Dugni látástól vakulásig – Catherine Millet a szexuális ragadozó


Nappal elismert kurátor, aki a francia értelmiség neves tagja, éjszaka viszont kielégíthetetlen hedonista, akinek szenvedélye a szex, legyen bárhol, bárkivel, bármilyen formában. A köztiszteletben álló Millet 2002-ben a nyilvánosság elé tárta pikáns szexuális életét, melyben szemérmetlenül avatja be az olvasót abba, hogyan tette magáévá a fél világot. Könyvét az erotikus irodalom egyik legfontosabb darabjaként tartják számon, mely női írótól addig nem tapasztalt nyíltsággal tárta fel a szerző szexuális életét.

Catherine Millet 1948-ban született Franciaországban, ahol sikeres karriert és biztos anyagi hátteret épített fel magának. Elismert kritikus és kurátor, emellett a modern és kortárs művészettel foglalkozó Art Press magazin alapítója is. A francia művészeti szcéna egyik jeles képviselőjéről első blikkre nem gondolná az ember, hogy úgy válogatja szexuális partnereit, mint más az alsógatyáját, azonban az intim részletekről ő maga rántotta le a leplet. 2002-ben publikált Catherine M. szexuális élete című könyve tornádóként söpört végig a világon és vált az erotikus olvasmányok egyik ikonikus példányává, Edmund White a női irodalom legexplicitebb művének nevezte.

Catherine-Millet-in-bed-001

Millet fiatal kora óta extrém és aktív szexuális életet élt. A nő 18 éves korában, első szeretője unszolására ismerkedett meg a csoportos közösüléssel. Egyre tágabb kalandozásokat tett a gruppenben (volt, hogy egy 150 fős orgián vett részt) és egy idő után gyakorlatilag mindenkivel lefeküdt, aki az útjába került. Szexpartnerei száma végtelenhez közelít, de elmondása alapján 49 olyan férfi van, akinek arcát vagy nevét felismerné.

Millet – aki a könyvben minden szorongás nélkül írja meg erotikus önéletrajzát – állítása szerint, amilyen szabad a szexben, olyannyira feszeng a „normális” életben. Az emberek ismerkedésének hagyományos formáit gyötrelmesen kínosnak véli, és minden olyan „előzetes rituálét” megvet, mint a flörtölés vagy az udvarlás. Ezzel indokolja, hogy egyből rátér a lényegre és az általa kellemetlennek vélt előzményeket átugorva, inkább rögtön lefekszik mindenkivel. Millet az orgiákban látta az unalom elleni gyógyírt, ezért válogatás nélkül közösült bárkivel, bármilyen formában.

Minden megengedett és az öröm önmagában nem cél. Soha nem érdekelt igazán a szex minősége.

A 2002-ben kiadott könyv a szerző szexuális életének állít emléket és a megdöbbentően őszinte és provokatív memoár hamarosan az egész világon bestseller lett. A műben Millet arcpirító módon darálja az olvasónak saját szexuális történelmét, kezdve a gyerekkori maszturbálásoktól a felnőtt kori orgiákig. Az író kendőzetlenül rántja le a leplet alkalmi partnereivel töltött pásztoróráiról: belecsöppenhetünk az asszony fantáziadús erotikus ámokfutásába, ahol a szerelem ismeretlen fogalom. A könyv mégsem közönséges, sőt sokszor inkább tárgyilagos, mivel a szexet nem az érzéki oldaláról ragadja meg: Millet sebészi pontossággal írja meg, majd elemzi az aktusokat, ahol érzelemnek helye nincs.

9221-catherine-millet

Bárhol csapjuk fel a könyvet, abban biztosak lehetünk, hogy szexuális aktusról fogunk olvasni, éppen ezért egy szuszra átrágni magunkat a művön szinte lehetetlen vállalkozás. Sokan azért tartják unalmasnak Millet könyvét, mert úgy gondolják, hogy az nem más, mint érzelemmentes aktusok leírásának gyűjteménye, mely szigorúan az asszony személyes tapasztalatainak felsorolását jelenti. Az irományból valóban hiányzik az érzékiség minimális szikrája is, ahogy Milletből valódi személyiségéből sem tudunk meg sokat, de ez – ahogy erre egy korábbi interjújában utal – tudatos.

A Catherine M. szexuális élete célja az volt, hogy magát a szexuális aktust a lehető legobjektívabban leírjam, bizonyos távolságokat betartva.

A műkritikus első regénye amolyan intellektuális pornóregény, ahol alaposan megismerhetjük az asszony orgiáinak szokatlan világát, de az érzelem ismeretlen fogalom.

Millet második regénye, A féltékenység (Catherine M. szexuális élete 2.) az első kifordított változata: a szex háttérbe szorul és előtérbe kerül az érzelem, konkrétan a féltékenység. Az írónő egy korábbi interjújában azt mesélte, hogy A féltékenység megírását azok a leleményes olvasók inspirálták, akik a az első regényben kiszúrták azt az egyetlen oldalt, melyben az írónő egy aprócska érzelmi kinyilatkoztatást megengedett magának:

Akik figyelmesen elolvasták az első könyvet, azok észrevették, hogy az egyik oldalon elengedtem egy féltékenységre utaló célzást. Sokan azt mondták, szeretnék erről többet is tudni, ezért teljesítettem az olvasóim elvárását.

Tény, hogy a második könyv nem durrantott akkorát, mint az első, mely nemzetközi szinten provokálta az olvasókat és az erotikus irodalom egyik mintapéldányává emelkedett. Aki szexuális praktikák megismerését várja az irodalmi pornográfia mesternőjétől, annak csalódni kell, viszont akik fogékonyak egy sikeres asszony furcsa szexuális szokásai iránt, garantál lesz az élmény.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!