Ezt a levelet majdnem pontosan 14 évvel ezelőtt írta Jancsó Miklós és Grünwalsky Ferenc Orbánhoz és szüleihez. Elővettük, mert nem kevés előrelátást és bölcsességet tartalmaz, szóljon bármelyik országvezetőhöz, aki vízióiba kerget egy egész országot.
Levél Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek
Tisztelt Orbán Viktor/Viktor!
Önnek/Neked írjuk ezt a levelet, azért Önözünk/tegezünk, mert Ön/te is így beszéltél a Testnevelési Egyetemen. Egyikünk 80 éves múlt, másikunk 60 lesz. Sok mindent láttunk, sok mindent megéltünk.
Szeretnénk néhány kérdést feltenni Neked. Tizenkettőt.
Tisztelt Orbán szülők, egyúttal Önökhöz is fordulunk, hiszen a legélesebben talán Önök látják, miket mondd, tesz fiúk, a gyermekük. Érkeznek az SMS-üzenetek: “Orbán Viktor szeret Téged!” És a telefon kijelzőjén ott a képe.
Kedves szülők, elképedésünkben fordulunk Önökhöz. Nyilván hallották, mit mond a gyerekük. Néha miket beszél. Feltámadt volna népünk bölcs vezére, Rákosi Mátyás, és tanítómestere, Sztálin, és a személyi kultusz?
Ennek az országnak komoly feladatai vannak, és ezek egész embert, felelős gondolkodást kívánnak meg mindenkitől. Jó munkát, odafigyelést, terveket és tetteket. Nem víziókat.
Viktor!
Kérünk, ne kapkodj, ne hisztériázz, ne fogd másokra a hibáidat, és ne beszélj összevissza. Az ember őrjöngő hívek nélkül is fölmérheti a gondjait. Így válik felnőtté. A szüleid szeme előtt is kérünk, hogy se te, se a barátaid ne próbáljatok bátorságra, merészségre, kitartásra biztatni egy egész népet, amely több száz éve gyakorolja ezt. És ne oktassatok ki olyanokat, generációkat, akik életük nagy részét nélkülözésben, nagyobb nehézségek között harcolták, dolgozták, élték végig, mint amiket te valaha megéltél. Szemtelenség és butaság részetekről bátorságról, kitartásról, jövőbe vetett hitről prédikálni Magyarország népének, olyan embereknek, akik csak a XX. században háromszor építették újra ezt az országot, kétszer ásták ki a romokból és építették fel Budapestet – éhezve, fázva, önzetlenül. Túlélték a politika különböző őrjöngéseit, és egész életükkel, a munkájukkal bíztak a jövőben, különben ti – te sem – nem születtetek volna meg.
Kérdezd meg anyádat, apádat, hányszor hallották már ezt a szöveget: “a felső határ a csillagos ég”, “a jövőt építjük”, “az új kor elkezdődött” stb. stb…
Ennek a népnek hirdetitek/szónokolod, hogy majd ti/te megmutatjátok nekik, hogy mindent lehet, csak akarni kell!
Ez a kulcsszavatok. Az akarat. (Das Willen.) Akarni, akarni, merni kell. És akkor minden meglesz, meglehet! Szebb jövő, szép ország, nagyot álmodás. Sőt! Minden, ami van, lesz, az: Az akarat diadala.
(Macht des Willens.)
Viktor!
Ez Leni Riefenstahl filmjének címe, ami az 1934-es náci pártgyűlésről készült.
Kellemetlen hasonlóság a nagyravágyásban, a mértéktelen hatalomakarásban.
És a telefonokon érkeznek a Hivatal üzenetei: “Orbán Viktor szeret Téged!”
“Gyáva oroszlán, harcias nyúl, bőgő elefánt, áspiskígyók – távozzatok erdeinkből” – mondanák a gályarab prédikátorok, ősi hőseink. Ilyen vezér-világ már volt, és nincs helye többé.
De nézzük a kérdéseket:
1. Kijelentheti-e valaki/bárki magáról (pártja róla), hogyha nem ő lesz az ország vezetője/miniszterelnöke, akkor Magyarország rossz útra tér?
NEM
2. Mondhatod-e te, Viktor, azt, hogyha az országban kb. 3 millió ember nem rád, nem a te pártodra szavaz, akkor veszélyben “A családunk. A gyermekeink. Az emberi méltóságunk. A szabadságunk. A hitünk. És a hazánk. (…) mindezt most meg kell védenünk!”
NEM
3. Magyarországon nincs rossz gazdasági helyzet, nincs természeti katasztrófa, amely pusztulással fenyegetne, és külső ellenség sem támadt reánk. Szabad-e olyan hangulatot szítanod, mintha veszélyben lenne a haza?
NEM
4. Van-e jogod egy demokráciákban szokásos választás idején először mások ellen uszítani, polgárháborús hangulatot, tömeghisztériát kelteni, aztán szeretetről prédikálni?
NEM, NINCSEN
5. Megtörténhet-e egy demokratikus országban, hogy az iskolákban osztályfőnöki órán kikérdezik a gyerekeket arról, kire szavaztak a szüleik, és azok számára, akik nem a kormányzópárt listájára szavaztak, külön meggyőzési órát tartanak és feladatul adják, hogy térítsék jó útra a szüleiket. Kérdőre vonják őket, sikerült-e a kormánypárt mellé állítani
apjukat, anyjukat. Szabad-e ilyenkor felelős vezetőként ezt mondanod?
NEM
6. Épeszű dolog-e az embereket (mint Grósz Károly annak idején) azzal ijesztgetni, hogy minden elért eredmény, minden jó összeomlik, ha nem a te kezedben és pártod kezében van a kormányzás joga?
NEM
7. Van-e jogod a hatalmadat ennyire félteni? Van-e jogod a nemzeti színeket, a kokárdát kisajátítani?
NEM, NINCSEN
8. Prófétának éreznéd magad?
NEM VAGY AZ.
Istenkáromlás lenne tőled. Mindenkiben lakozik egy kis Messiás, de ha előbújik belőle, ott kezdődik a baj.
9. Egy egész országnak állandóan jelszavak (3 kerék, 4 kerék stb.), kampánytervek, politikai hirdetések között (újabb ötleted szerint: “induló vonatok között, egy pályaudvaron”) kell-e élni?
NEM. MINEK?
10. Viktor! Megkérdeztétek a nőket, milyen élethez lenne kedvük? Tudod, milyen életet, szerepet szántok nekik? Végiggondoltad a családon belül ezt a helyzetet?
Azt hisszük: NEM
11. Biztos vagy abban, hogy a gyermekeid a te elképzelésed szerinti “polgárok” szeretnének lenni? Tudod azt, hogy az ország felének erre lehetősége sincs? A te kerekes jelszavad a nép között csak vicc vagy keserű tréfa tárgya. Végiggondoltad, hogy mint fiatal ügyvéd miből tartanál el négy gyermeket? Megtehetnéd?
NEM. Mindenki tudja.
12. Szerinted az elmúlt években mely fiatal emberek tudtak meggazdagodni? Kinek lehetett három-négy nem nélkülöző gyermeke? Kiket sújtott az az általad oly sokat idézett gazdasági krízis?
Tapasztalatod szerint az elmúlt években fiatal emberekből tisztességes munkával lehetett valaki gazdag és vagyonos? Vehetett ingatlanokat, vállalatokat, termő- és szőlőföldeket?
Lehetett belőle pártvagyonos, média tanácsadó vagy felsőbb vezető?
NEM. Ezt is mindenki tudja.
Viktor!
Térjünk vissza az Önözésre. Ön e percben még az ország miniszterelnöke. Lehet, hogy az is marad. Ez nem változtat azokon a dolgokon, amiket pontokba szedtünk. Öntől függ, hogy ezeket meggondolja, bármilyen pozícióban legyen is.
Azért mondtuk el nyíltan, mert ezekről mindenki tud és beszél. Önön különösen nagy felelősség van, mert Önön is múlik, hogy ezek tisztázása helyett ne egymásnak uszítsa az embereket. A szegényebbeket. Magyarország polgárait.
Tisztelt Orbán szülők!
Elnézésüket kell kérjük, hogy Önökhöz is fordultunk, de abban reménykedünk, hogy jó szokás szerint Önök talán szót értenek a gyermekükkel, hová vezet miniszterelnök-vezérként hisztérikus tömeggyűléseket rendezni, országromlásról szónokolni.
Gondoljuk, Önök is láttak már ilyeneket, és az erre az útra lépő
vezérek sorsát is ismerik. Még nincs késő. Talán.
Végül kérünk mindenkit, minden felnőtt embert, hogy ne dőljön be semmilyen, se suttogó, se üvöltöző propagandának, se ijesztgetésnek.
Magyarországon nincs válság, nincs háború – választások vannak. Van, aki nyerni fog, van, aki veszíteni – ilyen a demokrácia. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni: az országot, a jövőt mindannyian építjük, bármit mondanak is egyes politikusok.
Szavazzatok!
Budapest, 2002. április 14.
Jancsó Miklós
Grunwalsky Ferenc
