Terry Hayes: Nevem Pilgrim – Libri Kiadó, 2016 – fordította Tóth Attila – 720 oldal, kemény táblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-310-308-1
Nem csodálkozom azon, hogy Roger Hobbs, a Ghostman szerző el van ragadtatva Terry Hayes regényétől. Az, amit a Nevem Pilgrim című regény felmutat, sokkal több annál, mint amit a thrillerek és kémregények fel szoktak mutatni! Hayes könyve elsősorban egy kitűnő regény, s – ha valakinek erre van igénye – csak másodsorban érdemes bármiféle szűkítő jellegű kategóriát ráerőltetni.
- A klasszika-filológia gyilkossá tesz
- Isten Fénye kipusztítaná az emberiséget?
- Jó gondolat herointanyáról feleséget választani?
- Műfajteremtő zseni vagy kamuíró George B. Marwell?
- Mondd, hogy szereCC
- Kristian Bang Foss: Az Audi a hatalom szimbóluma
- Kivágták a színésznők hangszálait
A két szálon futó történetet végig a soknevű titkosügynök szemszögéből olvashatjuk. Pilgrim (ez a név valahol a 300 oldal táján fordul először elő) elmeséli a saját élettörténetét, és ezzel párhuzamosan az ellenfél/ellenség életútjáról is beszámol. Utóbbi talán érdekesebb is, mint saját fordulatokban bővelkedő izgalmas élete: nem kétdimenziós szörnyeteget ábrázol, aki a Gonosz szolgálatába szegődött, hanem egy hús-vér embert, akinek motivációját feltárja és (talán) meg is érti. Mostanában, amikor a politika egyik hangsúlyos eszköze (megint) a kollektív démonizálás, egészen meglepő, hogy egy bestseller lapjain ezzel ellentétes gondolatokat találunk!
A Szaracén több mint terrorista: ember,
akinek nem csak bátorságát, de intelligenciáját is tiszteli Pilgrim, az ellenfél, akit nyugállományba vonult titkos ügynök létére maga az Egyesült Államok elnöke kér fel arra, hogy akadályozza meg azt az Amerika elleni támadást, amihez képest 9/11 végrehajtói – akiknek sikeréhez nagyban hozzájárult a titkosszolgálatok tök(él)etlensége – kőbaltás ősemberek.
A hihetetlenség határán mozgó történet másik erőssége, hogy a főhőst olyan emlékekből és tapasztalatokból álló ismereti- és érzelmi háló közepébe helyezi, ami messze túlmutat azon, amiben a bestsellerek esetében találkozni szoktunk. Van abban valami igazán megrendítő, hogy egy ilyen jellegű szövegben – többször is – szerepel az 1941 májusától 1944 szeptemberéig működő Natzweiler-Struthof koncentrációs tábor (amiről még magyar nyelvű google-találat is alig akad).
Az 1951-ben született Terry Hayes regényíróként csak most debütált, s bár olyan forgatókönyvíróként olyan sikerek vannak a háta mögött, mint a Mad Max széria több epizódja, a halálos nyugalom, vagy a Bankok Hilton, mégis igazi meglepetés, amit a Pilgrimben összehozott, nem viccel, amikor John Irvingre hivatkozva azt állítja:
Forgatókönyvet írni olyan, mint kádban fürödni; regényt írni olyan, mint az óceánban úszni.
A kémregény-, krimi- és thriller-elemek feszességének és újszerűségének (jogos) dicséretét meghagyom azoknak, akik erre gerjednek, inkább azt a különlegességet rángatnám elő, ami fölött mások talán elsiklanak. Pilgrim megfordul – Olaszország, USA, Szaúd-Arábia, Franciaország és Törökország mellett – Bulgáriában is, s az ott látottak kapcsán Terry Hayes főhőse ezt rögzíti:
…Más országokban a kamionok által használt főutak mentén plakátok sorakoznak végeérhetetlenül. Kelet-Európában prostituáltak, és belőlük is Bulgáriában van a legtöbb.
Több száz mellett elhaladtam; leginkább cigány lányok voltak alsóneműben és műszőrme bundában, kemény tekintetű gyerekek, akiknek az élete teherautók vezetőfülkéjére vagy személykocsik hátsó ülésére koncentrálódik. ha teherbe estek, szolgáltatásaikra már nem volt szükség, és nem kellett zseninek lenni annak felismeréséhez, hogy az országban az abortuszt végzők ipara jelentősen fellendült.
Porajmos, mondtam magamban, ahogy tovább mentem és felidéztem a roma szót, amelyet Bill mondott sok-sok évvel korábban: épp akkor láthattam az elnyeletés újabb formáját…
A Nevem Pilgrim esetében nem hazudnak a lelkendezők, s az is csak mérsékelt aggodalommal tölt el, hogy Matthew Vaughn rendezésében amerikai film készül a könyvből. Reményeimet táplálja, hogy a forgatókönyvet Terry Hayes írja…
