+ Film

E film miatt lett öngyilkos Kurosawa

kurosawa

Kurosawa filmje a vesztesekről szól, mégpedig a gazdasági növekedés nem kívánt, s okkal rejtegetett veszteseiről. Mintha nem is a szervezett, rendezett, patyolattiszta Japánban lennénk. De ez is Japán, mégpedig a láthatatlan Japán – Ferber Katalin írása

Dodes ‘ka-den (1970), rendezte: Akira Kurosawa

Shugoro Yamamoto “Kisetsu no nai machi” (A city without seasons) magyarul “Egy évszakok nélküli város” filmes adaptációja.

Írta: Ferber Katalin

Ez volt az első színes filmje a mozgókép egyik legnagyobb varázslójának, s meg kell vallanom, hogy a Dodes ‘ka-dent Kurosawa legnagyobb filmjének tartom. Természetesen minden műalkotás befogadása személyes, így remélhetően ma, ötvenhat negyvenhat évvel a film bemutatója után nemcsak én, hanem mások is értik, miért fogadta a hazai, azaz a japán filmes világ és kritikusai felháborodással és leplezetlen elutasítással a filmet.

A hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje Japán gazdasági világsikereinek a korszaka. Ekkor már nemcsak a tranzisztoros rádióról ismerte a nyugati világ a szigetország teljesítményét. A japán kormány elégedetten állapíthatta meg évi jelentésében, hogy a történelem legnagyobb gazdasági növekedését érte el az ország. A film azonban, egyetlen jelenetet kivéve, nem mutat meg semmit ebből a fantasztikus eredményből.

Szeméttelepen élők mindennapjait látjuk. A film címe a szellemi fogyatékos fiú képzelt vonatvezetői mondókája, a Dodeszka-den. Ez a film ritmusa, s mint szinte minden, ez is a képzelet világának egyik eleme.

A fogyatékos kamaszfiú édesanyjának imájával kezdődik a film. Az anya kétségbeesetten fohászkodik fia gyógyulásáért, helyzetük némi javulásáért, melyhez a fiú is csatlakozik, bár ő anyja rosszkedvét kívánja elűzni az imával. Aztán munkába indul, hisz képzelt szerelvénye nem várhat. Fehér kesztyűt húz, a vasutasok elképzelt sapkáját a fejébe nyomja, s indulhat a műszak. Nagyvárosban vagyunk, a vonat a mindennapi élet elengedhetetlen része, és sokak álma, így ezé a kamaszfiúé is.

Szeméthegyek között élnek a lecsúszottak, a munkát nem, vagy csak alkalmilag találók, az alkoholba menekülők, és egy álmodozó férfi egy kisfiúval: itt szinte mindenkit csak az álmai és vágyai tartanak életben. A közösségnek bölcse szétválasztja a verekedőket, életkedvet ad az öngyilkosságra készülőnek s így megmenti, de ő épp olyan reménytelen helyzetben van, mint a többiek. Van egy másik férfi is, aki némán rongyokat gyűjt, majd gondosan szétszabdalja őket, tekintete halott s mindenki rémülten rohan el előle.

A kisfiú, akit egy idősebb férfi vesz magához, s  aki igazán csöppecske, mindennap a fényárban úszó főváros konyháin gyűjti össze a maradék ételt, s viszi vissza gyámolítójának, aki egy gyönyörű házról álmodik, miközben autómaradványok között élnek.

kurosawa

Szinte mindenki megnyomorított itt. Aki nem fizikailag, az lelkileg nem tudja kiheverni mindazt a szörnyűséget, ami addigi életében történt vele. A telepen nincs segítség és remény sincs. Az asszonyok egy csapot ülnek körbe, az a telep központja, mint alig néhány évtizeddel korábban a falusi kutak voltak.

Egymás feleségét használja két férfi, a cipészmester, aki tudja, de nem mondja, hogy sok gyereke közül talán egyiknek sem ő az apja. Ráadásul nála jóval fiatalabb felesége várja a következő gyereket.

A nyelv, melyet a szereplők beszélnek, kétségtelenül a “tisztátalanok” (japánul burakumin) nyelve. A láthatatlan kaszt a tizenhetedik század korai éveitől kezdve törvénybe foglaltan létezik Japánban. Eredetileg minden, a buddhizmus által tiltott foglalkozást űzők (hóhérok,halottmosók, sírásók, cserzővargák) településekről való kitiltását jelentette. A tisztátalan közösségek teljes zártsága magától értetődő volt ettől kezdve. Tisztátalan nem házasodhatott, csak tisztátalannal, negyedeik ma is nagyrészt ugyanott vannak, mint négy évszázaddal ezelőtt.

Az idők folyamán e kasztot gyarapították az illegális bevándorlók, a lecsúszottak, s bár az elmúlt évtizedekben a kormány megpróbált javítani a burakumin közösségekben élők helyzetén, a társadalom el- és befogadóképességét sajnos egy rendelettel nem lehet megváltoztatni

Kurosawa filmje a vesztesekről szól, mégpedig a gazdasági növekedés nem kívánt, s okkal rejtegetett veszteseiről. Azaz volt világszerte elismerést kiváltó növekedés, de a “siker” váratott magára, mert a gazdasági fejlődés nem párosult az életminőség javulásával. Zavarbaejtő és szégyenletes nyomor, szegénység, kilátástalanság. Mintha nem is a szervezett, rendezett, patyolattiszta Japánban lennénk. De ez is Japán, mégpedig a láthatatlan Japán.

A Dodeszkaden mindössze egyetlen díjat nyert Belgiumban, de hatalmas pénzügyi bukás volt. Kurosawa  kétségbeesésében 1971-ben öngyilkos lett. Szerencsére megmentették. Négy évig nem készített filmet, majd 1975-ben a (volt) Szovjetunióban, koprodukcióben elkészült a Derszu Uzala. E film világsikerének és bevételeinek is köszönhető, hogy Kurosawa visszatért hivatásához, a filmhez.

Akira Kurosawa száztizenhat százhat évvel ezelőtt született, 1910 március 23-án.  Ezzel az írással köszöntöm.

4 hozzászólás

4 Comments

  1. VideoDream

    2016-03-13 - 11:14

    Köszönöm a cikket, a filmet feltettem a megnézendők listájára.

    A számok azonban makacs dolgok – vagy ez az írás tíz évvel megelőzte önmagát…? (A filmet nem ötvenhat éve, hanem negyvenhat éve mutatták be, Kuroszava pedig nem száztizenhat, hanem százhat évvel ezelőtt született.)

  2. Bad Pritt

    2016-03-13 - 14:33

    Ifjúkoromban nagyon szerettem ezt a filmet, többször is megnéztem (még nem volt videó, mindannyiszor el kellett menni moziba). Olvastam, hogy milyen nagy bukás volt, nem is értettem, hogy miért. Ennek a cikknek köszönhetően most már tudom. Pár éve újra láttam, most is élmény volt.

  3. belucsi

    2016-03-13 - 18:24

    Bevallom férfiasan ,életem egyik legmegdöbbentőbb filmje volt.Igaz …fiatalon láttam először,azután jó pár évvel késöbb ujra és ujra megnéztem.

  4. István

    2016-03-16 - 11:28

    A cikk írója nincs tisztában a magyar nyelvvel. Ha valaki öngyilkos lett, az azt jelenti, hogy véget vetett az életének, belehalt, kaput. Ha nem halt bele, akkor csak megkísérelte.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top