszert, amivel ez megoldható lenne, épp olyan mértékben, léptékben, módon, ami számunkra befogadható, megszervezhető, és legfőképpen mindenki javára fordítható.
Jelenleg alig lehet Magyarországon munkásokat, főleg szakmunkásokat találni. Biztos lehetne sok olyan tanulásra, munkára motivált embert találni és segíteni, akik által mi is jól járnánk és ők is. És nem azt éreznénk, hogy mi csak a szögesdrót kerítés felállítására vagyunk képesek, meg a félelem és gyűlölet folyamatos gerjesztésére.
A világ összes nagyvárosa, világvárosa tele van a Föld összes nációjával. Ettől lettek világpolgárok, akik benne élnek. Kulturáltság kérdése együtt élni, és persze szigorúan letett szabályok, törvények is kellenek hozzá. Meg emberség, nyitottság, bizalom, ami nélkül nem lehet harmonikusan élni.
Ezt tőlem biztos, hogy nem fogja senki se elvenni!
(A Sky News Budapesten forgató stábja talált rá a Keleti pályaudvar aluljárójában egy négynapos kisbabára, aki ott született. A riporter maga sem akarta elhinni, hogy ez egy európai nagyváros szívében történt.)
IVÁNYI GÁBOR LELKIPÁSZTOR, AZ EVANGÉLIUMI TESTVÉRKÖZÖSSÉG ELNÖKE
„…én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnök-lelkipásztoraként, egyházunk vezetőségének a támogatását is bírva, kijelentem, hogy az október 2-ai úgynevezett népszavazáson nem kívánok részt venni. Egyházunk és Oltalom Karitatív Egyesületünk csatlakozott azokhoz a szervezetekhez is, melyek tisztességes elemzéssel mutatták be, hogy miért ok nélküli és elfogadhatatlan ennek a kormány által erőltetett színvallásnak a támogatása [lásd itt, valamint itt – a Szerk.].
Meggyőződésünk, hogy ez a kierőltetett jogi lépés nem hazánk biztonságát és erkölcsi értékeinek a megőrzését szolgálja.
A migránsoknak nevezett menekültek ellen hosszú ideje folytatott módszeres gyűlölethadjárat
hamis és elferdített tényeket közöl, és legalantasabb emberi tulajdonságainkra, gyávaságunkra, önzésünkre és irgalmatlanságunkra épít.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kampányban a vallási kirekesztés és szembe állítás szempontjai is szerepet kapnak, sőt bennünket, magyarokat Európával szemben, a keresztény értékek őreiként tüntetnének fel. Pedig számunkra minden vallástalan, más vallású vagy éppenséggel keresztény menekülő sorsa egyformán fontos.
Magyarországra nem kívánnak menekültek betelepülni.
A mi dolgunk csupán az lenne, hogy tagállamként együttműködve az Európai Unióval, segítsünk a menekültkérdés kulturált kezelésében. Megtagadni a szolidaritást a bajba jutottaktól és szövetségeseinktől, számunkra elfogadhatatlan és a bibliai elvekkel ellentétes döntés lenne. A Szentírás mindkét könyvgyűjteménye arra tanít, hogy kövessük az isteni értékeket, mely adott esetben a gyengék, üldözöttek, megalázottak, jövevények elfogadása és támogatása.
A Biblia a gyűlölet helyett a szeretetet hirdeti. Nem ad áldást egyetlen olyan törekvésre sem, ami a másokkal szembeni fegyverkovácsolás akárcsak elméleti megvalósítását is célozná, sőt arra int, hogy fegyvereinkből formáljunk békés eszközöket.
Tisztelettel és együttérzéssel tekintünk azokra a népekre, melyek emberséges menedéket és segítséget nyújtanak a bajbajutottaknak.
Az országunkat elborító nemzeti színű plakátok azt hirdetik, hogy ne kockáztassunk, mondjunk nemet október 2-án. A népszavazáson való részvétel nem nemzeti, hanem erkölcsi kérdés.
Legyünk bátrak a nemre is nemet mondani!
Ezért maradjunk távol ettől a népszavazástól!
Segítsünk ezzel országunk megtévedt vezetőinek abban, hogy magukba tekinthessenek és visszasegíthessék hazánkat is az alkotmányos és emberséges európai nemzetek útjára.
(Iványi Gábor állásfoglalása a Facebookon és más portálokon is megjelent.)
- Szomorú vasárnap
- Leszegett fejjel fogunk álldogálni
- Véres karddal rohangálnak a politikusok
- Nagy munka lesz helyrehozni a gyerekekben tett kárt
KENESEI MARCELL, A CENTROPA MAGYARORSZÁG VEZETŐJE
Nem könnyű a dolgunk. A félelem sajnos nagyon rossz tanácsadó – erre már számtalan példát láttunk a történelem során. Nem segít a tisztán látásban, nem segít a higgadt reagálásban, nem segít az emberbarát viselkedésben, nem segít a logikus következtetések levonásában sem. Sőt ennek az ellenkezőjét teszi.
De mit lehet tenni, ha tényleg fenyegetve érezzük magunkat? Ha látunk valami valós veszélyt, amitől meg akarjuk magunkat védeni. Két dolgot tehetünk: engedünk a félelmünknek, és kizárunk minden olyan gyanús elemet, amiről azt véljük, fenyegetés ránk nézve, vagy alaposabban szemügyre vesszük félelmeink tárgyát, és a nehezebbik utat választjuk. Ez utóbbi sajnos nagyon ritka, mert nem csak olvasást, kommentezést, üres vitatkozást és okoskodást igényel, hanem segítő szándékot, aktivizmust, önfeláldozást, sőt kockázatvállalást is.
Senkinek ne legyenek kétségei: aki azt állítja, hogy ő egy darab menekültet sem akar látni ebben az országban, ő senkinek nem akar segíteni, mert megvannak a magunk bajai is, az nem tesz mást, mint hogy az egyszerű utat választja.
Sokkal könnyebb hatalmas halmazokat létrehozni, amiket aztán nagyon utálunk, mint belemenni a halmaz egyes elemeibe, és észrevenni, hogy hozzánk nagyon hasonló embereket is találni ott – méghozzá szép szerivel: döntő többségben.
Tényleg kizárólag a félelem fogja meghatározni, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz? Tényleg úgy alkotunk véleményt egy népről, vallásról, kultúráról vagy több népet és kultúrát magába foglaló emberek halmazáról, hogy akár csak egy embert is ismernénk onnan; vagy legalább árnyalni próbálnánk a véleményünket egyszerűsítések helyett?
Intellektuális meg kevésbé intellektuális messzeségből ítélkezünk, jutunk általános megállapításokra és jelentjük ki, hogy márpedig mi bezárkózunk, hagyjatok békén!!??
Sokan mondták már, és igaz is: ez a szavazás a félelemről szól. Ez vesz körül minket, ez járja át mindennapjainkat. Nekünk, magyaroknak is, pedig ide nem akarna jönni senki. Nem azon gondolkozunk, hogyan tehetnénk társadalmunkat vonzóvá, nyitottá, hanem azon, hogyan zárkózzunk be még jobban.
A kormánynak is ez a könnyebbik út – hisz milyen jól lehet demonstrálni, hogy mindenki úgy fél, ahogy ők szeretnék.
A nehezebbik utat – mekkora fájdalom! – nagyon kevesen választják.
Pedig égetően nagy szükség lenne rá!
