Kristian Bang Foss a Könyvfesztiválon is bemutatta első magyarul megjelent regényét, amelynek címe A halál Audival jár. A fanyar humorú regény elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját is, mi pedig erről a regényről kérdeztük a szerzőt.
Kristian Bang Foss: A halál Audival jár. Fordította: Bogdán Ágnes. Park, 2016.
A halál Audival jár két férfi kapcsolatáról szól: Waldermar egy nagyon beteg fiatalember, Asger pedig az ő ápolója lesz, miután kirúgják korábbi jól fizető állásából. Honnan jött a regény ötlete?
Gyakran a való életben végzett munkáim jelentik a kiindulópontot, ez igaz A halál Audival járra is: nagyjából egy éven keresztül dolgoztam egy mozgáskorlátozott ápolójaként, mielőtt a könyvet megírtam volna. A könyv és a való élet között egyébként nincs túl nagy hasonlóság, a regény legnagyobb része fikció, ahogyan a szereplőket sem a való életből vettem, viszont a külvárosi melózás alaphangulata innen jött. A srác, akivel én dolgoztam, szintén nagyon szeretett volna elutazni, de sosem tudott, így ugrott be az, hogy mi lenne, ha tényleg sikerült volna elutaznia – a regényben Waldemarnak és Asgernak sikerült maga mögött hagynia Dániát.
A főszereplőid nagyon elvágynak Dániából, pedig azért elég sok minden jól működik nálatok. Ugyanakkor hiába jó a szociális ellátás, mintha valami üresség lenne a szereplőkben, amit a körülöttük lévő emberek képtelenek megadni. Ez egy általános hangulat Dániában?
Őszinte leszek, fogalmam sincs. A könyvben inkább egy ember történetét szerettem volna megírni, és nem általában a mozgáskorlátozottakról akartam szólni. De az tény, hogy a jóléti államokban egyre inkább az a modell működik, hogy az átlag állampolgárok hátradőlhetnek, ha tisztességesen adót fizetnek: ezzel lerótták a kötelességüket, és nem kell már segíteni senkin, mert az állam úgyis megteszi.
Asger a másik főszereplő, aki nem beteg, viszont meglehetősen önsorsrontó életet él. Ahogyan elkezd ápolóként dolgozni, egyre inkább értékeli a körülötte levő dolgokat. Ez az új barátságnak köszönhető, vagy természetes fejlődés?
Én úgy érzem, hogy ez olyasmi, ami kettejük barátságának a következménye.
A regény egy pontján Asger és Waldermar elmennek egy temetésre, ahol a kissé szétszórt pap saját magáról kezd el beszélni a koporsó felett. Ez az egyszerre szomorú és vicces rész eléggé jellemző a regény humorára.
Igen, nagyon szeretek egyensúlyozni a vicces és tragikus dolgok között, és nagyon szeretem a realizmust az abszurditással keverni.
Asger Bruce Springsteen Nebraskáját hallgatja a regény elején, ami kitűnő aláfestő zene egy életközepi válsághoz. Ahogyan Waldemar ápolója lesz, a kedvenc közös zenekaruk a Misfits lesz. Aligha hiszem, hogy hasraütésszerűen választottad volna ezeket a lemezeket.
A Misfits elég egyértelmű választás volt, szerintem ők elég hasonló módon állnak hozzá a halálhoz, mint a főszereplők a regény bizonyos pontjain, és valahogy úgy is éreztem, hogy ez egy olyan zenekar, ami Asger személyiségéhez illik – valamint az sem volt mellékes, hogy mindketten illenek a zenekar nevéhez is. A Nebraska lemez onnan jött, hogy volt egy barátom, aki hasonló munkát végzett, mint a regény elején Asger, és ő nagyon szerette ezt a lemezt, amit én is kifejezetten kedvelek. De abban igazad van, hogy egy kicsit tényleg olyan az a lemez, mint egy kapuzárási pánik. Sosem gondoltam még erre!
A halál Audival jár, Asger pedig egy öreg Volkswagent vezet. Volt valami visszajelzés az autómárkáktól?
Nem, semmi. A második regényem egyébként egy raktárban játszódik, ami az Inwear nevű dán ruhamárkához tartozik. A kiadó ügyvédje elolvasta, mielőtt megjelent, de nem kért semmilyen változtatást. Azt hiszem, mindig van valami esélye annak, hogy az embert beperlik, de igazából ez nem nagyon izgat. Imádok márkákat használni a szövegeimben, aminek nagyon egyszerű az oka: a mindennapi életünk is tele van velük.
Miért pont Audi?
Az Audi a hatalom szimbóluma, amikor a regényt írtam, a dán miniszterelnök is azzal járt, ahogyan Angela Merkelt is ezzel szállították, amikor nálunk járt. És mivel a regény leginkább arról szól, hogy mit jelent az, ha az embernek van hatalma, és ehhez képest milyen a tehetetlenség, úgy éreztem, hogy a halálnak, azaz a könyvben megjelenő legnagyobb erőnek illene legalább egy Audit vezetnie.
A halál Audival jár az első magyarul megjelent könyved. Mennyire kap jellemző képet az írásodról ez alapján a magyar olvasó?
Mindhárom regényem eléggé más, még akkor is, ha vannak bizonyos dolgok, amik mindegyik könyvemben megjelennek. Ami igazán jellemző rám, az a sok vizuális leírás, és az a fajta humor, ami ebben a regényben is meglehetősen hangsúlyos.
2013-ban az Európai Unió Irodalmi Díját nyerted meg ezzel a könyvvel. Mi történt veled azóta?
Azóta két gyermekem született, és elköltöztem Berlinből, ahol akkoriban életem. Most újra Koppenhágában élek, és azon igyekszem, hogy minél több energiámat tudjam az írásra fordítani.
