Fragan Gehlker francia artista Camus-vel egyetértve boldog embernek látja Szisziphoszt, „akinek szívét betölti a csúcsokért vívott küzdelem”. Ilyen Gehlker is, aki az élet abszurditására irányítja a néző figyelmét előadásaiban: magasba fellógatott köteleken mászik fel és le, ugrik át egyikről a másikra, és miért? Semmiért. A mászásának nincs se célja, se értelme. Mert ha egyszer lent van, minek mászna föl? Ha pedig fönt van, akkor meg miért is mászna le? Nem csak céltalan, de értelem nélküli is. Súlytalan. És ebben a súlytalanságban bármi történik is, az azért van, hogy az ember örömét lelje benne. Csak hogy a teljes súlytalanság nem adatott itt a Földön, sem nekünk, sem Gehlkernek. Bármikor lezuhanhat, és olykor le is zuhan. De ahogy az életben, úgy itt sincs védőháló. Gehlker biztosítókötelek és védőháló nélkül végzi mutatványait: mert attól, hogy valami céltalan, még nem tét nélküli.
A magyar közönség május 26-án, 27-én és 28-án tekintheti meg az Üres című francia újcirkusz-előadást a Trafóban.
Az Üres első lépései 2009-ben születtek meg, amikor Gehlker szélsőséges elhivatottsággal gyakorolta az egyik legegyszerűbb cirkuszi mutatványt, a kötélen való fel- és lemászást. Ennek az abszurditását akarta megmutatni a projekt, és azt, hogy a küzdelem tényleg lehet olyan felszabadító, mint amilyennek Camus Sziszüphoszában látjuk.
Az előadáshoz 2011-ben csatlakozott a technikus-zeneszerző Alexis Auffray, aki görkorcsolyás-hegedűsként mozgatja a háttérben a szálakat.
Gehlkert itthon Schilling Árpád munkáin keresztül ismerheti a közönség. Schilling rendezte a francia CNAC cirkusziskolában Gehlkerék vizsgaelőadását, amelyet URBANRABBITs (Városi nyulak) címmel be is mutattak a Nagycirkuszban 2010-ben. Ezek után egy sor Krétakör előadásban szerepelt, a Trafóban pedig A Párt című interaktív zenés színház romantikus jelenetében is látható volt.
