Angela Marsons nem ismeretlen a magyar krimikedvelők előtt (nálunk már készült vele interjú is), a General Press kiadónál megjelent Elfojtott sikoly még Várkonyi kollégából is elismerést váltott ki. És most, sokak örömére megjelent az Ördögi játszmák című kötet.
Most beleolvashatsz, s aztán akár meg is rendelheted…
4. fejezet
Dr. Alexandra Thorne harmadik alkalommal járta körbe a rendelőnek kialakított helyiséget, ahogy az szokása volt, mielőtt egy fontos klienssel találkozott. Amennyire Alex tudta, aznapi első vendége életének huszonnégy esztendeje alatt nem tett semmi érdemlegeset. Ruth Willis egy ember életét sem mentette meg. Nem talált fel csodagyógyszert, még csak nem is volt különösebben hasznos tagja a társadalomnak. Nem, Ruth létezésének kizárólag Alex látta hasznát. Erről a tényről az alanynak szerencsére fogalma sem volt.
Alex kritikus szemmel folytatta a vizsgálódást, miközben leült a székbe, amelyet a pácienseinek tartott fenn, nem véletlenül. Finom, cserzett olasz bőrből készült, amely gyengéden ölelte körbe a benne ülőt, kényelme és melege biztonságérzetet nyújtott.
A széket gondosan elfordította az ablaktól, amely elterelhetné a páciens figyelmét. Helyette így az ódon hatású íróasztal mögötti falon kiállított oklevelekre nyílt remek rálátás.
Az asztalon elhelyezett fotóról jóképű, izmos férfi és két kisfiú mosolygott a betegre. Egy elbűvölő, bizalomgerjesztő család képe.
A mai konzultáció legfontosabb kelléke az íróasztal szélén, éppen szemmagasságban heverő papírvágó kés volt, faragott famarkolatával és vékony pengéjével.
A csengő hangjára Alex testén végigfutott a várakozás borzongása. Tökéletes, Ruth pontosan érkezett.
LAPOZZ!
