Akira Kurosawa: Derszu Uzala (1975), Oroszul: Derszu Uzala, Angolul: Dersu Uzala: The Hunter, Japánul: Deruszu Uzaara
Írta: Ferber Katalin
A Dodeszkaden című filmje pénzügyi kudarca és az öngyilkossági kísérlete után Kurosawa évekig nem készített filmet. A most tárgyalt film az 1923-ban oroszul megjelent, Vlagyimir Arszenyev által írt memoár filmes adaptációja egy nomád vadászról, Derszu Uzaláról. Kurosawát évtizedek óta foglalkoztatta a napló megfilmesítése, de erre különböző okokból nem került sor.
Ez volt az első 70 milliméterre készített és szovjet-japán koprodukcióban készült filmje.
Arszenyev, a Kapitány kormánymegbízásra 1902-ben néhány katonával Szibéria távol-keleti részén végez földméréseket. Expedíciója során találkozik Derszuval, aki nomád életet élő vadász. Családját egy járvány miatt elvesztette, egyedül él évek óta az erdőben és vadászatból tartja fenn magát.
Derszu vállalja, hogy segít a Kapitánynak. Az első napokban nemcsak kinevetik, hanem primitív tudatlan embernek hiszik, de gyorsan kiderül, hogy a vadász nagyszerű ember, a természet minden csodáját és rettenetét jól ismeri, ő maga is a természet része, s ezért hiányzik belőle az irigység, az önző és romboló szemlélet.
A tundrán megmenti Arszenyev életét. Az expedíció befejeződik, s elválnak újaik. Három évvel később, 1907-ben egy másik terület feltérképezésekor a Kapitány újra találkozik Derszuval, s akkor lesz a nézőknek is világos, hogy a két ember között mély barátság szövődött. Nemcsak azért, mert Derszu megmentette a Kapitányt a fagyhaláltól, hanem mert Arszenyev az első expedíciója alatt felfedezett valami teljesen mást. Ez az ember és a természet harmonikus viszonya, melyet Derszu magyarázott el neki. A második expedíció alatt egy tigris követi őket, Derszu kénytelen lelőni, de meggyőződése, hogy a bosszú nem marad el, jön majd egy másik tigris, amelyik megöli őt. Így teremti meg az egyensúlyt a természet, legalábbis Derszu szerint.
Nem sokkal ezután lesz egyértelmű, hogy Derszu megöregedett, látása megromlott, s emiatt kénytelen elfogadni Arszenyev ajánlatát, hogy költözzön hozzá Habarovszkba. Senyved a városi élettől, nem való neki, láthatóan nem tud elfoglaltságot találni magának, mert mindaz, ami a nomád élet elengedhetetlen része, az tilos a városban. Nem vághat ki fákat, hogy a szabadban tüzet rakhasson, és nem építhet magának kunyhót. Hiába szereti Arszenyevet annak feleségét és kisfiát, belátja, hogy vissza kell mennie a természetbe, mert ő csak ott tud élni. Arszenyev búcsúzóul egy új puskát ajándékoz neki.
Nem sokkal a vadász távozása után távirat érkezik Aszenyevhez, melyben a hatóság arra kéri, hogy azonosítson valakit, akit megöltek. Az ő névjegyét találják meg ugyanis az elhunyt zsebében, s Arszenyev szomorúan ismeri fel Derszu Uzalát.
A rendőrtiszt vélelmezi, hogy a nomád vadászt valaki a puskája miatt ölte meg.
A film meghozta a rendezőnek az újabb sikert. A Szovjetunióban több mint húsz millió jegyet adtak el rá, elnyerte a fődíjat és a FIPRESCI díját a moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon, majd 1976-ban megkapta az Oscar-díjat a legjobb külföldi filmek kategóriájában. A film pénzügyi tekintetben is siker volt, s ennek köszönhetően Kurosawa újabb filmeket készített: ismét termékeny időszak elé nézett.
Nehéz négy évtized távlatából beleképzelnünk magunkat a hetvenes évek ízlésvilágába, a filmek fogadtatásába. Mégis meggyőződésem, hogy a rendező előző filmje, a Dodeszkaden és a Derszu Uzala ugyanarról szól, csak másként.
Kurosawát ugyanis mindkét film rendezésekor ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, ez pedig a technológiai fejlődés, a modernizáció és ennek nem kívánt következményei. A Dodeszka`den a fejlődés láthatatlan veszteseiről, a Derszu Uzala pedig az ember és a természet ellenséges viszonyáról szól. Derszu része annak a természetnek, melyet Arszenyev és csapata feltérképez. Ők nem értik a természet hangjait, figyelmeztetéseit és ellenállását az emberi akarattal szemben. Derszu számára a természet minden eleme él, érti a nyelvét, s éppen ezért tud segíteni a Kapitánynak.
A film első jelenetében Arszenyev keresi a három évvel korábban eltemetett barátja sírját, amit azért nem talál, mert vasúti síneket fektettek le a helyén. Derszu Uzala, az élő, lélegző természet titkainak tudója pedig a technológia miatt hal meg, mert vadonatúj, modern puska van nála.
Kurosawa nem készített soha vallásos tárgyú filmet. A Derszu Uzala azonban azt a spirituális szemléletet idézi, mely saját hazájában, Japánban ma is rengeteg ember számára ad válaszokat és segít a természeti jelenségek magyarázatában és elviselésében.
