15:20
például, hogy magas sarkúban guggolok a padlón amiből férfifejek állnak ki és kinyalnak
15:20
hú de finom
15:21
fura, nem?
15:21
az de izgató
15:21
és ilyenkor a csípőmet himbálva végigmegyek a fejek felett hozzám ér a nyelvük egy orr a fanszőrzetemben egy nyelv köröz a segglyukam körül
15:21
ismered az urakat?
15:21
nem, fogalmam sincs kicsodák
15:21
és faszok nincsenek???
15:21
néha
15:21
és nők?
15:21
nem, tulajdonképp nincsenek
15:21
akik nyalnak
15:21
lehetnének de nem hinném
15:21
tudom mit csinálunk
15:21
mit?
15:21
skype-olnunk kéne
15:21
igen lehet
15:21
láthatnánk egymást
15:21
és amikor egy fát nézek egy rezgő ágacskát akkor elképzelem, milyen lenne ha az így finoman rezegve a mellbimbómhoz érne vagy a szeméremajkaimhoz
15:21
szeretném látni a puncidat
15:21
ne, csak azt ne
15:21
ugyan, nem kell félni
15:21
talán majd
15:22
egész nap egyedül vagyok itthon
15:22
talán
15:22
fel kell vennem a telómat a barátnőm hív
15:22
jó
viszlát
15:22
xxx
fél tízkor
ottani idő szerint
15:22
rendben
talán
Azt mesélte, amikor meglátta a profilképemet, rögtön elhatározta, hogy az első adandó alkalommal megszólít. Azért láthatta a képet, mert volt egy közös barátunk, egy gyerekkönyv-illusztrátor, aki grafittisként kezdte. Rafiq legalábbis így mesélte. Csak felületesen ismertem azt a férfit, annak idején gyakori vendég volt az étkezdében, ahol dolgoztam. Rafiq megjegyezte a nevemet, és újra meg újra ráment az oldalamra, hogy megnézze a fotót, mígnem egyszer meglátta, hogy fenn vagyok a neten, összeszedte a bátorságát és megszólított.
Hirtelen vonzalom ébredt benne irántam, mint írta, a külsőm miatt. És mégsem kap mást tőlem, mint a gondolataimat, az írott szavaimat. Ez tetszik. Repülő módba kapcsolom a telefonomat.
