Szerintem lelkiismeretlen dög, aki nem foglalkozik a szegényekkel, az elhagyatottakkal. Az én lelkiismeretem nem tud mást csinálni, csak megszólalni. Ezt tanultam, örököltem az atyamestereimtől, Dévényi Róberttől, Major Tamástól, Jancsó Miklóstól.
Tavaly ilyenkor attól volt hangos a sajtó, hogy véget ért a Művészetek Völgyét alapító Galkó Balázs és Márta István legendás, negyvenéves barátsága. Méghozzá elég csúnyán: a Galkó-interjú után Márta pert helyezett kilátásba. Néhány hónap múlva, amikor már elültek a hullámok, Galkó az alábbiakat posztolta a Facebook-oldalán: ,,Ezúton közlöm mindazokkal, akiket esetleges közeli elhunyásom valamilyen módon érinthet, hogy önként (!) bejöttem az Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak sebészeti osztályára”. Vajon mi történt vele azóta?
– Amikor legutóbb, kerek egy éve beszélgettünk, feltűnt, hogy megváltozott a hangod. Éreztem, hogy valami baj van.
– Én akkor még nem tudtam.
– És az istennek sem akartál orvoshoz menni, de aztán végül szerencsére elmentél. A Facebookon adtad tudtul, hogy bevonulsz az onkológiára. Most hogy vagy?
– Az egészségi állapotom remek, köszönöm. Negyedévente kell kontrollvizsgálatra mennem, az elsőn már túl vagyok, minden rendben van. Gyakorlatilag gyógyultan jöttem ki a kórházból.
– Dolgozol?
– Nagyon keveset, mert nem kapok munkát.
– Mit gondolsz, miért nem hívnak dolgozni?
– Nem tudom, és megkérdezni sem tudom. Hívjak fel egy szinkron-gyártásvezetőt vagy -rendezőt, és kérdezzem meg, hogy miért? Én nem tudok ilyet tenni. Hogy szól az a mondat?
– Kerek-perec egyszerűséggel: szevasz, X, mondd már meg, légy szíves, hogy miért nem hívtok dolgozni!
– Ez nekem nem megy. Nagy Lászlóval: ,,Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem”.
[Azóta, a Facebookon legalábbis feltette a kérdést: ,,2016. február 2-án jöttem ki gyakorlatilag gyógyultan az Országos Onkológiai intézetből…Azóta NINCS MUNKÁM (egy soproni vendégjátékot kivéve)! Szeretném tudni; miért…” – a Szerk.]
– Nagyon szép ez a Nagy László-i gondolat, de nem célravezető. És különben is, már csak azért is maradj szem előtt, mert kellesz a barátaidnak, a közönségnek!
– Jaj, ne, hagyjuk ezt! Kellesz nekünk, de senki nem mozdítja meg a kisujját sem.
– Én tudok valakit, aki megmozdítja, és nem csak a kisujját: Király Gábor, a költő.
– Igen, igen, ő igen. Azt, hogy tudok enni adni a gyerekeimnek, és van hol lakni, Király Gábornak köszönhetem. Köszönöm is.
– Az idén jártál a Művészetek Völgyében?
– Egyszer. Ugyanaz történt, mint tavaly. Körülnéztem egy kicsit Kapolcson, utána elmentem Taliándörögdre a református udvarba, nagyon jót beszélgettem Bölcsföldi Andris lelkésszel meg a többiekkel, aztán megcsináltuk a Kalákával a József Attila-estünket. Törvényszerű, hogy a Kaláka-udvarba elmegyek. Egyrészt József Attila, másrészt a barátaim miatt. De előadás után el is jöttem.
– Bő egy hónapja, a születésnapodon az egyik ismerősöd a saját fényképeddel köszöntött a Fecebookon. A képet Márta István is lájkolta. Ebből arra következtettem, hogy van köztetek kommunikáció. Kapolcson is azt beszélték, hogy kibékültetek.
– Dehogyis! Amikor kiderült, hogy rákom van, Pista megkeresett, fölhívott, beültünk az Angelikába beszélgetni. Beszélgettünk, de az ég adta világon semmi nem derült ki. Azt mondta, hogy ,,látod, nem kellett volna L. Simonnal ujjat húzni, nem kellett volna úgy viselkedni, ahogy viselkedtél”. Én pedig azt mondtam: ,,látod, te meg olyan vagy, mintha nagypapa lennél. Nagypapa is vagy, de nem az én nagypapám. Szabad ember vagyok, hogy mit csináljak, azt én döntöm el”.
– Ennyi?
– Aztán még fölhívott, hogy küld egy CD-t a kórházba a portára. Nem küldött. Ennyi. Nincs mit foglalkozni vele.
– Nem hiszem, hogy ennyire egyszerű kiírni a lelkedből ezt a negyvenéves barátságot.
– Miért ne lenne egyszerű? Egy: az, hogy nekem így vagy úgy kellene viselkednem, hülyeség. Független, szabad ember vagyok. Kettő: elég régi már ez a történet ahhoz, hogy ne zokogjak a párnámba. Érdekli a nyavalyakórságot. Ha egyszer ilyen, akkor ilyen.
- Márta Istvánt is megkerestük ímélben. Azt írta, a Borsban megjelentekhez tartja magát: ,,…tisztáztunk bizonyos dolgokat és bármiben, amiben tudok, segítek..”. Balázzsal való ,,harcostársmúltjukról” és ridegebb jelenükről pedig nem akar beszélni semmilyen módon és semmilyen fórumon.
– Azt mondtad tavaly, hogy a völgycsapatból senki nem kérdezte meg, mi van veled. Azóta sikerült valakivel megbeszélned a történteket?
– Nem. Ezt a levelet tavaly kaptam az interjú után, fent van a Facebbok-oldalamon is: ,,Szia Balazs, most olvastam a cikket, hogy eltuntel a volgybol. Egyaltalan nem tudtam ezekrol a dolgokrol. Persze ez koszonheto annak is, hogy lassan 3 eve eljottem az orszagbol. Sajnalom, hogy a plotika es a penz elobbre valo a baratsagnal, tisztessegnel, muveszetnel… Jo ideje nem veszek reszt a szervezesben, ami neha hianyzik, de mindig jo szivvel gondoltam vissza azokra a napokra. Es a mai napig a fulembe cseng a motto: „Vedd eszre, tedd szova, old meg!”. Es par napja azon gondolkoztam, vajon iden is kikerult a cserepkalyha falara? Ezek szerint nem…
Nem tudom, hogy a volgybeliek mit tudnak az egeszrol, es nyilvan a penz mozgatja oket is, de ugy erzem, nelkuled, Aniko nelkul (aki mindig tovig ragta a kormeit az aggodalom miatt) mar nem volgy a volgy. Tudom, en kb. egy porszem vagy meg annyi sem vagyok az egeszben es nem tehetek semmit, hogy ne igy legyen… Csak azt erzem, hogy a kis vilag, ami emlekeimben elt, osszedolt es csak sirni tudok… Hiaba nem vagyok resze es mar nem is leszek, megis faj…
Ne valtozz meg soha!!! Sem politika, sem penz miatt!!! Ugy vagy jo, ahogy vagy!!! Ezt a barataid is tudjak!!
Miden jot kivanok!!! Es sok sikert a celjaid elereseben!!!
Pusz!”
– Egyre határozottabban állítják a szakemberek, hogy a rák kialakulása pszichés okokra vezethető vissza. Gondolkodtál azon, hogy nálad mi okozhatta?
– A stressz következtében állítólag legyengül az ember immunrendszere – ami nem a bacilusok elleni védtelenséget jelenti –, és akkor jönnek a bajok. Elkezdtek jönni. Egyrészt a magánéletemben, másrészt a pályámon. Azt nyilván nem könnyű elviselni, hogy az ember elveszti a munkáját, pláne ha az nem ,,csak” egyszerűen munka, hanem a világ közepe, és ráadásul még a kedvencét is – vagy hogy fogalmazzak – elveszti . [A Művészetek Völgyét – a Szerk.] Biztos, hogy van összefüggés ezek és a betegség között, nem is kívánok senkit fölmenteni, sem a gyerekeim anyukáját, sem Márta Pistát. Ezt tőlük kaptam ajándékba.
– Gyanítom, az is belejátszott, hogy intenzíven átéled a napi közéleti borzalmakat, és különösen megvisel az a pusztítás, ami az országban történik. A magad eszközeivel ágálsz is ellene. Érzésem szerint az sem véletlen, hogy Esterházyt, aki a szó legvalódibb értelmében mélyen elkötelezett hazafi és demokrata volt, szintén a rák támadta meg.
– Egészen biztosan szerepe volt benne annak, ami ma az országban történik.
– Olvastad a Hasnyálmirigynaplót?
– Amikor megjelent, rögtön megvettem és elolvastam. Felhívtam Pétert, mondtam, hogy én is írtam naplót a kórházban. El is küldtem neki. Nem tudom, elolvasta-e, ez a halála előtt három héttel történt. Természetesen ott voltam a temetésén.
– Kedvenc József Attiláddal szólva nem fogod be pörös szádat. Felszólaltál a balatonszárszói találkozón, kiállsz a gyermekéhezés ellen, a ligetvédők mellett, aktív résztvevője vagy a tüntetéseknek. Attól, hogy bevállalod ezeket a fellépéseket, nyilván még kevésbé kapsz munkát.
– Nem tudom és nem is akarom átlépni a saját árnyékomat. Ilyen vagyok, passz.
Szerintem lelkiismeretlen dög, aki nem foglalkozik a szegényekkel, az elhagyatottakkal. Az én lelkiismeretem nem tud mást csinálni, csak megszólalni. Ezt tanultam, örököltem az atyamestereimtől, Dévényi Róberttől, Major Tamástól, Jancsó Miklóstól.
– Legalább van valami foganatja a közéleti kiállásodnak? Adnak a véleményedre a baloldali pártok és a civil szervezetek vezetői?
– Dehogy adnak! De akkor is meg kell szólalni mindig! ,,Mondani, halálig” – ez Juhász Ferenc. [Bővebben ITT – a Szerk.] Van egy Király Gábor-vers, amit szinte minden politikai tüntetésen elmondok: A rögök. [Bővebben ITT – a Szerk.] A Ki kezdte? című írást [ITT – a Szerk.], ami Szabó György kántortól származik, rengeteg helyen felolvasom. Amikor a Szabad Sajtó Díjat kaptam, azt olvastam föl, amikor a Radnóti Antirasszista Díjat kaptam, azt olvastam föl, de nem lehet elégszer. Illetve, eleget mondom én, de úgy látszik, ez is pusztába kiáltott szó. Balatonszárszón azt mondtam, hogy
az úgynevezett baloldali pártoknak kutya kötelességük nagyon rövid határidőn belül, szeptember végéig összehozni egy országos sztrájkot és elindítani egy országos polgári engedetlenségi mozgalmat.
- ,,Galkó Balázs színész fogalmazta meg leginkább a néphangulat állapotát. – Az ellenzék évek óta legitimálja azt, ami szerinte elfogadhatatlan – mondta Galkó. – Ez történt a kiegyezés után is, amikor nem lehetett a királyt szidni. Ültek a dzsentrik a kártyaasztal mellett, és a magyarkártya lapjait énekelték. A király, disznó után elkezdték visszafelé a rigmust: disznó, király, felső, alsó. Ez folyik ma Magyarországon: az ellenzék azt danolja, hogy disznó a király. Ha országos sztrájk lenne, más lenne a helyzet. De azt már nem énekelni kellene.” (Népszabadság)
– Látsz esélyt arra, hogy tényleg sikerül összehozni egy országos mozgalmat?
– Muszáj! Nincs más lehetőség. Ezzel a téblábolással nem megyünk semmire. Mi csináltuk ilyenre az országot, nekünk kell valamit tennünk, hogy megváltozzon.
– Sajnálom, hogy …
– Engem ne sajnáljál!
– Nem téged sajnállak, hanem azt, hogy ilyen állapotban vagyunk.
– Abban, hogy ilyen, te is benne vagy. Külön-külön mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy itt tartunk. Ha nem álltál ki ordítani, akkor te is.
Mert ordítani kell!
Nézd meg Jancsó utolsó filmjét!
[A linkre kattintva tekinthető meg. – A Szerk.]
– Megnézem. Te pedig vigyázz magadra!
– Vigyázzanak rám az őrangyalok! Azért tartom őket.
- + 1 ajándék történet Galkó Balázstól: Az anekdota szerint, amikor Ferenc József haldoklott, jöttek hozzá különböző emberek, csoportok, mindenfélék, búcsúzni. A hopmester sorra jelentette be őket. Egyszer csak azt mondta: felség, a bécsi nép kíván elbúcsúzni öntől. Miért, hova megy a nép? – kérdezte Ferenc József.
