Kristian Bang Foss: Az Audi a hatalom szimbóluma

gonzalobaro

Kristian Bang Foss a Könyvfesztiválon is bemutatta első magyarul megjelent regényét, amelynek címe A halál Audival jár. A fanyar humorú regény elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját is, mi pedig erről a regényről kérdeztük a szerzőt.

Kristian Bang Foss: A halál Audival jár. Fordította: Bogdán Ágnes. Park, 2016.

A halál Audival jár két férfi kapcsolatáról szól: Waldermar egy nagyon beteg fiatalember, Asger pedig az ő ápolója lesz, miután kirúgják korábbi jól fizető állásából. Honnan jött a regény ötlete?

Gyakran a való életben végzett munkáim jelentik a kiindulópontot, ez igaz A halál Audival járra is: nagyjából egy éven keresztül dolgoztam egy mozgáskorlátozott ápolójaként, mielőtt a könyvet megírtam volna. A könyv és a való élet között egyébként nincs túl nagy hasonlóság, a regény legnagyobb része fikció, ahogyan a szereplőket sem a való életből vettem, viszont a külvárosi melózás alaphangulata innen jött. A srác, akivel én dolgoztam, szintén nagyon szeretett volna elutazni, de sosem tudott, így ugrott be az, hogy mi lenne, ha tényleg sikerült volna elutaznia – a regényben Waldemarnak és Asgernak sikerült maga mögött hagynia Dániát.

A főszereplőid nagyon elvágynak Dániából, pedig azért elég sok minden jól működik nálatok. Ugyanakkor hiába jó a szociális ellátás, mintha valami üresség lenne a szereplőkben, amit a körülöttük lévő emberek képtelenek megadni. Ez egy általános hangulat Dániában?

Őszinte leszek, fogalmam sincs. A könyvben inkább egy ember történetét szerettem volna megírni, és nem általában a mozgáskorlátozottakról akartam szólni. De az tény, hogy a jóléti államokban egyre inkább az a modell működik, hogy az átlag állampolgárok hátradőlhetnek, ha tisztességesen adót fizetnek: ezzel lerótták a kötelességüket, és nem kell már segíteni senkin, mert az állam úgyis megteszi.

Asger a másik főszereplő, aki nem beteg, viszont meglehetősen önsorsrontó életet él. Ahogyan elkezd ápolóként dolgozni, egyre inkább értékeli a körülötte levő dolgokat. Ez az új barátságnak köszönhető, vagy természetes fejlődés?

Én úgy érzem, hogy ez olyasmi, ami kettejük barátságának a következménye.

A regény egy pontján Asger és Waldermar elmennek egy temetésre, ahol a kissé szétszórt pap saját magáról kezd el beszélni a koporsó felett. Ez az egyszerre szomorú és vicces rész eléggé jellemző a regény humorára.

Igen, nagyon szeretek egyensúlyozni a vicces és tragikus dolgok között, és nagyon szeretem a realizmust az abszurditással keverni.

Asger Bruce Springsteen Nebraskáját hallgatja a regény elején, ami kitűnő aláfestő zene egy életközepi válsághoz. Ahogyan Waldemar ápolója lesz, a kedvenc közös zenekaruk a Misfits lesz. Aligha hiszem, hogy hasraütésszerűen választottad volna ezeket a lemezeket.

A Misfits elég egyértelmű választás volt, szerintem ők elég hasonló módon állnak hozzá a halálhoz, mint a főszereplők a regény bizonyos pontjain, és valahogy úgy is éreztem, hogy ez egy olyan zenekar, ami Asger személyiségéhez illik – valamint az sem volt mellékes, hogy mindketten illenek a zenekar nevéhez is. A Nebraska lemez onnan jött, hogy volt egy barátom, aki hasonló munkát végzett, mint a regény elején Asger, és ő nagyon szerette ezt a lemezt, amit én is kifejezetten kedvelek. De abban igazad van, hogy egy kicsit tényleg olyan az a lemez, mint egy kapuzárási pánik. Sosem gondoltam még erre!

A halál Audival jár, Asger pedig egy öreg Volkswagent vezet. Volt valami visszajelzés az autómárkáktól?

Nem, semmi. A második regényem egyébként egy raktárban játszódik, ami az Inwear nevű dán ruhamárkához tartozik. A kiadó ügyvédje elolvasta, mielőtt megjelent, de nem kért semmilyen változtatást. Azt hiszem, mindig van valami esélye annak, hogy az embert beperlik, de igazából ez nem nagyon izgat. Imádok márkákat használni a szövegeimben, aminek nagyon egyszerű az oka: a mindennapi életünk is tele van velük.

Miért pont Audi?

Az Audi a hatalom szimbóluma, amikor a regényt írtam, a dán miniszterelnök is azzal járt, ahogyan Angela Merkelt is ezzel szállították, amikor nálunk járt. És mivel a regény leginkább arról szól, hogy mit jelent az, ha az embernek van hatalma, és ehhez képest milyen a tehetetlenség, úgy éreztem, hogy a halálnak, azaz a könyvben megjelenő legnagyobb erőnek illene legalább egy Audit vezetnie.

A halál Audival jár az első magyarul megjelent könyved. Mennyire kap jellemző képet az írásodról ez alapján a magyar olvasó?

Mindhárom regényem eléggé más, még akkor is, ha vannak bizonyos dolgok, amik mindegyik könyvemben megjelennek. Ami igazán jellemző rám, az a sok vizuális leírás, és az a fajta humor, ami ebben a regényben is meglehetősen hangsúlyos.

2013-ban az Európai Unió Irodalmi Díját nyerted meg ezzel a könyvvel. Mi történt veled azóta?

Azóta két gyermekem született, és elköltöztem Berlinből, ahol akkoriban életem. Most újra Koppenhágában élek, és azon igyekszem, hogy minél több energiámat tudjam az írásra fordítani.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!