A képen egy harmonikusnak tűnő női arcot látsz, s lépnél is tovább, ha nem lenne mégis valami zavarba ejtő momentum. Az agyad kattogni kezd, de egészen addig nem találsz rá a megoldásra az Adele-rejtélyre (tisztelet a kivételnek), amíg a képet talpára nem állítod:
A jelenség magyarázatát megtaláltuk a Nyugat.hu oldalon is, ahol azt is megmutatják, hogy hol készíthetünk magunkról vagy barátainkról hasonló képet.
„Az illúziónak ezt a fajtáját úgy hívják, hogy Thatcher-effekt: először ugyanis a korábbi brit miniszterelnök arcával játszották el ugyanezt, demonstrálva, hogy az elménk messze nem hiba nélküli.
Az elménk ugyanis úgy van programozva, hogy akkor tudja, hogy emberi arccal van dolga, ha a szemek, az orr, a száj a megfelelő struktúrában vannak előtte elrendezve. Így ismerünk meg valakit például az után vagy a tévében, így van normális helyzetben a pofa. Ha az arcot fejtetőre állítjuk, akkor persze nem butulunk el hirtelen, hogy ne tudjuk, hogy egy arccal van dolgunk, de az agyunk mégsem így dekódolja a látottakat, hiszen nem ahhoz szokott hozzá, hogy fent van az ajak és lent van a szem. Szóval amikor a fejtetős arcképet látjuk, azt az elménk nem dolgozza fel rendesen, mert szokott hozzá a látványhoz.„
