+ Irodalom

Ördögi játszmák az Elfojtott sikoly után

Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnővel az angol krimiirodalom élvonalába, és ott is maradt. Márpedig az angolok tudnak valamit a krimikről, és az ördögi játszmákról!

A lány mindent megtett, hogy újra rendbe szedje az életét, de az események mély nyomot hagytak benne. Visszahúzódó lett, otthagyta az egyetemet, és a barátaival is megszakított minden kapcsolatot. A pszichológiai kezelés nem volt képes visszavezetni bármilyen normálisra emlékeztető élethez. Létezése a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységekre korlátozódott, és még ez a törékeny látszatélet is romba dőlt, amikor három hónappal ezelőtt elsétált a Thorns Roadon egy söröző előtt, és meglátta a támadóját, aki éppen akkor távozott egy kutyával az oldalán.

Néhány telefonhívást követően megbizonyosodott arról, hogy Allan Harrist jó magaviseletéért büntetése kevesebb mint felének letöltését követően szabadlábra helyezték. A hírek hallatán a lány öngyilkosságot kísérelt meg. Ezt követően egy bírósági rendelet vezette Alexhez.

Az előző konzultáció során Ruth bevallotta, hogy minden estéjét a söröző előtt tölti, meghúzódva az árnyékban, csak hogy láthassa a férfit.

— Ahogy bizonyára emlékszik, a legutóbbi találkozásunkkor nem javasoltam, hogy visszatérjen. — Ez nem volt teljes mértékben hazugság. Alex valóban azt tanácsolta, hogy ne menjen vissza, de egyáltalán nem olyan határozottan, mint tehette volna.

— Tudom, de látnom kellett.

— De mégis mit, Ruth? — Alex gyengédséget erőltetett a hangjába. — Mit remélt, mit lát majd?

A lány keze szorosan markolta a szék karfáját.

— Tudni akarom, miért tette, amit tett. Látni akarom az arcán, hogy sajnálja-e, hogy érez-e bűntudatot, amiért tönkretette az életemet. Amiért tönkretett.

Alex együttérzően bólogatott, de tovább kellett haladnia. Sok mindent szeretett volna még elérni a rendelkezésére álló csekély idő alatt.

— Emlékszik, miről beszélgettünk legutóbb?

Ruth elgyötört arcára kiült a félelem. Bólintott.

— Tudom, mennyire nehéz magának, de ez lényeges része a gyógyulási folyamatnak. Megbízik bennem?

Ruth habozás nélkül bólintott.

— Helyes — mosolyodott el Alex. — Itt leszek magával. Mesélje el az egészet az elejétől! Mondja el, mi történt aznap éjjel!

Ruth többször egymás után mély levegőt vett, és a tekintetét az íróasztal felett a sarokra szegezte. Tökéletes.

— Pénteken történt, február tizenhetedikén. Két előadáson voltam túl, és még tengernyi tanulnivaló várt rám aznap. Pár barátom Stourbridge-be tartott néhány italra, hogy megünnepeljenek valamit, ahogy a diákok általában. Egy kis sörözőbe jártunk a városközpontban. Amikor a többiek elindultak, én kimentettem magam, és hazafelé vettem az irányt, mert nem akartam másnaposan ébredni. Úgy öt perccel késtem le a buszom. Próbáltam taxit fogni, de péntek este volt, amikor mindenki bulizni indul. Húsz percet kellett volna várnom, és az út Lye felé csak két és fél kilométer, nekivágtam tehát gyalog.

Szünetet tartott, és remegő kézzel kortyolt a kávéból. Alex azon tűnődött, Ruth az elmúlt években vajon hányszor kívánta, bárcsak várt volna a taxira.

Bólintással jelezte a nőnek, hogy folytassa.

— Elhagytam a buszállomásnál lévő taxidrosztot, és bekapcsoltam az iPodomat. Hideg volt, így siettem. Körülbelül negyedóra alatt értem Lye-ba, a High Streetre. A közeli boltban vettem egy szendvicset, mivel ebéd óta nem ettem semmit.

LAPOZZ!

Oldalak: 1 2 3 4

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top