+ Film

Röhrig Géza: Az Oscar-díjátadó éjszakája összehozta a magyarokat

A sonderkommandósok a titkos jegyzeteket úgy ásták el, hogy többnyelvű előszót írtak hozzá – mint Radnóti a Bori noteszéhez – az utókor, a megtalálók számára, hogy ránk örökítsék a gyilkolás részleteit, amelyeket a nácik örök feledésre akartak ítélni − mondja a történész.

A Sony Pictures Classic már Cannes-ban kijelentette, hogy az Oscarig akarják elvinni a Saul fiát. Megtörtént. Az Oscar-díj megkoronázta a film és alkotócsapata addig is páratlan sikerét. Ezzel lezárult egy történet, de elkezdődött egy másik. György Péter esztéta egy nyári közönségtalálkozón azt mondta: Magyarországon eddig nem született olyan nemzeti konszenzuális film, mint amilyen például a lengyeleknél Andrzej Wajda Katyńja volt. A mi konszenzuális filmünk a Saul fia lehet. Amint az a hollywoodi diadal után tartott budapesti sajtótájékoztatón is kiderült, talán valóban elindultunk ebbe az irányba.

Fotó: MTI

Fotó: MTI

Vági Zoltán, a film történész szakértője elmondta: még sok fehér folt van a holokauszt történetében, amelyek sajnálatos módon bennünket magyarokat különösen érintenek. ,,Az alkotók folyamatosan próbáltak alázattal közelíteni ahhoz, hogy 430 ezer magyar embert nyolc hét alatt elvittek Auschwitz-Birkenauba.

Amikor Röhrig Géza a film jeleneteiben a halott gyermeket vitte, sokunknak az volt az érzése, hogy nem egy, hanem az a százezer magyar gyerek van a kezében, akik ott voltak a 430 ezer deportált között, és akiknek a túlnyomó többségét a megérkezésük után néhány órán belül elgázosították. Az egyik nagy fehér folt az, hogy kik voltak ők

− fogalmazott. ,,Nem tudom, észrevették-e, − folytatta Vági − , hogy a filmben a gyermeknek nincs neve. Nem csak neki nincs, hanem a többi százezer magyar gyereknek sincs. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a közeljövőben elindítja a Saul gyermekei programot, amelynek az a célja, hogy a százezer gyermek nevét megpróbáljuk összegyűjteni. A program fővédnöki posztját − nomen est omen − Nemes Jeles László vállalta; ez nemes cselekedet. Természetesen a szülőkről sem fogunk megfeledkezni.

Európai ország nem feledheti a halottait. Akár Auschwitzban ölték meg őket, akár a Don-kanyarnál haltak meg a hóviharban vagy a Gulágra hurcolták őket. A Saul fia nagyon sokat tett, talán többet mindenki másnál azért, hogy ezeket a halottakat újra visszahozzuk a nemzeti emlékezetbe.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Vágitól azt is megtudtuk: úgy érezték, hogy azt az információmennyiséget, amit össze kellett gyűjteniük ahhoz, hogy a film ilyen színvonalon készülhessen el, érdemes megosztani a közönséggel.

Készül egy összefoglaló jellegű, tudományos igényességű munka, amelynek az a célja, hogy a Magyarországról Auschwitzba hurcolt 430 ezer, az ott megölt 300-350 ezer ember, illetve a különböző halált halt 100 ezer gyerek sorsát közérthető formában ismertesse.

A könyv egy, a Jelenkor Kiadónál megjelenő, a Saul fia történeti hátterét, a film keletkezését és témáját feldolgozó sorozat egyik darabja lesz. Az első kötet már meg is jelent: a francia filozófus és művészettörténész, Georges Didi-Huberman 2015 augusztusában egy 25 oldalas esszélevelet írt Nemes Jeles Lászlónak, a Saul fia rendezőjének. A Sortir du noir magyarul Túl a feketén címen olvasható Forgách András fordításában.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az éjszaka a barátom. A dalaim könnyek és sikolyok. Fényem az áldozati tűz… A pokol az otthonom

– idézte a történész. ,,Ezeket a sorokat Zalmen Gradowski, az auschwitz-birkenaui Sonderkommando tagja, a filmben is látható felkelés egyik szervezője írta. Ő és több társa folyamatosan dokumentálták azt, ami 1943-ban és 1944-ben az auschwitz-birkenaui Sonderkommandóban történt. Tőlük tudjuk, hogyan mentek a halálba a magyarok, mit mondtak az áldozatok a haláluk előtt. Tőlük tudjuk, hogy a Sonderkommando tagjai hogyan próbálták az iszonyatos, a történelemben talán példátlan méretű lelki terhet feldolgozni, és tőlük tudjuk, hogyan készültek a felkelésre.”

Bizonyos értelemben erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy ezeket a feljegyzéseket elhozzuk Magyarországra, ugyanis magyarul még nem vehették kézbe az olvasók.

A könyvsorozat negyedik kötete a Tekercsek a Sonderkommandóról címet viseli, és azokat a feljegyzéseket tartalmazza, amelyeket a birkenaui krematóriumok mellett, illetve a krematóriumok romjai között találtak meg.

,,A tekercsek elolvasása ihlette Lászlót arra, hogy ezt a filmet elkezdje. Ha ezek a tekercsek nincsenek, akkor nincsenek itt a pulpituson ezek a díjak. A tekercsekben találtuk meg a részletekkel kapcsolatos válaszokat” – emlékezett Vági. Hozzátette:

a sonderkommandósok a titkos jegyzeteket úgy ásták el, hogy többnyelvű előszót írtak hozzá – mint Radnóti a Bori noteszéhez – az utókor, a megtalálók számára, hogy ránk örökítsék a gyilkolás részleteit, amelyeket a nácik örök feledésre akartak ítélni.

Fotó: MTI

Fotó: MTI

(A Bori notesz első lapjára Radnóti öt nyelven, magyarul, szerbül, németül, franciául, angolul ugyanazt a tartalmú szöveget írta: ,,Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére: Budapest, VII. Horánszky u. 1. I.”)

Röhrig Géza felhívta a figyelmet arra, hogy az Európa Kiadónál áprilisban megjelenik Gideon Greif történész Könnyek nélkül sírtunk című, az auschwitzi Sonderkommando életben maradt tagjaival készített interjúkötete, amely most először olvasható majd magyarul is.

saul-utja

A Kossuth Kiadó gondozásában pedig a napokban jelent meg Váradi Júlia Saul útja − A gondolattól a világhírig című könyve, amely az alkotókkal, Nemes Jeles László rendezővel, Röhrig Géza főszereplővel, Erdély Mátyás operatőrrel, Zányi Tamás hangmesterrel, Rajk László díszlet- és látványtervezővel, Vági Zoltán történész szakértővel, Sipos Gábor producerrel és Havas Ágnessel, a financiális hátteret biztosító Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatójával készült beszélgetéseket adja közre.

Fotó: AFP/Attila Kisbenedek

Fotó: AFP/Attila Kisbenedek

Gidon Greif könyvében szerepel egy olyan volt sonderkommandós, akivel Röhrig Géza, Nemes Jeles László és Vági Zoltán egy Los Angeles-i vetítés után személyesen is találkozott. Erről a rendező és a történész Veiszer Alinda műsorában beszélt.

A 93 éves görög zsidó ember elmesélte nekik: számára azt volt a legnehezebb végignézni és elviselni, amikor a kis létszám miatt ,,nem volt érdemes” beüzemelni a gázkamrákat, és a 100-150 fős csoportokat oda kellett vinni az SS-hez, aki kis kaliberű fegyverrel főbe lőtte őket. A kis kaliber azt jelentette, hogy nem haltak meg rögtön. Arra is emlékezett, hogy a fülénél fogva kellett tartani az áldozatot, hogy ne mozogjon; ,,rendesen” tarkón lehessen lőni.

Nemes Jeles László azt mondta, nagyon nehéz volt az idős úr szemébe néznie, és ha előbb találkoztak volna, valószínűleg nem csinálta volna meg a filmet. ‘Mert a szemében olyan dolgok vannak, amiből rájön az ember, hogy ezt úgysem lehet sehogy sem kommunikálni’.

geza

Arra a kérdésre, hogy maradtak-e feltáratlan aspektusai Auschwitznak, Röhrig így válaszolt:

Ebben a teremben biztos mindenki tudja, mi a soá, mit jelent ez a szó, de vajon hányan tudják, mi az a porajmos? [Roma holokauszta szerk.] Etnikai alapon kétféle embert semmisítettek meg Auschwitzban, nem csak a zsidókat, hanem a romákat is. Nagyon fontos, hogy az ő áldozataik emléke szintén velünk éljen.

Az újságírók természetesen kíváncsiak voltak arra is, hogyan zajlott az Oscar-gála, milyen érzéseket raktároztak el magukban az alkotók, kikkel találkoztak, kikkel ünnepeltek. ,,Sokszor egymásra néztünk, és az volt az érzésünk, hogy ez igazából nem velünk történik meg. Szerintem ilyenkor az agy furcsa kémiai anyagokat szabadít fel; ez módosult tudatállapot. Volt olyan helyzet, hogy tudtam, kik kapták a díjakat, mégsem tudtam, hogy kik ők. Egyszerűen nem emlékeztem semmire” – mondta Nemes Jeles László .

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Röhrig pedig – a jelenlévők nagy derültségére – így válaszolt: ,,Megmondom őszintén, beigazolódott a sejtésem, hogy az Oscar-gála már-már orvosi esete az idiotizmusnak. A nézőtér nem lehet foghíjas, ezért – mint a Lenin-mauzóleum előtt annak idején – hosszú sorban állnak önkéntes emberek, akiknek az a dolguk, és nagyon boldogan csinálják, hogy ha kimegy valaki, akkor leüljenek a helyére. Megszántam azt az embert, aki annyira be akart jönni, úgyhogy kint vártam a kategóriánkat. Akkor mentem be, amikor a producerek sms-eztek, hogy most már az következik. Hogy kikkel találkoztam, azon gondolkoznom kell.

Nem vagyok túl penge celebekből. Egy csomó olyan helyzet volt, amikor tudtam, hogy ismerős az arca, de nem tudtam, hogy ki ő.

gezalaszlo

Egy erdélyi újságíró azt tudakolta, hogy mi a film üzenete a romániai magyar közösség számára.

Nincs regionális vagy országhoz kötődő specifikus üzenet, univerzális üzenetek vannak, és nagyon remélem, hogy a romániai magyar közönséget is megérintik

– fogalmazott a rendező. ,,Kilenc nyelven beszélnek a filmben, amely a XX. századi Európa történelmének nagyon fontos pillanatáról szól.”

,,Bár ez nem a film üzenete, Ausländer Saul ungvári volt. Ungvár szintén az elszakított területekhez tartozik” – tette hozzá Röhrig. ,,Az erdélyi zsidóság mindig nagyon magyar érzelmű volt, és nagyon szomorú az, ahogy Németország kivásárolta onnan a szászokat, a svábokat és ahogy a zsidók is elhagyták azt a vidéket.”

Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár igazi nagy kultúrközpontjai voltak Magyarországnak, és többek között azért lehettek azok, mert ilyen színesen épültek föl.

Lehet, hogy nagyot ütött volna, ha egy magyar szót is kimond az Oscar-díj köszönőbeszédében a rendező, vetette fel az egyik újságíró, amire Nemes Jeles ekképpen válaszolt:

Én egy magyar filmet csináltam, és szerintem az eléggé üt.

Sipos Gábor, a film egyik producere elmondta: eljutott a szívükig, hogy kvázi egy emberként drukkolt nekik az egész ország, aminek természetesen nagyon örültek. ,,Talán Puskás Öcsi érezhette így magát, amikor bevarrta a hatodikat az angolok kapujába” – folytatta Röhrig Géza. [Valójában a hatodik gólt Hidegkuti Nándor varrta be. – A szerk.] ,,Nagyon ritka és felemelő pillanat volt, amikor a borítékot kinyitották, és az jutott eszembe, megbékélésről lévén szó, hogy

vajon megadja-e nekem a Jóisten, hogy még az én életemben beiktatják Magyarország első, már a rendszerváltás után született miniszterelnökét. És vajon az a miniszterelnök túl tud-e lépni az ideológiai frontvonalakon, és tud-e majd egy olyan országot, úgy irányítani, hogy az sokkal kedélyesebb és gyakorlatiasabb legyen annál, mint amit ma látunk. Ezt a ’mi−ők’ retorikát most már tényleg nagyon abba kéne hagyni. Egymásra vagyunk ítélve ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Jó lenne, hogyha az a pillanat, ami az Oscar-díjátadó éjszakáján valahogyan összehozta a magyarokat az egész földkerekségen, több is tudna lenni, mint egyetlen pillanat.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top