Mucha Attila: Konyha, sör, főzés – Athenaeum Kiadó, 2016 – fotó: Zirig Árpád – 120 oldal, kemény kötés – ISBN 978-963-293-566-9
Tudtad-e, hogy évente akár ezer liter sört is főzhetnél otthon, adómentesen?
Mucha Attila könyve a praktikumokra koncentrál, így – mielőtt bármi egyébhez hozzálátnánk – tisztázza számunkra a jogi hátteret. Mert az sem utolsó, hogy a fináncok ne törjék rá a lakás ajtaját a konyhában bíbelődő családfőre.
- A magyarok is itták Orhan Pamuk törökjeinek furcsa italát!
- A sörfőzdét még a hódító törökök sem bántották
- A dobozos sör az egyik legnagyobb találmány a világon
- Óriási korsó sör a nyár – József Attila szerint is
- Ittas öröm: itt a söröm!
- Nem lesz több Budavári Sörfesztivál
Érdekes, hogy abban az országban, ahol évszázados hagyománya van a szeszes italok készítésének, s a naftalinszagú öreglányok is egymás között cserélgetik a likőr-recepteket, valahogy nem kaptak rá az emberek az otthoni sörfőzésre. Persze, lehet erre azt mondani, hogy nincs meg az alapanyagok beszerzéséhez szükséges piaci szegmens, de tudjuk, hogy ez fordítva működik: ha lenne érezhető piaci igény, akkor azonnal meg lehetne vásárolni az összes kelléket.
Mucha Attila a körülményektől nem riadva – az alapanyagot könnyebb külföldről beszerezni, az információ viszont néha túlzottan is bőséges – feltérképezte, hogy milyen lehetőségeket rejt a konyhai sörfőzés. (Talán az sem csak felesleges szószaporítás, hogy összeszedi azokat az érveket, amelyekkel a háziasszonyok előtt legalizálható ez az elsőre gyanúsnak tűnő tevékenység.)
A szép kiállítású kézikönyv tényleg használhatónak tűnik! S bár lehet, hogy az összetevők között szereplő ír moszattól elsőre meghökken a főzni vágyó, mégsem kell megretteni… ahogy az összetevők és eszközök listája sem annyira durva, mint azt elsőre gondolnánk. Ráadásul a főzési folyamat is olyan alapossággal van dokumentálva – képről-képre –, hogy nem csodálkoznék, ha a kezdő háziasszonyok felhagynának a tökéletes állagú nokedli utáni kutatással, és inkább átnyergelnének a folyékony kenyér készítésére.
…azok az illatok, amik sörfőzéskor szabadulnak fel, és az érzés, ahogy először nyitottam fel első, saját kezűleg, otthon főtt sörömet, megfizethetetlen. Minden másra meg ott van az a hogyishíjják!
…és ha ez még nem lenne elég, akkor jöhetnek – a kulturált alkoholfogyasztás kellemes kellékei – a sörkorcsolyák, a kvarglis kenyérkétől a marinált, sült csülökig. Szerencsére ezek gyorsabban elkészíthetők, mint a saját sör, amire a főzés után még négy hét érlelés vár!
Mucha Attila könyve alkalmas arra, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy érdemes otthon bíbelődni, és az otthon főzött sör lehetne olyan státuszszimbólum, mint a házi pálinka. Sőt, talán, mert nem tapad hozzá annyi(féle) tapasztalat, még jobb is!
A Konyha, sör, főzés című kötet olyasmi, amit az ember nyugodtan a felesége kezébe adhat! De előtte érdemes valami ügyes technikával az utolsó lapokat összeragasztani, mert nincs olyan feleség, aki jó szemmel nézné az ott fellelhető sörjátékokat! Különös tekintettel a Séta az erdőbe és vissza elnevezésű játékra, melyhez nem kell semmi más, csak sör és borsmentalikőr. Brrr…!