Történelmi jelentőségű szobormaradványt, egy életnagyságú egyiptomi hivatalnok mészkőszobrának alsó részét találták meg a Tel-Hacor nevű lelőhelyen Izraelben, a Galileai-tengertől (helyi nevén a Kinneret-tótól) északra – értesült a The Jerusalem Post című angol nyelvű izraeli újság honlapja hétfőn.
Az egyiptomi középbirodalom egyik magas rangú tisztviselőjét örökíthette meg az a szobor, amelynek töredékét meglelték az UNESCO egyik világörökségnek választott helyszínén, Izrael legnagyobb bibliai kori ásatásán, Tel-Hacorban- közölték a lappal a Jeruzsálemi Héber Egyetem feltárást végző régészei.
Az egykori kormányzói palotában maradt fenn egy négyzet alapú kövön ülő egyiptomi férfialak lábának 40 x 45 centiméteres darabja. A kőalapzatra néhány sor hieroglifát is véstek.
A kutatók becslése szerint a hiányzó részekkel kiegészítve eredetileg életnagyságú lehetett a szobor, amelynek feliratát eddig nem sikerült teljesen megfejteni. Az első olvasatok szerint a sorok az alkotás egykori tulajdonosának nevét és rangját rejthették, de a hieroglifák megfejtése még nem egyértelmű.
A szobor eredetileg egy síremléknél vagy egy templomban, valószínűleg Ptah isten templomában állhatott, és a talapzatába vésett szöveg nagyrészt a hivatalnokot dicsőítette, aki a memphiszi térségben – Ptah isten kultuszának főhelyén – szolgálhatott. A feliraton szerepel a szokásos egyiptomi halotti formula is, amelynek a szobor tulajdonosa számára örök bőséget kellett biztosítania.
Az egész földközi-tengeri térségben eddig ez a második, az i. e. 3. évezredből származó monumentális egyiptomi szobormaradvány: az elsőt is itt találták három évvel ezelőtt, az i. e. 25. században uralkodó Menkauré fáraó szfinxtöredékét.
Az egykori kormányzati palota fontosságát jelzi, hogy két ilyen szobrot is kiástak belőle, valószínűleg nem csak Hacor városát, hanem az egész térséget erről a helyről igazgathatták.
A Héber Egyetem régészeti tanszékén dolgozó, és a helyi ásatásokon 27 éve részt vevő Amnon Ben-Tor professzor szerint ez a bibliai kor legfontosabb régészeti lelőhelye.
Az utóbbi közel harminc évben 18 egyiptomi szobormaradványra leltek ezen a helyen, de legnagyobb részüket a késői bronzkorra, az i. e. 15-13. századra datálták. Számos olyan maradványt is találtak, amelyet még a Hacor felépítése előtti korban készítettek, és amelyet a régészek szerint ajándékként küldhettek Egyiptomból a Hacorban székelő uralkodónak.
Ez nem meglepő, mivel Hacor királya különleges helyzetben volt, akkoriban ő volt Kánaán déli részének legfontosabb uralkodója
– vélekedett a lapnak nyilatkozó régész. Fénykorában, az i. e. 2. évezredben mintegy húszezren élhettek Hacorban, ami a térség legfontosabb központjává tette a várost az Egyiptom és Babilon közötti úton.
A szobrokat mind törött állapotban, nagy területen elszórva találták, ami arra utal, hogy szándékosan, erőszakosan törték őket darabokra valószínűleg a város elfoglalásakor, valamikor az i. e. 13. században.
Józsué könyve a Bibliában azt állítja, hogy a kánaáni Hacor elfoglalása nyitotta meg az utat az izraelieknek az ezen a területen való letelepedéshez. A várost Salamon király újjáépítette és a babiloni hódításig, i. e. 732-ig ismét virágzott.
