Összesen 68, négy- és háromezer évvel ezelőtti temetőt tárt fel egy nemzetközi régész kutatócsoport Békés település határában az elmúlt öt évben. A kutatók szerdán, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban számolnak be a feltárások eredményeiről.
Parditka Györgyi régész elmondta, topográfiai vizsgálatok során elvégzett terepbejárás eredményeképp az 1980-as évek vége óta ismert volt a tény, hogy Békés város közelében bronzkori lelőhelyek vannak. Ám az úgynevezett Békés 103. lelőhelyet alaposabban csak 2010-ben kezdték el kutatni Paul Duffy, a torontói egyetem régészprofesszora vezetésével, aki régóta vizsgálja Békés megye régészeti emlékeit, a doktori disszertációját is ebből írta.
A kutatócsoporthoz később csatlakozott Parditka Györgyi, Paja László antropológus és Julia Giblin amerikai régész. A feltárás 2015 óta úgynevezett oktató ásatásként folyik, így a világ több pontjáról érkeztek régészhallgatók a helyszínre.
A terepmunka 2011 tavaszán kezdődött, amikor a felszántott földön talált kerámia- és csonttöredékek helyét rögzítették – ismertette a részleteket Parditka Györgyi. Ősszel az első szelvények megnyitásával indultak a tényleges feltárások, akkor hat sírt tudtak azonosítani.
Azóta 68 temetkezést tártak fel, antropológus szakember segítségével meghatározták az elhunytak életkorát, több esetben a nemét is és Gucsi László munkája révén restaurálták a teljes feltárt kerámiaanyagot.
Az eddigi vizsgálatok eredményeképp megállapítható, hogy a temetőt hosszú időn keresztül használhatta az itt élt népcsoport, ugyanis a legkorábbi sír mintegy négyezer éves, időszámításunk előtt 2200 körülről származik, a legkorábbi pedig időszámításunk előtt 1000 körül keletkezhetett. A korszakban ezen a vidékén élő népcsoportokról tudjuk, hogy letelepedett életformát folytattak – mondta Parditka Györgyi.
A szakemberek azt is tudni vélik, hogy az ebben a temetőben eltemetett egyének feltehetően a Körös-vidékről származtak, nem pedig messziről, Kelet- vagy Nyugat-Európából bevándorolt népcsoportok hagyatékáról van szó, ám hogy ez a csoport mennyire volt egységes vagy mennyire volt kitéve a más csoportokkal való keveredésnek, egyelőre nem ismert.
A régész kutató elmondta, Magyarországon régóta folynak régészeti kutatások, így bizonyosan nem egy eddig ismeretlen népcsoporthoz köthető a temető, ám a kérdést, hogy konkrétan mely csoportok használhatták a sírhelyet, még vizsgálni kell.
A érdekességek közül Parditka Györgyi kiemelte, hogy más kultúrákkal ellentétben a Békés környékén egykor élt népcsoport az egészen fiatalokat is ugyanabba a temetőbe temette el, amelybe az idősebbeket, és sok esetben ugyanúgy urnában helyezték őket végső nyugalomra. Több népcsoportnál jellemző ugyanis, hogy a fiatalon elhunytakat az idősebbektől elkülönítve földelték el – magyarázta.
Ahogy Parditka elmondta, az idén feltárt adatokat feldolgozása utána a múltban ezen a területen élt emberek életmódjáról, temetkezési szokásairól, társadalmáról és társadalmi egyenlőtlenségeiről szeretnének publikálni. A tervek szerint jövőre további sírok feltárásával folytatódik a munka a terepen.
Paul Duffy, Parditka Györgyi és Paja László antropológus szerdán 17 órakor a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban számolnak be kutatásaik történetéről, eddigi megfigyeléseikről, összegzik az ásatások során szerzett eredményeiket, valamint bemutatják a régészeti feltárások során előkerült és restaurált leleteket, edényeket.
