Ha egy ember meleg, jó akaratú, és keresi Istent, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem?
(Ferenc pápa)
Örményországból hazatérőben, egy repülőgép fedélzetén válaszolt az újságírók kérdéseire Ferenc pápa június 26-án. Azt mondta: az egyháznak bocsánatot kellene kérnie a melegektől, mert hosszú ideje kirekeszti őket. A katolikus tanítás nem a kirekesztést, hanem az elfogadást hirdeti. ,,Az egyház szent, mi, keresztények vagyunk bűnösök.”
Hiszem, hogy nem csupán a melegektől kell bocsánatot kérnünk, akiket megbántottunk, de a szegényektől is, a kizsákmányolt nőktől, a munkára kényszerített gyerekektől, és bocsánatot kell kérnünk azért is, mert annyi fegyvert megáldottunk
– nyilatkozta a katolikus egyházfő.
2000-ben János Pál már több hátrányos helyzetű csoporttól, a zsidóktól, az indián őslakosoktól, a menekültektől, a nőktől is bocsánatot kért, de az LMBTQ-közösséget eleddig egyetlen pápa sem tisztelte meg ezzel. Ferenc azért tartotta fontosnak ezt a gesztust, mert hite szerint egyrészt a keresztény lét legalapvetőbb eleme a bűnbocsánat, másrészt az egyházban az LMBTQ-közösség érezheti magát a leginkább kirekesztettnek.
A Vatikán fennállása óta alighanem leghaladóbb szellemű, ,,legemberszabásúbb” pápa egyébként arról is híres, hogy amerikai kongresszusi beszéde után inkább vacsorázott a hajléktalanokkal a Fehér Ház mellett, mintsem a Fehér Házban az úri társasággal, továbbá arról, hogy szívén viseli a bevándorlók, illetve menekültek sorsát.
A magyar miniszterek elnöke,
a kis nagy ember (bár így hívni őt a Little Big Man halhatatlan írójára, Thomas Bergerre és a film címszerepét játszó Dustin Hoffmanra nézve óriási sértés) tavaly március 18-án odanyilatkozott, hogy amennyiben a magyarországi melegek nyugton maradnak, nem lesz semmi baj. Tette mindezt akkor, amikor Debrecenbe látogatott, hogy nyáját beizzítandó elmondja, eltökélt szándéka a debreceni menekülttábor bezáratása:
Azt akarjuk, ne jöjjenek többen. Akik itt vannak, menjenek haza!
Az Index újságírója ebbe a hevületbe belepiszkítván szólamlott fel. Mivel a homofóbiaellenes világnap alkalmából világszerte számos politikus, konzervatívok is, kinyilvánították, hogy tiszteletet kell adni a melegeknek, ám a magyar kormány hallgatott, ezért az Index munkatársa azt kérdezte Orbántól: ,,Mit üzen a homofóboknak, illetve mint miniszterelnök milyen intézkedéseket kíván tenni azért, hogy Magyarországon a nem heteroszexuális párok is félelem nélkül foghassák meg egymás kezét az utcán?”
,,Ez a kérdés olyan, amely csábít a viccelődésre [sic!], ettől megkímélném magukat” – kezdte Orbán. ,,Azt javaslom mindenkinek, aki ebben a kérdésben nyilvánosan állást foglal, hogy kellő körültekintéssel tegye ezt. Magyarország egy komoly ország. Alapvetően tradicionális értékeken áll. Magyarország toleráns ország.
A tolerancia nem azt jelenti, hogy tőlünk különböző életfelfogásokat azonos szabályozás alá vonnánk, mint a sajátjainkat, különbséget teszünk köztük.
A tolerancia türelmet jelent, a tolerancia együttélési képességet jelent, a magyar alkotmány ezen az alapon áll: világosan különbséget tesz a férfiak és nők között létrejött házassági kapcsolat és az ettől különböző együttélési formák között, ezt meg fogjuk tartani. Én hálás vagyok egyébként a homoszexuálisok magyar közösségének, hogy nem azt a provokatív magatartást folytatja, amivel számos európai országnak meg kell küzdenie, és amely pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit egyébként ki szeretnének váltani. Meggyőződésem, hogy Magyarországon – bár az alkotmány világosan különbséget tesz házasság és más együttélési formák között – az egyébként
a hagyományostól, a MI felfogásunktól eltérő életmódot folytató emberek
biztonságban vannak, megkapják az emberi méltóság őket megillető tiszteletét, és azt gondolom, hogyha jól figyelem a budapesti utazóközönséget, akkor egyáltalán nem érzik úgy a külföldiek, hogy ebből a szempontból Budapest veszélyes város lenne.
Ami azt jelenti, hogy szerintem ez jó. Így tudunk együtt élni.
Ha bármelyik irányba elmozdítjuk ezt a rendszert, akár MI, ha erőteljesebb szabályokkal lépünk föl, akár a homoszexuálisok közössége kihívóbb magatartást tanúsít, akkor szerintem a mostani békés és nyugodt egyensúlyi állapot meg fog bomlani.
Ez senkinek nem érdeke. Mindenkinek az az érdeke, hogy együtt tudjunk élni. Szerintem így, ahogy most vagyunk, együtt tudunk élni.” [A videófelvétel itt tekinthető meg.]
Léderer András biztonságpolitikai szakértő,
a Magyar Helsinki Bizottság menekültprogramjának koordinátora, az SZDSZ Új Generáció egykori elnöke A keményen buzizó kisember című írásában reagált az orbáni kinyilatkoztatásra. A cikk tavaly óta semmit sem veszített az érvényességéből, sőt. ,,Közel nyolc, politikában eltöltött év alatt egyetlen egyszer sem coming outoltam – írta Léderer. ,,Soha nem akartam ezt ’bevallani’, hiszen ezzel nemhogy bűnt, de hibát se követtem el. Eszem ágában sem volt ezt soha letagadni (aki ismer, tudja rólam), de azt sem gondoltam, hogy kifejezetten erről írnom vagy beszélnem kellene. Egyszerűen azért, mert már akkor is úgy gondoltam: én Léderer Andris vagyok, nem valami skatulya lakója.
A melegségem pont annyira integráns része az életemnek, mint a zsinagóga apámmal Jom Kippurkor, az ancien régime hajótöröttjei, Tanita Tikaram minden mennyiségben, Kányádi és Pilinszky költészete vagy Tbiliszi titkos sikátorai. Egészen egyszerűen nem vagyok hajlandó úgy csinálni, mintha ezek közül önmagában bármelyik érdemben árulna el bármit arról, jó ember vagyok-e. Ez mind én vagyok, bármelyik nélkül pedig nem én lennék.
,,Május elsején a pasimmal elmentünk piknikezni a Margitszigetre” – folytatta Léderer. ,,Pontosan úgy és az történt, ami és ahogy szokott, amikor egy pár együtt tölt egy szabadnapot. Régen voltam ennyire felszabadultan boldog. Aztán (…) elindultunk haza. Megfogtuk egymás kezét, mert az volt jó. Aztán amikor meghallottuk, hogy jönnek szembe mások, elengedtük egymás kezét mert az a biztonságos. Mert úgy élünk, mintha valami rosszat csinálnánk. Aztán felültünk a kettesre a Jászain, elmentünk a Kossuthig, közben az ölemben volt a táskám. Összeértek alatta az ujjaink. Miközben a villamos ablakában tükröződő arcának örültem, arra figyeltünk, hogy látja-e valaki, aki emiatt beszólna. Ez az, ami Orbán szerint a normális (pesti) meleg élet. Klasszikussal szólva: lószart, mama!”
,,A miniszterelnök a homofóbia elleni világnapon kirekeszt és fenyeget. Kirekeszt, mert miközben arról delirál, hogy bár Magyarország komoly és toleráns ország, ez nem azt jelenti, hogy ’tőlünk különböző életfelfogásokat azonos szabályozás alá vonnánk, mint a sajátjainkat’.
Tehát aki magyar, annak az életfelfogása nembuzi, a buzi életfelfogást követőek pedig nemmagyarok.
Hogy ki tartozik a miniszterelnöki T/1-be, azt nyilván a miniszterelnök maga dönti el: akik ettől különböznek, azokat tolerálják (vagy sem).
Ugyanis az egész lélegzetelállító sötétkedés méltó zárásaként az országétól eltérő életfelfogást követő nemmagyarokat meg is fenyegeti a miniszterelnök: ’ha bármelyik irányba elmozdítjuk ezt a rendszert, akár mi erőteljesebb szabályokkal lépünk föl, akár a homoszexuálisok közössége kirívóbb magatartást tanúsít, akkor szerintem a mostani békés, nyugodt és egyensúlyi állapot meg fog bomlani’.”
- 2010-ben 150 ezer magyart kérdeztek meg a nemi hovatartozásáról: 4,8% mondta azt, hogy meleg, leszbikus vagy biszexuális. Ez a teljes népességre vetítve közel 500 ezer embert jelent. Erről bővebben itt.
,,A miniszterelnök szerint mégis hol fekszik a kirívóság határa?” – tette fel a kérdést Léderer András. ,,A táska alatt megfoghatom a pasim kezét, vagy majd csak otthon? Az sem egyértelmű, hogy erre a kényes egyensúlyi állapotra iráni példára a Fülkeforradalmi Gárda vigyáz majd, vagy személyesen az érpataki polgármester? Ezek kétségkívül fontos részletkérdések, de eltörpülnek amellett, hogy
Orbán szerint a saját alapvető jogaikért kiálló emberek, akik a mostani beszédben történetesen a melegek, jobban teszik, ha befogják a szájukat és jól meghúzzák magukat, mert a végén vagy jönnek az ’erőteljesebb szabályok’ vagy megbomlik ’az egyensúlyi állapot’.
Akármennyire gondolkozom, egyszerűen nem jut eszembe olyan példa a történelemből, ahol ez sikerre vezetett. Ahol a kirekesztettség békés, nyugodt és egyensúlyi állapotát elfogadták, internalizálták másod- vagy harmadrendűségüket, ott semmi sem történt. Orbán szerint Nyugaton a melegek ’provokálnak’, ezzel pedig maguknak ártanak. Aha. [Megházasodik Luxemburg meleg miniszterelnöke – a szerk.]
(…) A menekültek hazatoloncálásának kapcsán hadovált a miniszterelnök a melegekről ilyen kontextusban, de
nyugodtan illesszünk be bármilyen alanyt a beszéd megfelelő helyeire:
zavarja a cigányokat, hogy szegregálják őket? Ne provokáljanak azzal, hogy ezt szóvá teszik, mert jönnek majd az erőteljesebb szabályok, meg a híres békés, nyugodt, egyensúlyi állapot megbomlása. Zavarja a zsidókat, hogy a kormány elhazudja a történelmet? Ne provokáljanak alternatív emlékművekkel, mert jönnek majd az erőteljesebb szabályok, meg a békés, nyugodt, egyensúlyi állapot megbomlása.
Zavarja Önt bármi a NER működésével kapcsolatban? Fogja be a pofáját, különben jönnek az erőteljesebb szabályok meg a békés, nyugodt, egyensúlyi állapot megbomlása.
Hát nem.
,,Elmondhatatlanul elegem van abból – folytatta Léderer –, hogy a NER, miközben az utolsó rozsdás szögig szétlopja a hazámat, ‘csak a legfelsö tízezer számára eredményez jólétet, és az oda való bejutás is immáron csak családi, vérségi alapon lehetséges‘, egy ideje a magánéletem egyre több pontját is szeretné saját szája íze szerint szabályozni. Akárhányszor, akármilyen hangosan mondja el a miniszterelnök vagy bármelyik táskahordozója, hogy szerinte én aberrált vagyok, amazok meg szegregálva jók, emezeket meg ki kell tiltani a közterületekről, azok meg húzzanak haza Szíriába és különben is kuss, akkor sem vagyok hajlandó megfelelni nekik. Így egyszerűen nem lehet élni. Nem fogom be a számat, nem költözöm külföldre, nem ügyelek a NER békés, nyugodt egyensúlyi állapotára és leszarom a fenyegetéseit. Ezért mentem ki tegnap délután tüntetni a menekültekért, mert velük ellentétben én még legalább úgy-ahogy megtűrt polgára vagyok az országnak. De előtte a Kossuth téren még ’provokatívan’ megcsókoltam a pasimat. Ahogy Rosa Parks is ’provokatívan’ ült le a buszon Montgomeryben, ahogy előtte Emmeline Pankhurst is ‘provokatív’ volt Angliában, ahogy előttük pedig Jézus ’provokatívan’ kiparancsolta a kufárokat a templomokból.”
Vegyük már végre észre, hogy mindent és mindenkit megfojtanak és mindent tönkretesznek, aki és ami nem ők. És mi minden vállrándítással, minden meghunyászkodással, minden kussolással ehhez asszisztálunk
– zárta cikkét Léderer András.
Orbán idén májusban
a portugál Expressónak adott interjújában a menetrend szerinti migránsozáson (,,Senki nem kényszerítheti Magyarországot arra, hogy migránsokat fogadjon be.”) kívül azt mondta: ,,Úgy véljük, hogy egy nemzet alapja a család, és ezt védeni kell. Világossá tesszük azt, hogy csak egy férfi és egy nő házasodhat össze és alapíthat családot.” (…) A Polgári törvénykönyv szerint (…) a homoszexuálisok ’csinálhatnak, amit akarnak, de nem köthetnek az állam által elismert házasságot’.”
,,Egy alma nem kérheti azt, hogy hívják körtének. (…) Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak. Ez nem emberi jogi kérdés, hanem nevén nevezzük a dolgokat.”
Továbbá azt, hogy ,,Magyarországon már négy éve elfogadták az alaptörvényt, és az emberek elégedettek. Senki sem akar változtatni a szabályokon [sic!], vagyis az alkotmány jól működik.”
Harmincegy ország magyarországi követsége
közös sajtóközleményt adott ki 2016. június 28-án: ,,A 21. Budapesti Pride Fesztivál alkalmából támogatásunkról biztosítjuk a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) közösségeket, továbbá támogatjuk azt a jogukat is, hogy békésen és törvényes módon fejezhessék ki magukat. Az emberi jogok – köztük az igazságszolgáltatásnak, az egyenlőségnek, a diszkriminációtól való mentességnek, a szólásszabadságnak és ezen jogok háboríthatatlan gyakorlásának – tiszteletben tartása és a jogállamiság szolgáltatják az alapot, amelyre a demokratikus államok épülnek. Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi törvény abban az alapvetésben gyökerezik, hogy minden egyes embernek joga van az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában lefektetett minden joghoz és szabadsághoz.
Az emberi jogok szexuális orientációtól vagy a nemi azonosságtól függetlenül minden egyes emberre egyformán vonatkoznak. Ez a lényege demokratikus értékeinknek. A sokféleség ünneplése biztos módja annak, hogy elősegítsük az emberi jogok tiszteletben tartását.
Elutasítjuk és elítéljük az erőszak és a diszkrimináció minden formáját, amelyet az emberek szexuális orientációja és nemi azonossága miatt követnek el bárhol a világon. Az ilyen alapon elkövetett diszkrimináció összeegyeztethetetlen az Egyesült Nemzetek, az Európa Tanács és az Európai Unió erre vonatkozó törvényhelyeinek előírásaival. Üdvözlünk minden olyan nemzetközi, regionális és a nemzetek szintjén megjelenő pozitív fejleményt, amely szembeszáll az emberek szexuális orientációja és nemi azonossága miatti erőszakkal és diszkriminációval.
Arra bátorítunk minden országot, hogy tegyenek további lépeseket az emberi méltóság és egyenlőség érdekében az egyének szexuális orientációjától vagy nemi azonosságától függetlenül.
A Közép- és Kelet-Európában legnagyobb múlttal rendelkező Budapest Pride az LMBTI közösség tagjainak egyenlő bánásmódjáért küzd, amely egyben fontos alkotó eleme egy toleráns és tiszteletre épülő társadalomnak is.
Örömmel tekintünk a Pride rendezvényei elébe és reméljük, hogy a magyar emberek tisztelettel fognak viselkedni, valamint a magyar hatóságok eltökéltek az irányba, hogy megakadályozzák a szélsőséges nézeteket valló csoportok rendbontását egy olyan rendezvényen, amely sok kellemes eseményt tartogat mindnyájunk számára.”
Az aláírók: az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Chile, Ciprus, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izrael, Kanada, Litvánia, Málta, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia és Új Zéland.
Ha egy ember meleg, jó akaratú, és keresi Istent, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem? (Ferenc pápa)
Orbán és tettestársai
93 ezer négyzetkilométeren pápábbak a pápánál. Őket semmi nem tartja vissza attól, hogy életeket törjenek derékba, ítélkezzenek a melegek, a bevándorlók, a hajléktalanok, a fogyatékosok, a nők, a gyerekek, az idősek, a szegények, a romák, a zsidók, az egyházak, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a másként gondolkodók felett. Nem csupán szóban, hanem törvényekkel vagy azok hiányával is (például az Isztambuli egyezmény 2014 óta húzott-halasztott ratifikálásával, amelyet a Fidesz és Kereszténydemokrata Néppárt leszavazott). Teszik mindezt a keresztényinek harsogott erkölcs nevében. De mit is várhatnánk egy olyan kormánytól, amelynek a feje az őt egykor oltár előtt eskető, első két gyerekét megkeresztelő lelkipásztor ellen is hadjáratot indított? Mindent elkövetett azért, hogy egyházát, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget (MET) kivéreztessék.
Iványi Gábor metodista lelkész
azt mondta egy 2011-es interjúban: „Legvadabb álmaimban sem gondoltam soha, hogy egyszer majd éppen a Fidesz kormányának munkatársaival szemben kell egyházam legitimitását és munkánk fontosságát, hitelességét bizonyítanom”. A MET tevékenysége – a kormányéval ellentétben – nem tipor alapvető emberi jogokat, nem sért másokat, nem károsít senkit sem erkölcsi, sem anyagi értelemben. Ellenkezőleg: heroikus karitatív munkát végeznek – részben állami feladatokat magukra vállalva. Az ország számos településén működtetnek óvodákat, iskolákat; idősek otthonát, hajléktalanszállókat, népkonyhákat, családok átmeneti otthonát, kórházat tartanak fenn, és a menekülteket is segítik. Mindezt úgy, hogy az Orbán-kormány – ahogy más, neki nem tetsző kisegyházaktól is – évekkel ezelőtt megvonta az egyházi státusukat, ami azt jelentette, hogy nem kaptak állami támogatást, az adófizetők nem ajánlhatták fel számukra az 1%-ukat, és az oktatási feladatokért járó normatív támogatásnak is csupán a töredéke illette meg őket.
Az idézett interjúból az is kiderül, hogy Iványi már egy ideje nem sok jóra számított azt Orbán-rezsimtől, más kisegyházak vezetőit viszont meglepte a jogfosztó intézkedés. ,,Olyanokat, akik sülve-főve együtt voltak a Fidesszel, kampányoltak mellette.
A jobboldal kétharmados győzelmét az Úr akarata beteljesüléseként értékelték. Meghallgatást nyertek az imáik – nyilván a Jóisten is fideszes.
Aztán jött a hideg zuhany, a kormány őket és egyházukat is körön kívülre lökte. Szegények teljesen összezavarodtak, fogalmuk sincs, hogy mit rontottak el. Hogyan eshetett meg velük ez a csúfság?” – fogalmazott.
Az ötéves Sophie Cruz,
aki mexikói bevándorlók gyermekeként született az Egyesült Államokban, egy a pápa által megáldott sok amerikai gyerek közül. Amikor Ferenc pápa a Fehér Ház gyepén mondott beszédében egy bevándorló gyermekének nevezte magát, sokan kaptak bátorítást tőle. A beszédet követő felvonuláson Sophie jelezte, hogy szeretne átadni egy levelet Ferencnek, aki megállíttatta a pápamobilt, arcon csókolta, megáldotta a kislányt, és átvette tőle a levelet. [A videófelvétel itt tekinthető meg.]
Sophie leírta, mennyire szomorú, mert attól tart, a szüleit, akik vele ellentétben nem amerikai állampolgárok, száműzik az országból. Arra kérte a pápát, segítsen, hogy a bevándorlók gyerekei ugyanolyan boldogan élhessenek együtt a szüleikkel, mint a többiek. A levélhez egy rajzot is mellékelt, amely bejárta a világsajtót.
Ferenc pápa vizet prédikál,
és vizet is iszik. Nem bort. Iványi Gábor csakúgy, és noha a MET a strasbourgi emberi jogi bíróság magyar kormányt elmarasztaló döntése ellenére sem érvényesítheti a jogait, hithű keresztényként bizonyára megbocsájtott Orbánnak. De – a menekültekről szólván – arra intett: ,,Ne kényszerüljünk ismét hetven évet várni arra, hogy boldogoknak, szenteknek vagy egyszerűen csak példaképeinknek láthassuk azokat,
akik inkább figyeltek az Istentől belénk oltott örök lelkiismeret szavára, mint az éppen aktuális politikai megfontolásokból született, az emberiességet figyelmen kívül hagyó jogszabályokra.
