A XXI. századi túlvilágon sem áll meg az élet

Benyák Zoltán: A nagy illúzió – Atheneaum Kiadó, 2016 – 368 oldal, kartonált kötés – ISBN 978 963 293 523 2

Isten és ember között régóta folyik a vita, hogy ki kit teremtett saját képére és hasonlatosságára. Talán könnyebben eldönthető a kérdés, mely a túlvilág milyenségét firtatja, hiszen a szerzők a vallás- és kultúrtörténet kezdeteitől fogva többször nekiveselkedtek a feladatnak. Nem meglepő módon – konkrét ismeretek hiányában – a túlvilági helyzet mindig-mindig levezethető volt az evilági állapotokból, s így többet árult el az élőkről, mint a holtakról. Dante művét aligha kell bemutatni, s az előzmények között csak elfeledettsége okán érdemes megidézni Balkányi Szabó Lajos Utazás a másvilágon című munkáját (Debrecen, 1854).

Hamis lehet az a halál,
Hogy az bárkit, bárhogy talál,
Legyen császár, gróf vagy báró,
Király, vagy kóldulni járó,
Legyen szomjan, legyen éhen,
Járt paripán vagy tehénen,
Gyalog, hintón vagy a bakon:
Őkeme csak csípi nyakon,
S ugy ellódítja hazulról,
Hogy sem erről sem amarról
Soha többé róla sem szél,
Sem a madár hírt nem beszél…

…csak az író – esetünkben Benyák Zoltán – lehet az, aki hírt hoz a túlvilágról! Nem egy akármilyen túlvilágról, hanem a XXI. században érvényes túlvilágról, mely legalább annyira hihető, mint a korábbiak. Benyák – elődeitől eltérően – nem maga vállalkozik a túlvilági utazásra, hanem főhőst kreál, aki helyette/helyettünk részese lesz a hihetetlen utazásnak. ITT BELEOLVASHATSZ! Tom Pastor tehetséges, de sikertelen festőművész az, aki hiányos emlékekkel arra ébred, hogy meghalt. Nina személyében segítőt (révészt) talál, aki egy Chevy Chevelle-ben furikázza Tomot a földrajzi relációktól megszabadított túlvilági térben. Persze, a regény folyamán Nináról és a többi felbukkanó szereplőről – így a halál utáni halálként tevékenykedő Keselyűemberről is kiderül – hogy Tom (halál előtti) életének fontos szereplői.

A túlvilágon uralkodó, átláthatatlanságában is logikus káosz Benyák Zoltán legnagyobb találmánya. Az író úgy tesz, mintha a történet mögött nem állna semmiféle koncepció, s közben pedig – mint a végén az Olvasó is megtudja – pontosan tudja, melyik mozzanattal mi a szándéka. Valami ilyesmi történik akkor is, amikor megjelenik egy-egy híres figura Tom Pastor túlvilágában: vannak, akik éppen csak feltűnnek, mint Edgar Allan Poe, Walt Whitman, Hemingway vagy Kurt Cobain, s van, aki a történet részévé válva adja saját lényegét, mint Salvador Dali.

Apró jeleneteken hajszolja végig hősét a szerző, s közben egészen komollyá válik az életjáték. Kiderül, hogy a halál utáni élet tétje legalább akkora, mint a halál előttié, s a halálról is kiderül, hogy egy újabb lehetőség.

Benyák Zoltán regénye olvasmányélményként felszabadító hatású, de azért őszintén kíváncsi lennék arra, mihez kezd vele egy dogmákon edzett teológus, akinek nem kenyere az immanens világ aktuális állapota. Talán, ha nem akarná/merné tagadni a Benyák-féle túlvilágot, akkor A nagy illúziót a katolikusok Purgatóriumával próbálná magyarázni. Ez csak azért macerás, mert a Mennyek országának, vagy a Pokolnak abban a világban sincs több nyoma, mint ideát.

Ez végülis jó hír, nem?