Orhan Pamuk: A piros hajú nő [Kırmızı Saçlı Kadın] – Helikon Kiadó, 2016 – fordította Tasnádi Edit– 220 oldal, kemény kötés védőborítóval – ISBN 978-963-227-808-7
A piros hajú nő megjelenése azért is ünnep, mert úgy tűnik, ez egy olyan alkalom, amikor sikerült egy fontos könyvet az eredetivel szinte egy időben kiadni. Orhan Pamuk 2015-ben írta a regényt, s idén jelent meg törökül. Ahogy azt megszokhattuk, a Nobel-díjas török író most is egyszerűségében rafinált művet alkotott, s közben óhatatlanul is azokra a kérdésekre reagált, melyek napjainkban fokozottan foglalkoztatnak mindenkit.
Ha író lehettem volna, én is [egy ilyen] mindent meglátó, minden részletre figyelő, emberségével hol lelkesítő, hol elszomorító, hol meglepődést, hol ámulatot keltő, végtelen, enciklopédikus könyvfélét szerettem volna írni.
– olvashatjuk a 123. oldalon a regény mesélőjének elmélkedései között az árulkodónak tűnő mondatot. A piros hajú nő – mármint a regény – pont ilyen! Látszólag egyszerű történet, melyet az író három részre osztott. Az első részben (21 fejezet) bemutatja magát Cem úrfi, s megtudhatjuk, hogy városi fiúként miként lett kútásó inas, s ennek kapcsán – a piros hajú nővel szeretkezve – miként lett gyermekből férfi. A minden részletre figyelő történet fontos szereplője a „színről lelépett apa”, és az apafigurát pótló Mahmut mester, a kútásó… és elhangzik, s talán be is teljesül Oidipusz király története: az apját elpusztító és anyjával háló vétlen és mégis bűnös hős története…
…aminek kifejtését a második részben adja a következő majd’ három évtized történéseit vázolva (22 fejezet). A nyugati Oidipusz történet mellett szerepet – jelentést és mélységet – kap egy keleti legenda, Rusztem és Szuhráb története (Firdauszí: Királyok könyve), ahol az apa pusztítja el a fiát. A két ellentétes irányú gyilkosság története Orhan Pamuk regényében sorsformáló erővé válik, s az, ami első olvasatban „csak” egy realista szöveg, az váratlan módon kitágul, egyetemessé válik.
- Mintha az ördög szállta volna meg
- Pamuk: A nemiség olyan csoda, amely csak a várakozás révén valósul meg
- A magyarok is itták Orhan Pamuk törökjeinek furcsa italát!
Kelet és Nyugat kultúrája él együtt Pamuk Törökországában és Orhan Pamukban, s mert az apák fiaiból is apák lesznek egyszer, az összecsapás elkerülhetetlen és végzetes. De akár az apa, akár a fiú győz, akár a Kelet, akár a Nyugat kerekedik felül, végzetesen megváltozik a győzelem által.
Persze, Orhan Pamuk – nem véletlenül kapta az a Nobel-díjat 2006-ban – egyetlen pillanatra sem válik didaktikussá, hiszen ő „csak” egy mesélő, aki magával ragadja az olvasót, s hagyja, hogy mindenki magának találja meg a „kulcsokat”. Nem véletlen, hogy a harmadik részt (nincs fejezetekre bontva) átengedi a piros hajú nőnek:
Ha az apák a fiúkat, a fiúk az apákat ölik, a férfiak hősök lesznek, de nekem nem marad semmi a síráson kívül.
